A Mások, akikkel a "normális" társadalom nem tud mit kezdeni... (beszélgetős fórum)

OK. Ezzel egyetértek.

De az első hsz-em (amire reagáltál) alapvetően azt vitatta, hogy mindenképpen aranykanálra vagy jó partira van szükség.

Azért, mert az orvostudomány nem tudja meghatározni, még létezik a dolog.

Plusz nem igazán érzem az orvostudomány feladatának az "akaraterő" mint fogalom meghatározását.

Szerintem mindenhova szükséges az akaraterő, ezért is értettem egyet.

Viszont a példát azért írtam, mert az énekesnél lehet jól érezhetően megérteni, hogy mindenkinek van valami, amiben jó. Ha másban erőlködik, mint ami a sajátja, akkor a kitartás valójában sok frusztrációhoz fog vezetni.

Ha viszont abban van, amiben valóban tehetséges és szereti, akkor pedig a kitartás nélkül lehet, hogy elszalasztja.

Tudom.

Bevonzzuk.

Akkor és addig lesz boldog, míg azt lát az elé tartott tükörben, amit látni szeretne.

Mindig mindenkit önmagához kell viszonyítani, nem Pavarottihoz:-) és akkor saját fejlődése boldoggá teheti.

Tévedek?

Számít a kitartás.

A hit.

Ha százszor pofán vágnak, próbáld százegyedszer...

Nyilvánvalóan olyan területen, ahol elengedhetetlen a speciális tehetség (pl. énekes, ahogy azt olyan remekül kiválasztottad), nem megoldás az akaraterő.

De számos egyéb területen, ahol a tudás elsajátítható kitartással, akaraterővel, ott megoldás.

Ezzel egyetértesz?

Dehogynem, ezek nagyon is számítanak.

Viszont ha ezeket mind rossz helyen teszi valaki, akkor végig kudarcos az érzés.

Mondjuk valaki énekes szeretne lenni. De nincs hozzá tehetsége.

Viszont akarja, elmegy tanulni és kitart élete végéig emellett az elhatározása mellett.

Szerinted boldog lesz?

Mi az, hogy akaraterő?

Képzeld el!

Az orvostudomány még a mai napik nem tudta meghatározni, hogy az mit jelent.

Jaj ugyan már, ha nem születsz aranykanállal meg nem vagy különösen tehetséges meg nem nősülsz jól... nemár.

Az emberek többségére egyik sem jellemző, aztán sokan mégis sokra viszik, boldogok.

Az akaraterő, kitartás, ilyenek nem számítanak?

Gondotok van a szabadsággal?

Teljes ,szellemi szabadságban élhetünk itt Magyarországon.

Ezek a gondolatok eszembe juttatták ezt a könyvet:

ARYANA HAVAH: Inuaki, a bennem élő reptilián

Megrázó vallomások a Föld múltjáról, jelenéről és jövőjéről

Az életben három kiindulási alapod van, amire építhetsz.

1. Valami különös tehetséggel születsz.

2. Anyagilag, kapcsolatilag jó családba születsz.

3. Jól nősülsz.

Szerinted melyiket döntheted el?

"Ha elfogadod azt amit az élet nyújt számodra..."

Talán ezt kell még megtanulnom. Nagyon erős az érzés bennem egy ideje, hogy még előttem a neheze :-( De ettől nagyon félek...

Kihívás nyereségvágy nélkül?

Azt hívom én művészetnek - de lehet, hogy tévedek:)

Az élet mutatja nekünk, hogy merre van az utunk földi testben.

Ahova mentél volna dolgozni és nem vettek fel, oda nem kell menned dolgozni.

Ezek nekem eléggé abba az irányba mutatnak, hogy neked nem egy ilyen tipusú munkahelyen van a helyed. Lehet, hogy egy önálló vállalkozásban, vagy néhány emberrel közösen egy vállalkozásban.

Neked is meg van a helyed. Aki ide születik, mindenkinek.

A fogyasztói társadalomban is meg lehet találni a harmóniát különcként is, mert azért sokan szeretik a különcöket, mégha sokan nem is :)

A lényeg, hogy a saját utunk és a saját helyünk adva van és ha rátalálunk, akkor megnyugszunk :) Egy nagy részben :)

Picit hosszúra sikeredett, de végig olvastam.

Ha elfogadod a reinkarnáció tényét, akkor sokkal könnyebb élni.

Na... :-O Egészen jól eljutunk a lényeghez, úgy látom. A baj az, hogy jó régóta (tulajdonképpen az én hibám) azon vitázunk, cserélünk eszmét, hogy a psziché, a lélek ha más, mit tud kezdeni magával és a többiekkel. Viszont ahogyan többen rámutattak, az már régen nem erről szól. A fogyasztói társadalom lényege a függés. Bankoktól, közüzemi cégektől, főnöktől stb.

Mi van, ha úgy döntök, hogy besimulok? Mindenáron.

Jó eséllyel találok munkahelyet. Lesz miből laknom (tegyük fel, nem vágyom az utcai létre), enni, gyógyszerre.

Aztán tegyük fel, hogy úgy döntök, önmagam maradok.

Kb. 98% esélye van annak, hogy egy munkahelyen sem maradok meg sokáig (miután gyakorlatilag képtelen voltam az udvariasan informatív/empatikus viselkedésen túl bármi mást megtanulni, a legtöbb helyre fel sem vettek), tehát nem lesz jövedelmem, nem lesz miből lakni, enni, gyógyszerre.

Hol is van itt a döntés szabadsága? Sajnos a legtöbb, történelemből vett példa azt tükrözi, hogy a zsenik, kiemelkedő művészek stb. legtöbbször magányosan és/vagy szegényen haltak meg, illetve öngyilkosok lettek. Ez lenne a döntés szabadsága? Ez, vagy a besimulás? Amúgy meg mindenki teszi a dolgát. Az én dolgom az, hogy felvállaljam magam. Ha csak egyetlen emberben gondolatokat ébreszt, megérte.

Fata, te következetesen gúnyolódsz, de nem nagyon zavar. Te ezen a szinten vagy, mondjuk, én azért nem lennék erre annyira büszke :-S Hogy nem hiszel az idegenekben és abban, hogy lehetnek a Földön követeik? Ez sem baj. Az viszont igen, hogy azt írod, hogyan lehetek én követ, amikor a magam bajával sem tudok megbirkózni? Ki mondta egyrészt, hogy nem tudok? Haladok előre az utamon. A bajok az utam részét képezik. A másik pedig pontosan a lényeg: nem csodatévők vagyunk, hanem esendő, esetenként gyengének tűnő embertestben élők, mert nem nehéz hinni abban, ami a fejedre omlik. A hit akkor válik igazzá, amikor nem birka módjára rácsodálkozol, hogy "jé, ennek kék lézer jön a ujjából, tehát földönkívüli, aki mindenre képes", hanem eszedbe jut, hogy "jé, ez megpróbálta a gondolataival jobbá tenni a világot, segítsünk neki, mert értelmes cél".