A párom nem fogadja el a kutyámat (beszélgetős fórum)
Nekem is volt "nem szeretem a macskakat" pasim, akivel szinte egyutt eltem, es altalaban nala voltunk. Igy nem szerette, ugy nem szerette. Parszor megkertem, hogy munka elott vagy utan ugorjon be etetni, ha faradt voltam vagy keves vokt az idom, utana o maganak rendszerrs programnak beiktatta a macska ellatast :D
Na, meg a masik, jaaaaj, a macska nagyon nem. Persze, persze... Macskaval az agyban tevezett, es engem nem szokott folyamatosan simogatni, de a macskat igen :D
Miért kell almot tisztítani egy reggel 2x? Mondjuk gondolom hogy több alom is van ennyi macskára... Én szilikonos almot használok, szerintem a legtutibb dolog a világon!!!! :)
Túl sok gond nekem nincsen az almozással, 3-4 hetente cserélem ki a teljes almot nekik télen, tavasztól-őszig meg talán 2 alkalommal összesen, ugyanis szabad kijárósok és jó időben egyik se szereti bent elvégezni a dolgát, így gyakorlatilag hozzá se nyúlnak, inkább csak biztonságból kell az alom, mert csak 1x-1x használja az egyik éjjel. Télen már használják, de így sem 100%-ban, és kakit pl. még így se kapok soha, mert az egyik télen is kimegy! A másik már kérdéses.
Egyébként le a kalappal, 5 macskával én nem lennék képes semmilyen formában együtt létezni. :DDDDDD Néha még ez a kettő is sok! Csak az egyik az enyém, a másik örökölt, a "nyakamon" ragadt macsek.
A párom amúgy elmondása szerint inkább csak eltűri, és többször kifejezésemre is juttatja, hogy igényes környezet nem létezik állattal együtt, meg hogy állatnak lakásban helye szerinte nincsen. Ennek ellenére minden reggel ő etet, meg időnként hordja haza a prémium nasikat amiket csak ő adhat oda. :DDDDDD Bármilyen állatorvosi teendő van, vagy fésülés mindig tevékenyen kiveszi belőle a részét. Egyszer azt is kiszúrtam, hogy puszit adott a fejére egy gyógyszerezés után. De természetesen ő sose puszilna meg egy "koszos dögöt", szóval rosszul láttam szerinte. :D Nekem valamiért gyanús, hogy a lelke mélyén szereti. ;)
Szia!
Igen, külön hálónk van, nagggyon nagy királyság. Nem egyszerre fekszünk le, én korán kelek ő általában 9 körül, így nem zavarjuk egymást, valamint ő nagyon izgágán alszik, nem egyszer ébredtem arra hogy lekönyököl, orrba vág, rámfekszik. Én 50 kg vagyok ő cca 115, volt hogy arra ébredtem hogy fuldoklok. Mondhatni létfontosságú nekem a külön ágy, de ő is jobban szereti, hogy csak az övé az egész ágy.
Ha elutazunk valahova akkor is 2 hálószobás szobát foglalok, nekem megéri a pluszköltséget.
Szerintem tök jogos és érthető, hogy nem akar egy kutyával egy fedél alatt élni, és egy egyáltalán nem szívtelenség kérdése. Részemről magam se szívesen élnék így, max elviselném, ugyanis nem vagyok kutyás. Viszont felmerül a kérdés, hogy miért van az úriember meglepve? Hiszen a kapcsolat elején és az összeköltözéskor is tudta, hogy van egy kutya.... Akkor? Csak nem kopóban a szerelem? Hmmmmmmm
Ami nekem nagyon aggasztó lenne, hogy miért pisil be tőle az addig szobatiszta állatka?! Valószínűleg bánthatta. Milyen ember az ilyen szerinted? Azonnal elhagynám...
Egyébként én macskás vagyok, és nálunk a kompromisszum az az volt, hogy az ágyba nem fekhet bele a macska, és nem alszik velünk. Ha letakarom ágytakaróval, akkor oda mehet. Az én párom se feltétlenül szereti, sőt, időnként talán morog is, de azt mondja, hogy így macskásan kapott, szóval nincsen mit tenni! :D De őt imádja a két macska, és jól is bánik velük. Csak néha morog közben, hogy előbb etet macskát reggel mint megkávézzon. :DDD
Szia.
Én is értelemszerűen a lakást alakítanám a kutyához, nekem nem kell 60ezres szőnyeg, mert mi van ha baleset éri és lepisili ?!
De ez nem az én lakásom.
Hozzáteszem soha nem pisilt se a kanapéra, se a szőnyegre.
Külön hálószobátok van a férjeddel?
Ha egyedül élnék, én is biztos a kutyámmal aludnék... de hát így tiltott terület neki az ágy.
Különböző országok kutyatartási törvényeit olvastam.
A kutyát amúgy le kell mozgatni, és nem lesz depis.
Ráadásul az emberek felelősebben vállalnak kutyát, nem csak dísznek veszik a kertbe ok nélkül.
Mo-hoz képest töredék számú kutya van ezekben az országokban.
Kóbor meg szaporitott, kidobott kutyák, menhelyek nincsenek is. Nem kell ugyanis.
Mi alkalmazkodtunk a szöszöléshez.
Ha itthon vagyunk sose mennek fel a cicák az asztalra vagy konyhapultra, de volt hogy lebuktak, hogy ott hever a ragdoll az étkezőasztal közepén mikor nem vagyunk itthon, megértem pont odasütött a nap, onnan szemmel is tudott tartani mindent, szóval macskaszemmel teljesen jó fekvőhely. Így nálunk mimdem evés, sütés, főzés úgy kezdődik hogy domestosszal végigtörlök mindent.
A ruhákat télen-nyáron mosás után szárítógépbe teszem, az összeszedi a szöszöket. A ruhákat kifordítva tartom a gardróbban, mert van cicánk amelyik imád ott ejtőzni, de valamelyik a vasalódeszkát szereti, ha nyitvahagyom azon fetreng, így ha elfelejtem leporstívózni akkor a szöszömet bele is vasalhatom a ruhákba. Szóval a ruhákon elkerülhetetlenül ott a cicaszőr, főleg az enyémen, mert az én szekrényem a kedvenc bújóhely meg engem nem zavar annyira, hogy azon molyoljak hogy szedegetem magamról.
Az én ágyamban szoktak aludni a cicók -a gyerek túl izgágán alszik nekik, a férjem hálószobája meg tiltott terület- így nekem csak világos ágyneműhuzataim, ágytakaróim vannak. Tudom hogy ugyanolyan szőrös mintha sötét lenne, de legalább nem látszik annyira. Én 3 naponta húzok új ágyneműhuzatot magamnak, a gyerek és az embernél csak heti 1szer.
A kanapét is világosabbra cseréltük a korábbi fekete helyett, van 1-2 szőnyegünk azok is világosak. De az egyszerűbb takarítás miatt én nem szeretem a szőnyeget, azokat nehezebb tisztántartani.
A porszívó a legjobb barátunk. Szerencsére központi porszívónk van, így nem kell cibálni, rámolni és ennél hatékonyabb nincs.
Domestost is ipari mennyiségben használunk, a házban mosható, fertőtleníthető felelületek vannak. A macskák miatt is szabadultunk meg az összes tapétától, rendszeresen megkörmölték, meg utáltam is mert porfogó.
Egyébként nekünk is lakásban tartott kutyánk van. Őszintén szólva engem is zavar a kutyaszőr, pedig a miénk nem vedlik, de képtelenség annyira alaposan takarítani, hogy ne legyen sehol egy szőrszál sem. Elvileg nem vagyok allergiás a kutyaszőrre, de amikor fésülöm meg kicsit megigazítom, akkor mindig előjön az allergiám. Azt sem nagyon szeretem, hogy feljön az ágyunkba, de mivel a párom megengedi neki, így én hiába próbáltam leszoktatni róla. Egyébként nagyon szeretem és nincsenek vaskalapos elveim, hogy a kutyának itt és itt a helye, meg ez és az a dolga. Nálunk a szoba tisztaságon kívül meg a séta alatti engedelmességen kívül nincs elvárás vele szemben, ettől függetlenül azért pl. a szőrőzéssel én sem tudok 100%-ig megbarátkozni, pedig nem vagyok tisztaságmániás.
Ez van, van, aki alapból nem szereti az állatokat, csak azt nem értem, hogy akkor a fórumindító pasija miért egyezett bele az összeköltözésbe. Még csak 4 éves a kutyus, még kb. 10, ha nem több évet élni fog. Ez nem egy átmeneti időszak. Ha meg ennyire nem tudja elviselni a kutyát, akkor nem terrorizálni kellett volna szegényt, hanem rögtön jelezni, hogy nem bír vele együtt élni.
Itt most egy pasiról van szó.
Ami a gyereket illeti persze más a helyzet.
Mondjuk amelyik gyerek állatkák közé születik jellemzően nem lesz rájuk allergiás.
Barátnőm gyerekkora óta állatszőr allergiás (a szülőknél nem voltak állatkák), de felnőttként van cicájuk, kutyájuk, nyuszijuk. Inkább gyógyszert szed mint lemondjon az állatokról. Viszont barátnőm egyik gyereke sem allergiás.
Az hogy nem bírja az állatot egy gyerek nem tudom értelmezni. Mikor megszületik észre sem veszi, ahogy cseperedik pedig beleszocializálódik hogy hogy kell bánni az állatokkal. Az ahogy egy gyerek viszonyul az állatokhoz nevelés kérdése.
Hát igen, ilyen is van valóban.
De akkor talán a gyerek már fontosabb lenne a kutyánál, vagy keresnének valamilyen ésszerű megoldást a problémára.
Én csak a plüsskutyákat tűröm meg a lakásban. :)
Mi nagy kutyás család vagyunk, 14 kutyánk van.
Kell a közös kutyaimádat. Ha már az összeköltözés elején vannak dolgok, amiben nem egyeztek a kutyatartás terén, akkor ez később sem lesz másként.
Van ilyen. Én se költöznék kutyás lakásba. Nekem kertben oké, de lakásban nem. Soha semmi nem tudna meggyőzni az ellenkezőjéről. Amúgy szeretem a kutyákat.
Most gyilkolhattok nyugodtan, kibírom. ;)
Egy csomó országban nem is lehet kertben tartani kutyát, csak lakásban.
Amúgy nyilván csak olyannal költöznék össze, aki a kutyámmal is együtt akár élni.
Az én emberem is rend és tisztaságmániás, aztán berobbantunk az életébe, hirtelen lett kutyája, 6 macskája, nyula, papagája majd nem sokra rá gyereke is.
Ha nem tudott volna szemethunyni vagy zokszó nélkül többet rámolni/porszívózni akkor most nem lenne "se kutyája, se macskája" se gyereke, legalábbis velem-tőlem biztos nem.
Ez szerintem csak hozzáállás kérdése, ha szeretek valakit akinek van 1 állatkája nem akkora trauma picit többet porszívózni. Az pedig intelligencia kérdése, hogy nem büntetek senkit olyan miatt amiről nem tehet, pl hogy a kutyus vedlik.
Párom ott húzta meg a határt, hogy az ő hálószobájába nem mehetnek be az állatkák.
A gyerek példát azért hoztam lentebb, mert egy gyerek sokkal jobban kizökkenti az ember életét, pláne a rendet és tisztaságot, mint egy felnőtt kutyus, de a TI barátja már a kutyust sem tolerálja, olyannyira nem hogy az a szegény jószág már fél tőle. Mit tenne ha gyerek kerülne a képbe?
Persze, ez nem is baj, nem vagyunk egyformák!
Olyan párt kell választani, akivel sok mindenben egyet tudunk érteni. A kutya az kedvenc, nem ember...
Tudom, de Soley-el éppen most erről beszéltünk. Egy kis OFF! ;)
Előtte már leírtam, mit is gondolok!
"Mondtam, ha a kutya megy, én is megyek. Ezt kiforgatta teljesen és rám hárítja a felelősséget, hogy én nem szeretem őt igazán..."
Ilyen választás elé állítani valakit, aztán hisztizni, ha nem az ő javára történik döntés...:D
Ki volt előbb az életedben? A kutya vagy ő?
Költözz el tőle, aztán majd meglátod mennyire vagy te fontos neki.
Persze, de itt az egyik fél nem szeretné a kutyát, ráadásul az övé a lakás, szóval végülis ő dönti el, hogy maradhat-e a kutya, vagy nem.
Aztán lehet, hogy végül mégiscsak megbeszélik majd valahogy a dolgot egymással, ki tudja...