Ha tehetném... (beszélgetés)

Az a furcsa ha sokat gondolunk rá sok minden tényleg megvalósul. Ha megtehetném megteszem.

Ha megtehetném megállítanám az embereket a boltban, az úton, az utcában, hogy ne gyilkoljak egymást az egójuk miatt. Látjuk hogy ez sehova se vezet. Egyre elszigeteltebbek, dühösebbek, közömbösebbek vagyunk. Csak az a fontos hogy nekem. Pedig boldogok attól vagyunk hogy nekünk. Valamiért így vagyunk kitalálva, mégsem erre törekszünk.

Fura lenne, hogy csak azért össze kéne veszni, hogy a napi kötelező 1 kibékülési kvóta teljesíthető legyen 😉

A kötelező dicséret meg büdös.

A többi 👍

Leírni is sok lenne, mi mindent tennék, ha rajtam múlna. A gond csak az, hogy egyetlen dolog sem valósulna meg belőlük. Mert hiába a feltételes mód: "ha tehetném" - nem tehetem. Nincs hatalmam. Pedig milyen szép világot teremtenék!

Persze ami rajtam múlik, azt úgyis megteszem.

Kötelezővé tennék:

-minimum napi egy jó cselekedetet,

-napi egy kibékülést,

-napi egy dicséretet az anyós részéről a vőnek vagy menynek,

-heti egy szál virágot a feleségnek és az anyósnak,

-napi 2 óra foglalkozást a gyerekekkel,

-Minimum 1x-i hála mondást a gondviselésért!

Ha tehetném eltörölném az emberi gonoszságot.

Háborúk, gyilkosságok,állatkínzás nem létezne.

És mennyit vitte előre?

Nem a pénzel van a baj, hanem az emberek gondolkodásával. A szűkösen élő emberek ritkán tanulnak meg a pézzel bánni.