A könyvek haszna (beszélgetős fórum)

Nekem mindig igazam van. :D

De ezt mintha már írtam volna. Valamikor. Valahol. :D :D :D

Na ez az! Ha az ember először látja a filmet, mintsem olvasná az eredeti művet, akkor többnyire élményt okoz. Fordítva már igen ritka.

Várom az ellenvéleményeket! :)

Spatifillum!

Én a "klasszikusok" filmes változatai közül egyedül a Háború és békének tudok örülni, egyetlenegy továbbinak sem, mindegyik csalódást okozott, pedig a magyarok (Jókai, Mikszáth, Krúdy stb. a maga módján még élmény is lehetett volna, lehetne). A megfilmesített Háború és béke is legfőképpen azért emlékezetes, mert: 1. előbb láttam, mint olvastam; 2. máig eszembe jut a felhőjelenet, amikor azúrkék égen fehér, vonuló felhőket látok... (Tudjátok: a súlyosan sebesült Andrej herceg ébredése a csatatéren.)

Puskint szívesen olvastam... ("Én írok levelet magának. Kell több? Nem mond ez eleget?")

Könyvfirka: felmentem a kisgyerekes szülők "baleseteit"...

Sajnos, nálam is előfordult, hogy a kisebb lányom alig kétévesként alkotói szenvedélyét örökítette meg:S

Annyi esze volt, hogy nagyobb alapú/felületű könyveket szúrjon ki magának: négyzetes csigaházvonalak, cirkapannák sorozata maradt fenn így.

Mint a dedikáló írók...

Való igaz, hogy a mai napig szeret rajzolni. Nagyon sajnálom, hogy a helyi iskolai keretek között nem nyílt lehetősége fejleszteni a képességét.

Ja, könyvek....sok kedvencem van nekem is.

Pl. Bulgakov: Mester és Margarita.

Szoktam belőle idézeteket keresni a Végy egy könyvet... illetve Fogj egy könyvet... topikba

Egy alkalommal úgy elpakoltam, hogy azóta sem találom:(

Másik kedvenc: Clive Barker: Korbács

Minden kinek szép napot kívánok!

...a te "eseted" is vicces:))))

Austen klasszikust tévében láttam, nagyon tetszett:)

Ok, nem lehet a filmet és a könyvet egyforma mértékkel mérni....de, inkább ezt olvastam volna, mint Puskint.

Bár utólag már mindegy:)

Krimi: nagyanyám pár A. Christi kötete után a férjem Ed McBain/James H. Chase/Raymond Chandler könyveit is olvastam....de nagyon-nagyon régen.

Nyugodtan olvasd csak, szórakoztatóóóóó...ezt úgyis tudod:)

A Potter könyveket milliónyi felnőtt is kiolvasta, a férjem és tanár barátja is...ötvenes korosztály:)

Könyvet kidobni?! Belefirkálni?!

Barbár dolog!!!

Ha már lejárt a "szavatossági" ideje, akkor sem!

Néminemű politikai tartalommal bírók, "elavult" közgazdasági elméleteket értek a lejárt szavatosság alatt.

Több, ma már tényleg "hasznavehetetlen" könyvet is kaptunk ismerőstől, mert tudta, hogy mi nem dobjuk ki:)

A polcon elfér illetve sok van dobozban.

Kati, jól tetted, hogy mentettél:)

Szerintem nem a helyhiány, hanem az igénytelenség az oka a könyvek kidobásának.

Ti melyik könyveteket tudnátok a szemétbe hajítani?

Az enyémeké is dobozokban vannak, az én régi mesekönyveimmel együtt.

Annak idején az 1969-ben kiadott Kincskereső kisködmönt sokkal szívesebben olvasták, mint az osztálytársaik az újat:)

A "klasszikus kötelezők" mind az enyémek voltak, mind 3 gyerekem azt olvasta:)

Gondolom sokan helyhiány miatt dobják ki a könyveket. De ez nem mentség!

Különösen nem a mesekönyvek esetében. Annyi szegény óvoda, iskola van, miért nem lehet odavinni? Mert még ahhoz is lusták, hogy megkeressék az ilyen lehetőségeket.

A gyerekeim kedvenc mesekönyveit (pl. Marék Varonika gesztenyebábos, vagy a tesz-vesz sorozat könyveit) nem volt szívem továbbadni, szépen bedobozoltam, felvittem a padlásra, ott nem kérnek enni és el is férnek. Hátha a majdan megszülető unoká(i)mnak mesélni tudok belőlük.

Szerintem ami a konténerbe kerül, azt be is zúzzák.

De már várom az idei papírgyűjtést:)

Nagyon fogok figyelni, remélem kincsre lelek ismét:)!

Így van:)

Tavaly ősszel szokásos hulladékgyűjtés volt a suliban.

Sajnos könyveket is hoztak:(

Mindent nem, de 1 hat kötetes mini meséskönyvet sikerült megmentenem:)

Másodikosaink kedvenc szabadidős tevékenysége volt azoknak a könyvecskéknek az olvasása.

Halmozottan hátrányos, többségében roma gyerekek, akik könyvvel csak az iskolában találkoznak, úgy vigyáztak rá, hogy öröm volt a lelkünknek.

Ez jóóóó!

Jót mosolyogtam mindkét történeten!

És TÉNYLEG jó tanárnőtök volt a szóbanforgó, ha még csak el sem vette osztálytársadtól a Piszkos Fredet!!! ("Titokban" talán ő maga is rájárt talán? :-D)

Egyébként: szerintem 5 cm-t nőttem a diákjaim szemében, amikor "kiderült" az egyik órán, hogy egy Harry Pottert olvasok éppen... :-D Mióta nyugdíjas vagyok, azóta pedig rendszeresen járok könyvtárba, és az utóbbi hónapokban minden alkalommal egy J. Austent és egy krimit választok... (Először még csodálkozott a könyvtárosnő - az egyik volt diákom -, de azóta már tisztáztuk: a Tanárnőnek is jót tesz egy kis detektóvhistória néha... :-D J. A.-t viszont igazi élvezet olvasni, még ha nem tenném is meg háziolvasmánynak. Ugyanakkor némely Nobel-díjas alkotást is - szívem szerint - legszívesebben kiszednék egy tini kezéből, persze Th. Mannt azért nem...)

jó kis ereklye:)

és Piszkos Fred..na igen,megértem:).ha azt olvasom,a nagyobb hangrobbanások sem tudják elvonni a figyelmem.

Nem könyvfirkákat írnék, csak a firkáról jutott eszembe.

Biztosan mindenkinek van egy-egy ilyen emléke az olvasni tanulás időszakából:)

Ki könnyebben, ki nehezebb tanul meg olvasni.

Padtársammal elunva a nehezebben haladók kínlódását levelezésbe fogtunk...jókat vigyorogva egymás hülyeségein. Hamar teltek a kitépett füzetlapok--> Tényleg igaz, hogy a legelső padban nem vagy annyira szem előtt, mint a hátsó sorokban:)

Jó 20 év múlva elhozta a megőrzött "jegyzeteinket" az osztálytalálkozóra. Meglepődtem, ő meg jókat vigyorogva nosztalgiázott...újra átnézve a lapokat, szembesülve akkori önmagammal, kissé megrázó is volt. A tartalom....se füle se farka végnélküli iromány (helyesírási hibák nélkül:))---> Mégis egyfajta "jóérzés", hogy az osztálytársam megőrizte és egyfajta "ereklye" értéke lett ennyi idő után:)

+1...tényleg olvasás:)-->Felső tagozat, kémia óra:

Kellően szigorú tanárnőnk volt, lekötötte a figyelmünket is, az a tananyag még érdekes is:)

A padsorok közt sétálva kis idő után mindenkinek feltűnik, hogy egyikőnk meredten a pad alá néz, látszik, hogy "nincs ott".

Felszólítja a tanárnő, kapcsolódni nem tud a témához, persze rákérdez, mit csinál. Osztálytárs fülig vörösödve lelkesen újságolja, hogy annyira érdekes a Piszkos Fred, hogy nem is tudja letenni a könyvet, sajnos otthon nem tudta kiolvasni, de.... itt belekezd a történetbe. Megint röhögés, a tanárnő is mosolyogva "vette".

A srác az egyik osztályelső volt, talán a matek és fizikaóra érdekesebb volt számára:)

Nagyon igazatok van a firkálással kapcsolatban.

Ha meglátom a durva aláhúzásokat (pláne tollal!) az nekem olyan, mintha pofon vágnának.

Még a tankönyveimet sem firkáltam össze. Inkább külön, a tárgyhoz tartozó füzetbe jegyzeteltem.

:D

Ezek az emberek megtanulhatnának legalább ceruzával aláhúzni, mert mikor én könyvtári könyvet olvasok, borzasztóan zavarja a szememet az aláhúzgálás, nem beszélve a szöveg mellé firkantott apró (néha hasznos, néha gusztustalan) megjegyzésekről.

Hála az égnek az én könyveim szentek és sérthetetlenek :D Ez vigasztal :)

A hozzászólásokat még nem olvastam (fogom), de szívemből szólt a cikked.

Én is az a típus vagyok, aki könyvvel a kezében fog meghalni, mert annál értékesebb kincset csak a családom képvisel számomra :)

És infarktust okoz számomra, mikor meglátom, hogy valaki belefirkál egy könyve. Ha még ceruzával... az még eltüntethető, na de tollal... pfff.

Na az engem is idegesít, ha 1 könyvről ordít, ha hanyagul lektorálták.

A "ponyvában" is megengedhetetlen a helyesírási hiba!

Minden, ami az olvasásoddal kapcsolatos, az a topic témája. Hiszen az olvasásról van szó, de azon túl mindenről, ami a könyveken keresztül egy ember életét meghatározhatja.

Az a gyógypedagógus nyugodtan visszaadhatja a diplomáját. Nemcsak hogy én nem vagyok "átszoktatott" balkezes, de a családom semmilyen ágában nem tudok balkezes problémáról.

Az én topicjaimban senkinek nem kell bocsánatot kérnie az általa off-nak ítélt hozzászólásért. :) Tudom, hogy a hangyák nemi életétől simán el lehet jutni a Marsa szállásig. :D

Egyetértek, Csemár:)

Hogy, a "klasszikusok" engem miért nem vonzanak, szintén nem a topik témája...irodalomórai borzalmak...

Syria: egy gyógypedagógus mondta (elismert), hogy a b és d tévesztés balkezesek jellegzetessége--> Tkp én is az vagyok, "kissé átszoktatva".

Remélem elnéztek egy kiss off-ot....

Syria, említetted a versmemorizálás fontosságát

--->

5. osztályban történt, téma a János Vitéz, osztálytársam nem tanulta meg azt a pár versszakot. Pechje volt, ő felelt aznap.

Súgtunk rendesen, szegény nem is hallotta, de csak eldöcögött egy darabig. Közben a tanár hallgat, várta a fejleményeket.

Egyszer végleg elakadt, nem tudta megfejteni, mit súgunk annyian. Így "jött":...Elváltak egymástól, mint ágtól a VERÉB...

Mindenkiből egyszerre robbant ki a röhögés, bocs.

Akikkel a gimibe mentem, még azoknak is örökké ez jutott kapásból az eszébe, évekkel ezután is:)

Syria!

Miután a Nobel-díj dolgában ilyen szépen kiegyeztünk, hadd teszek egy bátortalan megjegyzést: nem hiszem, hogy nálad ez diszlexia volna... :-) Az agyunk, igaz, tud néha furcsa dolgokat, de ha Te meg tudtál írni egy ilyen lendületes, szép cikket a könyvek hasznáról, akkor - szerintem - nem lehetnek olvasási zavaraid... ...Mármint olyanok, hogy rájuk lehetne húzni: no, ez az... Nem gondolod? Abban viszont egyetértünk, hogy a diszlexia érdekes dolog. S tartom a korábbi álláspontomat: kitaláció. (Bocs, ha valakit szakmai önérzetében sért a kijelentésem; laikus vagyok.)

"Idióta tanítási módszerek". Hát igen, sajnos, ez bőőőven benne van abban, ami velünk, a gyerekeinkkel, az unokáinkkal "történik"...