A mi korosztályunk (beszélgetés)

Nekem igen, mivel itt is volt egy fiatalember, aki felgyújtotta magát hasonlóan, mint a cseh.

(A munkatársam fia le is fotózta véletlenül).

Ez már tényleg már csak történelem a számunkra.

Szakácsok gyöngye a zacskós tejjel

[link]

Zacskós tej :)

[link]

Igen, írtad is az elején, csak elkerülte a figyelmemet.

Valóban jó volt a visszamlékezés, szép időszakok voltak azok! :)

Köszönjük, hogy megosztottad velünk, és szereztél vele egy pár kellemes órát! :)

Slavi! Ezt a cikket Te írtad vagy bemásoltad valahonnan?

Ezt csak azért kérdezem, mert hónapokkal korábban ugyanezt olvastam a Facebookon......

Jó ez a cikk!

Magam is gondolkodtam hasonlón, de lusta voltam hozzá. Örülök, hogy te megírtad.

Én ugyan jóval régebb születtem, mint az általad emlegetett generáció, de jól értem miről írsz. Már a gyerekemet is sajnáltam, mert nem sikerült olyan gyerekkort adnom neki, mint a sajátom. De azért igyekeztem!?)

Olvasgatom itt és amott a topikokat, ahol anyu háborog, hogy hozzájuk ne jöjjenek játszani gyerekek, hogy enni kell adniuk nekik, és az milyen megterhelő, hogy ők a családban akarnak lenni együtt, nem idegen kölköket istápolni...és elgondolkodtam... vajon nem emlékeznek arra, hogy tényleg jó volt anyuval-apuval társasjátékot játszani este, de mégiscsak jobb volt velünk egykorú gyerekekkel tölteni a délutánjainkat. És úgy tűnik nem emlékeznek...

Egy székelyföldi kisvárosban nőttem fel, minden szomszéd fele kiskapu nyílt, minden délután 8-10 gyerek verődött össze. A csapatban volt 3 éves és 12 éves, a nagyobbaknak már más dolguk volt.:) Anyuk néha kinéztek, látták nincs baj... visszamentek. Öt óra fele ahol épp voltunk, az az anyuka kiszólt, hogy uzsonna. Volt ahol zsíros vagy ízeskenyér volt, volt ahol sonkatekercs vagy majonézes saláta, esetleg hidegsült, baromira nem számított, mindent elpusztítottunk. Anyámat kétségbeejtettem, mert a házi lekvárt nem ettem meg, de kiköveteltem, hogy a legolcsóbb vegyesízt megvegye a boltból, mert de jó volt Katiéknál.

És nem problemáztak, ha kértem, hogy a barátnőméknél szeretnék aludni, megtehettem. És fára másztunk, és kutyát fürdettünk a folyóban, és horgászni mentünk az egyik apukával. Mind a tízen!

Nyári kánikulai napokon bizony a 10 óra ott ért a szomszéd öreglánynál, aki isteni sütiket sütött, és kvázi horror mesékkel szórakoztatott.

Gyönyörű emlékeim vannak a gyerekkoromból. És nagyon sajnálom a mai gyerekeket, akiknek tudományos alapon állítják be az étkezésüket, és a lefekvésük idejét, akiket nem engednek sehova, de oda se jöjjön senki, mert zavaró, mert anyu-apu a család, nehogy már valaki be akarjon törni oda. Akiknek minden percét ellenőrzik annak a jegyében, hogy ne sérüljön a lelke, ahol még az is vita tárgya, hogy a kisgyerek aludhat-e a nagyinál, ahol amúgy imád lenni, de hátha éjjel háromkor eszébe jut, hogy hiányzik neki az anyja.

Elnézést a hosszúra nyúlt hozzászólásért.

De jó!!! Köszi!!! :))

Ez apukámnak nagy kedvence volt! :)

Valószínűleg magát és az anyukámat látta benne. :DDDD

Egy kis nosztalgia, retro termékek:

[link]

Nekem arról nincsenek emlékeim, ott még a 6-ot sem töltöttem be.

Viszont az elevenen él az emlékeimben, hogy minden aug. 20.-án az apukám kivitt minket a 3 lányát a légi parádéra. De állítom, hogy azt csak ő élvezte, nekünk lányoknak kevésbé volt érdekes. De így utólag már nagyon jó visszaemlékezni rá! :)