A könyvek haszna (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A könyvek haszna
Na...Hát akkor csak volt pozitív hozadéka is a MAGUS könyvek gyűjtésének, meg az ehhez kapcsolódó szerepjátékoknak felétek, még akkoris, ha jókora pénzkidobással is együtt járt mindez...Viszont nekem továbbra sem rémlik semmi sem ezekkel a MAGUS könyvekkel kapcsolatosan, bár ha ilyen sok pénz el tud rájuk menni, talán jobb is, hogy még nem hallottam róluk...Viszont ha jól emlékszem, vagy 10-15 évvel ezelőtt volt nagy sláger az olyan könyvek sorozata nálunk, meg a rokonsági-ismerettségi körben a gyerekeknél, ami szintén valami szerepjátékszerüség volt, csak ennek az volt a lényege, hogy a kis könyvecskékben különböző sorszámok alatt különböző szituációmegoldások voltak, és a játékos kedve szerint dönthetett arrol, hogy mondjuk egy labirintusban, vagy elvarázsoltkastélyban merre akar menni, avagy hogy akar lereagálni egy-egy felmerülő szitut...Oda volt írva ugyanis minden sorszámu variáció alá, hogy ha ezt meg ezt szeretné csinálni az adott szituban a játékos, akkor menjen erre meg erre a sorszámu ténykedésre, ha meg mást akart csinálni a hátékos, akkor menjen arra meg arra a sorszámra...Közben meg dobókockával is kellett dobni időnként, meg hasonló dolgokat is csinálni a játékosnak...Hm...Tök jók voltak ezek a kis könyvecskék, még énis szerettem őket felnőttfejjel, a gyerekek meghát különösen...Na...Ez az egyetlen irányzat volt a "fantasy" műfajban, amit énis kedveltem-kedvelek...Legfőképpen azért, mivel kellékként csak egy dobókocka, meg egy adatlap volt csak szükséges ahhoz, hogy akár szórakoztató társasjátékként is lehessen játszani egyedül is az embernek, avagy többedmagával is, igény szerint...Szóval ahogy töröm most a fejemet, nemigen a MAGUS könyvek lehettek ezek, bár ki tudja? Még az is meglehet hogy mégiscsak ugyanarrol beszélünk, csak legfeljebb ott van a különbség, hogy többféle változata-irányzata is volt a játéknak...De az is lehet, hogy amiröl én írtam, az egy egészen más műfaj volt...
Rosszul írtam: M.A.G.U.S; gondolom, valaminek a rövidítése. Fantasy, kapcsolódik egy nagyon népszerű szerepjátékhoz, aminek hatalmas "irodalma" van.
A szerepjáték előnye: összehozza az embereket, mert személyesen (is) lehet játszani (a nagyfiam ennek révén ismerte meg a párját, akivel 15 éve együtt él), plusz az, amit itt valaki korábban említett: brutálisan megmozgatja az elmét. Hátránya, hogy százezreket lehet elkölteni a hozzá szükséges különböző kellékekre, könyvekre, és eszméletlenül sok időbe kerül.
Mik azok a "MAGUS" könyvek? Szerencsére én most hallok ezekröl először...Amúgy én nem tiltom a gyerekeknek itthon a "harrypottereket" meg a hasonló szinvonalu irományokat, mivel egyrészt csak annál jobban olvasnák, legfeljebb titokban, másrészt pedig abbol indulok ki mindig, hogy előbb-utóbb kinövik majd ezeket a színvonalu könyveket, úgy, mint ahogy énis kinőttem idővel pl. a "Csillagok háborúja" film-regény trillógia primitív marhaságait...Hű...Pedig tizenévesként hajdanában hogy bele voltam zúgva mind a trillógia filmváltozataiba, mind a könyvváltozataiba...Éshát bizony egy jó ideig szinte azzal keltem-feküdtem...Ma meghát már csak jót nevetek azon a bugyuta baromságon, éshát el nem tudom képzelni hogy mitöl voltam úgy belezúgva ebbe a trillógiába egykoron, különösen az első részbe...Azaz mégiscsak sejtem az okot:Gyerekfejjel engem is elszédített a mindenfelöl ömlő meglehetősen agresszív marketingpropaganda...Szóval azért szerencsére vannak már arra utaló jelek, hogy a gyerekek már nálunk is kezdik kinőni a "Harrypotter" regényeket-filmeket, ugyanis már hónapok óta fel sem említették mostanában ezeket...Pedig még ezelőtt egy félévvel is éjjel-nappal ezek mentek a DVD lejátszóban, meghát a történetek eredeti könyvváltozatát is igencsak bújták, hacsak tehették...Mostanában megmár mondom, hónapok óta még csak fel sem emlegetik...Ennek a jelenségnek mondjuk módfelett örülök azért, be kell hogy valjam...
Sok gondolatoddal egyetértek.
Ha már a szülők nem képesek normális könyveket adni a gyerek kezébe (bár én is hiába erőltettem a tízes éveit kezdő fiaimnak az indiánregényeket, a Fekete István könyveket, Mórát, stb., bekebelezte őket a fantasy; pl. MAGUS könyvektől bőven akad nálunk), legalább a tanároknak lehetne eszük. De persze nekik azt tenni, amit fentről diktálnak a nagyokosok.
Szóval szerintem nagyon szomorú dolog látni azt, hogy mint minden más téren is az állam és a piaci szereplők esetében, úgy a könyvpiacon is mennyire egymásra talált a társadalom rothasztásában az állam, a kiadók, meg a könyvszerzők díszes társasága...Erre jellemző példa azért a lentebb valaki álltal felvetett "Jadviga párnája" című regény is, mint ISKOLAI KÖTELEZŐ OLVASMÁNY...Az ember esze teljesen megáll...Bár ha visszagondolok a saját iskoláskoromra, akkor is voltak ám "érdekes regények" a kötelezők listáján...Úgyhogy elgondolkoztató dolog az is azért, hogy pl. a "Szegény gazdagok", vagy a "Fekete gyémántok", vagy pl. az "Állatfarm" vajon miért nem jut eszébe az illetékeseknek valahogy sohasem, mint kötelező olvasmány a gyerekek számára? Pedighát pl. ezekböl a könyvekböl sokat tanulhatnának a gyerekek, ráadásul érdekes-izgalmas-színes-elgondolkoztató olvasmányok is egyben...Dehát ahogy mondani szokás, már az én időmben is pl. Jókaitol nem a "Szegény gazdagok", vagy a "Fekete gyémántok" volt a kötelező olvasmány, hanem mondjuk a "Kőszívü ember fiai", vagy a "Sárga Rózsa"...Hát igen...Rengeteg okos, a világ dolgaiban eligazodni segítő dolgot megtudhatott ám az utóbbi két regényböl is a hajdani gyerekolvasó, pont úgy, mint ahogy a mai "Jadviga párnájábol" is...
Éshát ahogy mondani szokás, a felnőtt közönség számára készülő mai regények esete még hagyján,engem még nemis ez háborít fel igazán, hanem az, hogy némely szerző "ügyesen" kinézte azért magának a GYEREKKOROSZTÁLYT is, éshát a még tapasztalatlan-éretlen-naív gyerekeket vette célba célközönség(Azaz pénzszerzési...) lehetőség okán...És szerintem ez a legszörnyűbb ebben az egészben...Az én gyerkőceim mondjuk nem egy buta gyerekek, dehát sajnos ahogy elnéztem, még ők sem tudnak azért maradéktalanul ellenállni a mindenfelöl ömlő raffinált (Éshát láthatóan jól megfizetett reklámszakemberek álltal profin végzett...) marketingnek, ami a kiadók részéröl megy mindenfelé...Aztánmeg milyen a gyerek? Hát olyan, hogy ha egyszer mindenhonnan azt hallja, hogy a "harrypotter", vagy a "szentjohannagimi", meg a hasonló irodalmi művek milyen REMEK,és CSODÁLATOS olvasmányok, hát óhatatlanul ő is kedvet kap rá...Mivel a gyerekek ugye köztudomásuan könnyen befolyásolhatóak, és naívak még...Azért szerintem kicsit szomrú dolog az, hogy vannak, akik viszont visszaélnek ezzel,éshát raffinált módon kihasználják a gyerekek naívitását...Dehát ez van sajnos...Ez a mai világ...
Nade hogy így töröm a fejemet ezeknek a mai "slágerkönyveknek-regényeknek" a mibenlétéröl, és közös tulajdonságairol, nem nehéz észrevenni szerintem a lényegüket, meg a "sikereiknek" a titkát...Ami ugye egy pofonegyszerü dolog:Primitív,buta,a mai világban már teljesen lehülyült-lehülyített átlagembereknek készülnek ezek a könyvek,(Azaz a társadalom nagytöbbségét kitevő réteg számára...) gyakorlatilag mondanivaló nélkül, sekélyes tartalommal, viszont KÖNNYED, OLVASMÁNYOS jelleggel...(Nehogy az esetleges olvasó agytekervényeit túlságosan is megterhelje ugye a szöveg értelmezése, úgyhogy a szerzők nem bíznak semmit sem a véletlenre, jól láthatóan...)Szóval a mai "átlagszinvonalu" egyénekre vannak ezek a könyvek már profin szabva...Nem akarnak se nevelni, se példákat állítani az olvasó elé, semmit nem akarnak mást az íróik, csakis egy, egyetlen dolgot:Lehetőség szerint megszedni magukat a szerzői díjakbol minnél jobban...És ezért ahogy mondani szokás, úsznak lelkesen az árral...(Dehát az is igaz, hogy ez a mai világ amúgy sem szól semmi másrol, hát tán pont a könyvek mai világa lenne tán kivétel? Ugyanmár...)
Az a véleményem, hogy katasztrófa, felháborító.
Egy kiforratlan személyiségű fiatal kezébe adni egy olyan történetet, ami még a tapasztalt felnőtt olvasót is összezavarhatja, BŰN.
Van a világirodalomnak ezer más, az évszázadok, évtizedek próbáját is kiálló remekműve, amit kötelezővé lehetne tenni: pl. az orosz, francia, magyar klasszikusok.
Véleményem szerint nagyon óvatosan kell bánni a kortárs irodalommal, ha gyerekekről van szó.
Persze, amelyik fiatalt érdekli, olvassa el. De kötelezővé tenni???
Szerintem manapság ha a távirányító műszaki leírásását olvasgatja egy gyerek, már az is nagy eredmény.
Hát...Ezt a logikát követve akár már azt is lehetne mondani, hogy még az se gond, ha a gyerek valami horror vagy pornóirodalmat olvas, végülis az a lényeg, hogy növekedjen a szókincse, meghogy könyv van a kezébe, éshát megszereti az olvasást...Én mondjuk azért kicsit továbbra is másképpen látom a dolgot azért...
Szerintem jellemző a mai világra az is, hogy ez a "Jadviga párnája" kötelező olvasmány lehet szép hazánkban...Egy semmiröl sem szóló, " egy egykori szerelmi bonyodalomra utaló" könyv...Most csak feltenném a költői kérdést:Ettöl a könyvtöl okosabb lesz vajon az ifjú olvasó? Tud meg valamit a világ működéséröl, értékeiröl, kerülni való negatívumaibol, stb, stb? Attol tartok, hogy nemigen...
Amúgy olvastam régebben énis a "Caine hadihajót" is, viszont valahogy én ezt is olyan Harry Potteres szinvonalunak éreztem,azaz olyan könyvnek, aminek tulajdonképpen semmi mondanivalója nincs, ismereteket nem közöl különösebben az adott korrol,így aztán meglehetősen "ponyvaízűnek" tünt nekem az a könyv, bár állítólag "igaz történet alapján" készült ez is , akárcsak a "Musza Dagh negyven napja" dehát én nemigen tenném egymás mellé azért sehogyse a két művet...A "Musza Dagh" egy lebilincselően érdekes korrajz is egyben, nemcsak érdekes olvasmány, amiböl sok okos-érdekes-hiteles dolgot megtudhat az olvasó a mára már meglehetősen elfeledett, és nálunk alig ismert "1915-ös örmény népírtás" időszakárol-eseményeiröl...Na...Az ilyen könyveket kedvelem én igencsak, ami SZÓRAKOZTATÓAN ismerteti meg egy-egy adott korszak történelmét-eseményeit...És sokminden dolgot megtudhat belőle az ember, olyan dolgokat is, amiröl addig még nemis hallott...Szinte "kézzelfoghatóvá" teszi a történelmet...EZ a dolog szerintem a legfőbb értéke a "Musza Daghnak" és EZ a jelenség...Édes istenem...Hol van mindettöl a "Harry Potter", meg a "Szent Johanna gimi"??? Az "Elfújta a szélnek" mondjuk valóban van némi ismeretterjesztő-hiteles korrajz vetülete, ezt nem tagadom még énsem, csakhát szerintem ezt a vonulatot nagyon lerontotta a kissé túltengő szerelmi szál...És emiatt én kicsit "szirupos lányregénynek" érzem az egészet, nem pedig valóban érdekes és értékes műnek...De ez persze csak az én meglátásom...
A sci-fi olvasása nagyon hsznos, mivel mindkét agyféltekét bevonja.
Nemcsak a sztori, a példaképek, az ismeretek a fontosak, a szókincset is nagymértékben növeli, innentől kezdve majdnem mindegy, hogy mit olvas.
Na igen...Mondjuk a "Harry Pottereknek" van mondjuk valóban annyi pozitívuma, hogy némileg több gyerek vesz ezálltal könyvet a kezébe, dehát a csuda tudja, hogy nem-e több kár van ebböl az egészböl mint ami haszon...Sajnos nálunk is kedvelik a gyerekek a Harry Potter történeteket, ráadásul mostanában a legnagyobbik lányom rákapott még mindemellett a "Szent Johanna gimis" történetekre is...Hát...Belelapozva pl ennek a könyvsorozatnak a köteteibe is, nagyon nem voltam elájulva azért ettöl sem, akárcsak a Harry Potter történetektöl...Érdekes jelenség azért ez a mai fiatalok részére készült könyvek világa...Legalábbis szerintem...Hol vannak már ezek a történetek mondjuk az én gyerekkorom kedvenc olvasmányaitol, mint pl. a Verne kötetektöl, vagy akár még az Egri csillagoktol is? AZOKNAK a könyveknek volt szerintem MONDANIVALÓJA is a szórakoztatás mellett, ismereteket közöltek, pélaképeket mutattak fel a gyerekeknek, tanulságos szitukat mutattak be, stb, stb, de ezek a mai slágerkönyvek szerintem csak ÜRES szappanbuborékok...Színesek-érdekesek-olvasmányosak, csak éppen teljesen üresek...És nemigen lesz tőlük okosabb az olvasó egy fikarcnyit sem...Ez is olyan káros dolog szerintem, mint amikor valaki az éhségét kristálycukorral akarja elverni...Felületesen nézve mondjuk édes, finom, csakhát éppen semmi tápanyag nincs benne, pusztán üres kalória az egész...Legalábbis én ezért nemnagyon tudok örvendezni annak, hogyha mondjuk a Harry Potter könyvek némileg fellendítették mondjuk valóban az olvasási kedvet a gyerekek körében...
Látom, régebben emlegettétek a kötelezőket.
Nyolcosztályos gimiben tizedikeseknek (tehát 16 éveseknek) Jadviga párnája kötelező olvasmány, mi a véleményetek?
Mégis csak van közös pontunk. :) Pl. Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón c. könyvét élvezettel olvastam. Sokáig a fejemben volt annak az oldalnak a száma, amin könnyesre röhögtem magam. Most elővettem, hátha be van szamárfülezve, de sajnos nincs. Újra kéne olvasni, bizonyára most is ugyanolyan hatással lenne rám, mint az első olvasáskor.
Amikor még volt sok időm, előszeretettel olvastam "sci-fi"-t is, de már meg nem mondom, mit.
Előveszem a Musza Dagh negyven napját, már csak anyukám emléke miatt is. Csak tudnám, hogy melyik könyvespolc melyik sorában keressem. Még az is lehet, hogy az örökölt házban, valahol a padláson valamelyik dobozban van. :(
Még egyszer elmondom: az "Elfújta a szél"-ben nem a nyálas romantikát, hanem a fantasztikusan élethű történelmi korrajzot kell értékelni. A "Harry Potter"-ben pedig azt, hogy könyvet ragadtak a filmnézős, internetes kor gyermekei, belekóstolhattak a könyvolvasás ízébe.
Hű...A jelek szerint pont fordított akkor a könyveket illető érdeklődési körünk, syria...(Bár az is igaz, hogy a "Gyűrűk ura" kapcsán kivételesen egyetértünk...)Ugyanis amíg én az "Elfújta a szél"-t, illetve a "Harry Potter" történeteket semmire sem tartom, akár van bennük humor, akár nincs, addig a "Musza Dagh negyven napja" a kedvenc olvasmányaim egyike volt mindig is,úgyhogy néha még a mai napig is újraolvasom az érdekesebb részeit...Ugyanis amíg a "romantikus történetektöl" szabályosan émelyegni szokott a gyomrom, a háborús témáju történetek viszont mindig módfelett érdekelnek...Úgyhogy bevallom, hogy a "Musza Dagh negyven napját" én méltán tartom számon a "Világirodalom remekei" könyvsorozat tagjai között...(Amúgy a "sci-fi" műfajt sem kedveled akkor ha már a "fantasy" műfaj nem igazán az eseted?)
Válaszolok a megszólított helyett.
Legkedvesebb könyveim egyike Margaret Mitchell:
Elfújta a szél. Több okból is.
1. A sokak által nagyon műveltnek tartott anyukám egyik kedvence volt, ő adta a kezembe.
2. Tinilányként valósággal faltam a romantikus történeteket.
3. Az írónő 10 évig dolgozott rajta, rengeteget kutakodott könyvtárakban, hogy korhű képet adhasson a polgárháború előtti Délről (nem véletlenül kapott Pulitzer-díjat).
4. Amikor először láttam a filmet, ledermedtem a döbbenettől: a filmvásznon pontosan azok a képek peregtek előttem, mint a könyv olvasása közben! Nem ez volt az egyetlen könyv, amit filmen is láttam, de soha más műnél nem fordult velem ilyen elő. Mindig volt valami hiányérzetem, valami, amit a könyv olvasása során nem úgy láttam, mint ahogy a film visszaadta.
Összefoglalva: "Romantizálva ábrázolja, sőt, néhol egyenesen reklámozza a polgárháború előtti Délt, hangsúlyozva annak különleges értékeit, beleértve a rabszolgaság intézményét is." Tökéletes korrajznak, történelmi regénynek tartom.
A Gyűrűk ura teljesen más műfaj: fantasy. A két művet nem lehet egy napon említeni. Ha már megemlítetted: én hozzá se fogtam a könyvhöz, sőt, eszembe se jutott, hogy filmen megnézzem: nem az én világom. Fantasyből csak a lightosat szeretem, azok közül is csak egyet: a Harry Pottert.
J. K. Rowling hatalmasat alkotott. S a legnagyobb fegyvertény nem a kitalált történet, ami úgy tele van humorral, hogy időnként hangosan nyerítettem a röhögéstől az olvasása közben, hanem az, hogy ebben a számítógépes világban gyerekek milliói vettek kezükbe könyvet, s remegve várták a folytatást. Meg is vettem a fiamnak mint a hét kötetet, ami aztán gyakran kölcsön is lett adva.
Valahol megértelek. Én pl. Franz Werfel:
"A Musza Dagh negyven napja" című könyvének (szintén anyukám kedvence) rugaszkodtam neki többször is, és nem bírtam vele. Talán rossz pillanatban fogtam hozzá először, azért jött a sorozatos kudarc. Nem tudom.
Hát...Nemis tudom...Egykoron kíváncsiságbol belelapoztam az "Elfújta a szél"-be, meghát megpróbáltam ugyancsak kíváncsiságbol megnézni a filmváltozatot is, ha már egyszer annyit emlegették sokan ezt a regényt meg filmet, de sajnos aztán kénytelen voltam mindkét tevékenységet idő előtt félbeszíkítani, totális érdektelenség miatt...Ezzel is pont úgy jártam, mint ahogy a "Gyűrűk urával" is jártam...(Abbol sem tudtam végigolvasni egy 30 oldalnál többet...)A te esetedben mi volt az az érték, mondanivaló az "Elfújta a szélben" ami téged ennyire meg tudott ragadni a mű kapcsán?
Próbáltam, nem ment. :( Az alábbi hibaüzenet jött.
Sorry, the file you have requested does not exist.
Make sure that you have the correct URL and that the owner of the file hasn't deleted it.
Sziasztok!
Egyetemi beadandó dolgozatomhoz nagy szükségem lenne a segítségetekre. A kérdőívem a modern ember olvasási szokásait próbálja felmérni, ezért ha akad néhány üres percetek, kérlek segítsetek nekem!
[link]
Köszönöm!! :))
La Fontaine látszólagosan gyerekmesékbe öntötte kora társadalmának bírálatát. Nem igazán gyerekeknek való, különösen nem Gustav Doré komor illusztrációival.
Az általános műveltséghez viszont egyértelműen hozzátartoznak az eredeti, Aesopus által írt tanulságos mesék. Az a könyv is volt volt abban a bizonyos könyves szekrényen, hamar ki is olvastam. :)
"Hozok" egy könyvet. Nagyon tetszik az ismertető:
[link]
La fontaine mesék Gustav Doré által illusztrálva.
[link]
Mi még fél áron vettük 2000 környékén.
Nagyon sokba kerülnek.
Lehet, hogy éppen nem a legolcsóbb példát hozom, de egy rendkívül színvonalas kivitelezésű kiadás.
Nem ez lett a lányaim kedvence, de pár alkalommal sorra került.
Ahogy a linkelt ismertető is írja, egy idő után a rajzok inkább nyomasztóak, de "sokatmondóak", nem gyereknek valók....de felnőhetnének hozzá idővel:)
Tényleg nem értem az embereket. Miért olyan nagy fáradtság körülnézni, hogy ki fogadná el a (bizonyára nem olcsó) mesekönyvet? Persze, egyszerűbb a szemétbe rakni. :(
Kedden volt az őszi papírgyűjtés a sulinkban. Az idén én nem voltam beosztva ügyeletbe, de a kolléganőm megint mentett mesekönyvet az osztálykönyvtárba:(
Persze, aki tud rajzolni és nem olyan béna, mint én. :)
Én szerkesztetem olvasónaplót az öcsémnek,kitaláltam érdekes kérdéseket a könyvhöz,most is őrzöm,amit írt,lassan 20éve
Èn speciell szerettem az olvasmánynaplót,mert oda még rajzolhatott is az ember.... :)
Na igen. Olvasmánynapló valóban nagy hülyeség volt. Diákkoromban is annak tartottam, most is ez a véleményem. Írni arról, amit valaki leírt? Nem volt százas, aki kitalálta. :)
További ajánlott fórumok: