Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » A legcsodálatosabb ajándék cikk

A legcsodálatosabb ajándék


Én is mint azt hiszem sokan mások az új Egészségügyi átalakítások miatt kétségekkel néztem a szülés elé. De én azt kívánom mindenkinek, hogy olyan elégedett legyen a választott kórházával, mint én a Szigetvári kórházzal.
A legcsodálatosabb ajándék

Kisfiammal 2008. január 1-ére voltam kiírva, de Ő nem akarta megvárni ezt az időpontot. December 20.-án reggel 1/2 5-kor arra ébredtem, hogy ki kell mennem WC-re és elfolyt a magzatvíz. Mivel mi Siófokon lakunk és a szigetvári kórházban szültünk így izgalmas nap elé néztünk. Elmentem letusolni amíg férjem összekészült, mire végeztem 10 perces fájásaim voltak. Szerencsére a csomagunk már össze volt készítve így fogtuk a cuccokat és irány Szigetvár. Az orvosomat az autóból felhívtam, így amire Szigetvárra értünk már vártak bennünket. A nővér nagyon kedvesen fogadott, előkészített a szülésre.

Még ekkor sem hittem el, hogy ma találkozni fogunk a kisfiúnkkal akit 9 hónapig a szívem alatt hordtam.

Amire letusoltam az orvosom is megérkezett, 1/2 8-kor megvizsgált és közölte, hogy 2 ujjnyira vagyok nyitva.Közben a férjem is beöltözött és már mellettem volt.

Igaz, hogy alternatív szülést terveztünk, de sajnos a kórház átalakítása miatt nem készült el az alternatív szülőszoba így rendes szülőszobába kerültünk.

Orvosommal javaslatára nem feküdtem le, sétáltam a folyóson és 10 perc múlva már 5 perces fájásaim voltak, kivülről tudtam, hogy hány lépés hosszú a folyósó. A férjem a fájások között masszírozta a derekamat, ez nagyon sokat segített.

Azt mondta a szülésznő, hogy minnél erősebbek a fájások annál jobb.

Hát egy óra múlva én nem éreztem, hogy jobb. Már nem voltak szünetek a fájások között és egyre erősebbek is lettek. Nem volt jó se állva, se ülve, se fekve.

9 órakor újabb vizsgálat. Eredmény:3 ujjnyira vagyok kitágulva. Az orvosom azt mondta, hogyha így haladunk akkor délelőtt meg lesz a baba.

Ez engem nem vígasztalt, hiszen még csak 9-et mutatott az óra. Újabb séta a folyóson és 5 percenként nézte a szülésznő a baba szívhangját, ami szerencsére végig jó volt.

10 órakor úgy éreztem, hogy jobb ha lefekszem, az orvosom ekkor ismét megvizsgált, 4 ujjnyira voltam kitágulva.

Azt javasolta, hogy üljek fel az ágyon úgy, hogy a két lábam az ágy két oldalán lógassam le és fájáskor dőljek előre, mert így a babának is sokat segítek. Sajnos ez a testhelyzet számomra elviselhetetlen volt, így inkább lefeküdtem.

Közben bekötött a szülésznő egy oxitocin infúziót, bár a fájások olyan erősek voltak már addigra, hogy a falat tudtam volna kínomba kaparni.

Elvek ide, elvek oda kértem valami fájdalomcsillapító injekciót, de az orvosom azt mondta, hogy nincs értelme, mert 1/2 órán belül meg lesz a kisfiúnk.

A férjem végig fogta a kezem, simogatta az arcom és beszélt hozzám. Nagyon sokat jelentett a jelenléte, támogatása.

Amikor éreztem, hogy nyomnom kell, igyekeztem teljesen oda összpontosítani amit az orvos mondott, hogy mindent úgy csináljak, hogy a kicsinek is jó legyen. Nem volt egyszerű!

Férjem fogta a jobb lábam én a balt és nyomtam. 2 nyomás után mondta a férjem, hogy már látni a kicsi fejét!

Az orvos gyorsan gátmetszést végzet(erre én nem emlékeztem a férjem mesélte utólag)és a következő percben már ott állt mellettem és segített kinyomni a babát. Még két nyomás és megszületett a kisfiam 10 óra 25 perckor. Az egész szülőszoba zengett a sírásától. 2510 grammal és 51 cm-re jött a világra. A férjem elvágta a köldökzsinórt.

A kisfiamat rögtön odatették a hasamra és miután elvitték megfürdetni, megvizsgálni és pólyába tették visszahozták és 2 órát együtt voltunk a szülőszobán hármasban.

Amíg a kicsit elvitték az orvosom összevarrta a gátmetszést. Amennyire féltem tőle annyira nem fájt. Miután láttam a kisfiam csak arra tudtam gondolni, hogy milyen aranyos és hamarosan a karjaimba tarthatom.

Szeretném megköszönni elsősorban férjemnek a megértést és a segítségét és ezt a felejthetetlen és csodálatos ajándékot amit adott nekem.

Az orvosomnak Dr. Ruzicska Zsoltnak és a szülésznőnek Editnek a segítséget, türelmüket és a támogatást.

A nővéreknek és a csecsemős nővéreknek azt, hogy felejthetetlenné tették a kórházban töltött 4 napot.

Babás szobában voltunk a kisfiammal Vajkkal, azt is megmutatták, hogy kell fürdetni, pelenkázni, szoptatni. Nem volt senki türelmetlen és undok ha valami nem sikerült elsőre és készséggel válaszoltak a kérdéseimre is.

Mindenkinek ilyen figyelmes orvost és nővéreket kívánok, mint amilyen a szigetvári kórház szülészetén dolgozó kis csapat!




Írta: Trixi1978, 2008. február 15. 11:03
Fórumozz a témáról: A legcsodálatosabb ajándék fórum (eddig 14 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook