Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » 15 éves kutyámat tegnap vesztettem el, nagyon hiányzik fórum

15 éves kutyámat tegnap vesztettem el, nagyon hiányzik (beszélgetős fórum)


1 2
2011. szept. 30. 09:39
Nagyon sajnálom!Borzasztó lehet.Én is nagyon szeretem a kutyámat,ha elveszteném,nagyon megviselne.
2011. aug. 10. 00:31

Nagyon sajnálom :((

Nekünk a keverék kutyusunk 16 évet élt.

45. Adam Kadmon (válaszként erre: 1. - Lerchsziszi)
2011. aug. 10. 00:22
8-10 kutyánk volt gyerekkorom óta amire emlékszem, már egy sem él, voltak akik korábban haltak mint kellett volna, volt amelyik vénségére elment meghalni, hogy ne okozzon bajt.. Szar dolog elveszíteni egy társat... de ez az élet rendje...
44. Gretaa (válaszként erre: 1. - Lerchsziszi)
2011. aug. 10. 00:13

Szia!


Sajnálom a kutyusodat,tudom milyen érzés :(

2011. aug. 9. 23:53

Sziasztok!


Nagyon örülök, hogy találtam ezt az oldalt, mert a legtöbb hozzászólást elolvasva, úgy érzem, hogy a szívemből szól és itt megértést találok.

tegnap veszítettem el, az én egyetlen, drága, hűséges tacsimat. nagyon öreg volt már szegény 15 éves, már évek óta számítottam rá, hogy elfog jönni ez az idő, de az ember mindig remél.

borzasztóan vagyok, nagyon hiányzik, nem tudom abbahagyni a sírást, már mindenem fáj a kimerültségtől…és a fájdalom egyre erősebben nehezedik a lelkemre,mintha elvitt volna belőlem egy darabot magával, egyszerűen nem akarom elhinni, h megszűnt, nincs többé. hogy hazamegyek és már nem fog fogadni, nem fog vonyítva örülni nekem. és úgy érzem, nem simogattam annyit, nem foglalkoztam vele annyit, mint amennyit ő szeretett volna, pedig nagyon nagyon szerettem. sok ember hülyének néz ez miatt, de olyan mintha egy családtagom ment volna el. és most megszakad a szívem a gondolattól is, hogy a föld alatt van, egyedül, és már nem simogathatom többet, nagyon nagyon rossz….

Túl lehet ezen valaha lépni egyáltalán?

2011. júl. 13. 08:59
Én tegnap vesztettem el a 10,5 éves kutyámat. Fojtogat a vágy, hogy kiássam hátulról a kertből és beletúrjak a nagy bundájába és életet leheljek bele. Vajon tudja, hogy ha nem is annyit simogattam, amennyit szeretett volna, attól még nagyon, de nagyon szerettem? Fura mód alakultak az együtt töltött éveink, soha többet nem lesz kutyám, mert ezt a fájdalmat nem lehet józanul elviselni. Mennyi idő, még begyógyul a seb? Fáj a hiánya, egésznap Őt keresem a telken. Betegen- ami 5 napig tartott- bejárta a telek minden zugát, most mindenfele Őt látom. Azt mondták, ha siratom itt marad a lelke és soha nem lesz boldog
2011. jan. 15. 12:57

Kedves kutyabarátok!


Remélem tud valaki segíteni!Költözés miatt Szerető új gazdit keresek 4 éves fajtiszta beagle és 8 éves keverék (németjuhász-saffordshire terrier) gyönyörű kutyusaimnak. Fájó szívvel válok meg tőlük, így nagyon fontos, hogy jó helyre kerüljenek.Nem szeretném menhelyre adni őket,ha bárki tud kérlek segítsen!köszönöm

2010. aug. 7. 22:13

Sziasztok!

Tudom, hogy nem ide illik (és nem is illik), és ezért bocsánatot is kérek! De találtunk két napja egy kiskutyát (kb. 1-2 hónapos) egy forgalmas út közepén és most neki keresünk gazdit. Mi semmiféleképp nem tudjuk megtartani, mert már 12 talált kutyusunk van...

A kutyuska kisfiú,utca korcsa, nagyon ragaszkodó, kedves és barátságos (mindenhova megy az ember után).

Ha valaki befogadná ezt a gyereket itt a mail címem: sissykutya@freemail.hu

Kérésre küldök képeket!

2010. márc. 22. 19:38
Újra leírom, talán nyújt egy kis vigaszt, hogy a kutyusok nem számlálják az éveiket,nekik az mindegy hány évig élnek, csak az a fontos, hogy legyen egy olyan szerető, jó gazdijuk, mint amilyenek Ti is vagytok.Az meg sajnos mindenkinek benne van a sors lehetőségeibe, hogy valami szenvedésen keresztül megy,most már jó nekik, a boldog vadászmezőkön nyargalásznak és nem fáj semmi.Erre kell gondolni...
38. Ronikutyi (válaszként erre: 37. - C5c40ee1f9)
2010. márc. 16. 11:07
Elhiszem,őszinte részvétem!!Tudom min mész keresztül.4 éven belül 2 kutyusomat temettem el,a Ronit(Német Juhász) idén Valentin napon.Holtan találtam a telkünkön,halálra marcangolták állítólag a rókák,de az is lehet,hogy kóbor kutyák,soha nem fogom már megtudni.:( Iszonyú volt a látvány,és a tudat,hogy mennyit szenvedett,egyszerűen megőrjít.3 éves volt csak.A Picurom(pekingi pincsi)meg 2006-ban halt meg a kezeim között.Rosszul lett,szívbeteg volt.Ő 4 éves volt.Szóval el vagyok átkozva.:(
2010. márc. 11. 08:04

:( én nyáron veszítettem el a két kutyusomat:( A roti 14, a palotapincsi 16 éves volt. még kisgyerek voltam amikor kaptam őket:( Iszonyúanmegviselt, de muszáj volt elaltatni őket. A picim megvakult, és megsüketült,már nem evett, mindig morgott, félt, szegény nagyon rosszúl volt, a roti meg rákos lett, és már nem tudott menni. Ő is nagyon szenvedett...

Sokszor még most is sírok, ha képet látok róluk:( Eszméletlenül hiányoznak...

2010. jan. 27. 13:00

Sajnálom!

Nekem a kutyám 2 hónapja ment el és még csak 2 éves!

2010. jan. 27. 12:59
Nekem 2008.március elsején ment el a 11éves tacskóm,akit hugiként szerettem a tesóimmal.Tacskóbénulása volt,el kellett altatni.Édesanyám és apukám szíve is beleszakadt a nagy veszteségbe,hiszen a 4.lánykájukat vesztették el.Még a másik lány kutyám is megdöbbent,pedig nem igazán voltak jóban.Sosem felejtem el,ahogy értetlenül bökdöste Foltost várva,hogy reagáljon.:( Majd'2 éven át mindennap kilátogattam a sírjához,aztán lassan kevesebbszer,megtanultam elengedni,és nem mindig a "nyakán lógni" /:"). Aztán 2009.március 20.-án megérkezett az utánpótlás az unokái személyében.A fiának és a "kislányomnak" megszülettek a kölykeik.Az egyikük egy az egyben a tacskónk.Olyan rossz és öntörvényű bestia,mint a nagyanyja volt.Igazából minegyikükben felfedezem őt,pillantásban,ugatásban,alkatban...Nem telik el nap,hogy ne gondolnék rá,de ahogy írták, az idő segít,és az új társak is,akik igyekeznek betölteni az űrt.
34. Nikike1988 (válaszként erre: 33. - Lerchsziszi)
2010. jan. 23. 10:58

szia

Szerintem mindenképpen legyen állatotok.

Igazából szerintem mindegy hogy kutyus vagy macsek mert mindegyik nagyon szeretnivaló tud lenni:)

Nekem hamar lett új kutyusom de nem bántam meg mert nem helyettesíteni akartam az előzőt...

2010. jan. 22. 21:56
Sziasztok! Olyan jó, hogy időnként benéztek erre a fórumra. ma már sokkal jobb, könnyebb a kutyusunkra emlékezni. Vicces történeteket is tudunk vele kapcsolatban idézni. Újabb kutyánk nem lett, most egy macsekon gondolkodik a család. Állat nélkül még mindig nehezen bírjuk.
32. Macsek. (válaszként erre: 30. - Erikacsjne)
2010. jan. 21. 08:18

Szia!

Írtam privit.

2010. jan. 20. 19:41
Én 3 éve veszítettem el a kutyámat. Ő volt a legjobb társ!
30. erikacsjne (válaszként erre: 29. - Macsek.)
2010. jan. 20. 19:10
Engem a hamvasztás érdekel, elsősorban hol és mennyiért lehet ezt intézni. Nekünk már több kutyusunk van a kertben eltemetve, lassan nem tudjuk másképpen megoldani.Az szóba sem jöhet, hogy ne itthon nyugodjanak, de ez a hamvasztás megoldaná (szerencsére most egyelőre nem aktuális persze)
29. Macsek. (válaszként erre: 1. - Lerchsziszi)
2010. jan. 20. 08:48

Nagyon sajnálom, teljesen együtt érzek veled. Mi november 27-én veszítettük el imádott Cicókámat, és azóta sem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá, és ne sírnám el magam. Borzasztó nehéz volt meghozni a döntést az euthanázáról, de sajnos muszáj volt, nem halogathattuk tovább. Elhamvasztattuk, a hamvait hazahoztuk és minden nap itt van velünk, a másik cicám szobájában lakik. Minden reggel és este megsimogatom, és beszélek hozzá.

Készítettünk neki egy virtuális sírhelyet, amit minden nap látogatunk, és naponta kétszer gyújtunk neki gyertyát.

Ha szeretnéd Te is virtuálisan eltemetni a kutyusodat, akkor itt megteheted: [link]

28. Nikike1988 (válaszként erre: 26. - Csipkerózsika)
2010. jan. 20. 00:09

az én ünnepemet is megpecsételte :(

szép kis karácsonyom volt az biztos..

27. Nikike1988 (válaszként erre: 24. - Erikacsjne)
2010. jan. 20. 00:08

Ez tényleg így van!

Egyáltalán nem bántam meg az új kutyust mert nagyon édes és mindent megteszek hogy boldog élete legyen velünk:)

26. Csipkerózsika (válaszként erre: 22. - Nikike1988)
2010. jan. 19. 18:34
Sajnos anno az én kis tacsimat is pont karácsony előtt kellett elaltani, mert agyvérzést kapott szegény. Megpecsételte a dolog az ünnepeket rendesen.
2010. jan. 19. 18:33
Egy kutyus elvesztése után időt kell hagyni a gyásznak. Én is estem már abba a hibába, hogy azonnal új állatot hoztam, és persze folyton a régihez hasonlítottam szegénykét... Ha egy állat igazán közel áll hozzánk, éppúgy el kell gyászolni, siratni, mint bármelyik hozzátartozónkat. Hisz ők is családtagod valamilyen szinten.
2010. jan. 19. 18:29
Nikike1988 , hidd el, hogy az új kutyus - ha nem is pótolja -,de betölti az űrt, amit a másik kutyuska hagyott.Mindig arra kell gondolnunk, hogy szép, teljes életet biztosítottunk kedvencünknek és ők nem számolják az éveket, csak élik. Ha jó dolguk van, akkor az sem számít, ha kicsit rövidebb, mert úgy is megéri nekik...
2010. jan. 17. 18:25

Nagyon sajnálom tudom milyen érzés.

Ők mindig velünk maradnak.

Én még 2.év után is érzem Dorisz kutyus nem hagyott el.

2010. jan. 17. 17:43

sziasztok!

Én december 23án vesztettem el a kutyámat:( El kellett altatni szegénykét sajnos mert nagyon beteg volt:( 8éves volt még csak...

Olyan fájdalmat éreztem hogy el sem tudom mondani,azt hittem belehalok... és még most is hiányzik nagyon nagyon:( és fáj mert egy igazi barát volt!:(

Azt hittem nem kell több kutya de rájöttem hogy kutya nélkül nem tudok élni így most van egy 10hetes labradorom:) egy tünemény és nem lehet unatkozni mellette az biztos..

Még mindig hiányzik Atika de azt kell hogy mondjam nem bántam meg az új kutyust:)

Atikát soha nem felejtem el,nagyon sokat gondolok rá.de remélem Berci is megszépíti legalább annyira az életemet!

2010. jan. 15. 20:20
Mi is nem rég vesztettük el az öreg kutyánkat. Nekünk az segít, hogy mindig több kutyusunk van. Dínó decemberben ment el, mostanra elfogadtuk ezt a helyzetet. A kettő fiatalabb, (9,5 és 5 évesek)azóta közelebb kerültek egymáshoz. Szerintem igenis segít, ha az ember "meglátogatja", vagy pl egy netes oldalon megörökíti az emlékét.Idővel enyhül a fájdalom, csak ki kell bírni. Persze az természetes, hogy amikor rágondol az ember,mindig könny szökik a szemébe, ez az élettel együtt jár, meg kell tapasztalnunk.Engem is az vígasztal, hogy szép életet biztosítottunk neki és, hogy a "megüresedett " helyére egyszer majd egy rászoruló kiskutyát be tudunk venni.
20. cel
2009. ápr. 1. 22:31
Sajnálom! Nem rég volt részünk hasonlóban. talán majd az idő hoz enyhülést.
19. PNóri
2009. ápr. 1. 22:21
Sajnálom, tudom milyen érzés.
18. a9338a7669 (válaszként erre: 17. - Lerchsziszi)
2009. márc. 12. 14:17
Én minden nap "odaköszönök" neki reggel mikor eljövök, meg mikor hazaérek. A sírás kerülget, de úgy érzem, hogy nekem így jobb, ha kimegyek hozzá.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook