8 év párkapcsolat után csak úgy betoppanhat az igazi? (beszélgetős fórum)

hát ezt tényleg csak ő tudja a szíve mélyén,h esetleg azért léphetett be a 3. személy,mert már valami nem olyan volt,vagy azért nem olyan a régi,mert jött egy újabb...

De tényleg fiatalok!Én hiszek abban,h ha őket egymásnak rendelte a sors,akkor majd újból találkoznak.:-)

ha meg nem,hát nem.Benne van a pakliban a nagy pofára esés is.

Csak nekem az a furcsa, hogy a szakítás, most merül fel benne, mikor van lehetőség egy új kapcsolatra. Miért nem lépte meg két éve mondjuk, mikor még senki nem volt neki kilátásban?

Tipikusan az az eset, mikor valaki fél a magánytól. És inkább hitegeti a párját addig még nem jön egy jobb.

nem értünk egyet,mert ha már nem szereti azt a lányt,akkor miért láncolná magához.

had menjenek,még tök fiatalok!lehet,h a lány is megtalálja az igazit...

amúgy meg ennyi info elég kevés.a töredékét se tudta leírni annak a 8 évnek és fél évnek.csak ő tudja,h miért dönt úgy,ahogy...

Teljesen jogos, amit írsz, ezt mindenkinek magának kell eldönteni, hogy hol is tart ebben a folyamatban. A srác azt írja, hogy féléves tépelődés, gondolkodás után tart ott, ahol ..... már beszélt erről a párjával, akkor a lány kért még egy esélyt ..... nem változott semmi .....

Én pár hsz-szel ezelőtt már leírtam, a véleményem. Ha már tényleg nem szereti a párját, ne hitegesse tovább, lépjen ki, adja meg mindkettőjük számára az újrakezdés lehetőségét.

Inkább most lépjen le, ha nincs szerelem, mint 2-3 gyerek után, nem?

Mikor az embernek megtetszik valaki, akkor a régi kapcsolatát természetesen kihűltnek érzi, úgy gondolja az új kapcsolata jobb lesz.

Ilyenkor kell józanul gondolkodni! Megéri-e ha mindent feléget maga után? Ki tudja ha összejön azzal a másik emberrel meddig érzi magát olyan boldognak?

Ha tényleg nem érezte már magát a régi kapcsolatában jól, miért nem lépett le rögtön amikor ezt megérezte?

Ez egy nagyfokú önzőség amit a kérdés feltevője csinál. Illetve a jelenlegi partnere hülyítése.

A párom 8 évvel fatalabb,26 éves.Én 34 vagyok.Az első pillanattól kezdve tudtuk,hogy minket egymásnak rendelt a sors.Csak együtt tudunk létezni.Ennek pont három éve.Azóta egyetlen egyszer sem veszekedtünk.Soha.Semmin.Abszolút megértjük egymást.Mintha nem is egy másik ember lenne,hanem én magam.

Én hiszem,hogy titeket is most ez talált meg.Ez a tökéletes harmónia.

Tudod ez a másik"nő"..megért...na persze...hisz kell egy férj,a gyerekeinek apa,...stb...

Te meg ugye puttony nélkül...egy szál magadba mensz...

Naná,hogy ért..

Ne feledd,amit te adsz a réginek...akivel már ugye"nincs 1 hullámhossz"...na ezt te duplán fogod visszakapni a "sorstól"

Hallottad már? A bumeráng visszaszáll...

Megírom!

Köszönöm még egyszer!

Hálás vagyok!

Hálás miden segítségért!

Köszönöm nektek!

Nagyon nehéz idők jönnek.De elhatároztam magam.

Köszönet ezért mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!!

Hozzá adtalak a kedvencekhez és tudatni fogom veled,hogy alakult az életem.

hát sok boldogságot nektek!

és még egy utolsó tanács:a gyerekeknek inkább barátjuk legyél,akire mindig számíthatnak,ne az apjuk!Jó?:-) Ez is személyes tapasztalat...

és ha van kedved,írd meg a két lány reakcióját,jó?:-)

és ez a nő is akar téged?

párnak...nem csak barátnak.

???

Döntöttem.De nehéz lesz neki megmondani,hogy vége.8-év alatt sok jó is történt,nem csak rossz.De sajnos sosem voltunk egy hullámhosszon.Mindig ütközött a véleményünk,nézőpontunk,és vita-vitát,veszekedés-veszekedést követett.A másik nővel pedig nincs még semmi fizikai kapcsolat,de úgy érzem mintha nem is lennék ember mellette,valami emberfeletti...!Minden mozdulatomból tudja,hogy mit akarok,beszélnünk meg nem is nagyon kell,mindjárt tudja miről mit gondolok.De ez vica-verza működik.teljesen mintha jin-jang lennénk!

A köves utat választom.Lehet,hogy nehezebb lesz,de ha minden jól megy akkor legalább boldog.

jól érzed neked kell az életedet élni így neked kell dönteni melyik utat választod.

A könnyebbik kikövezett utat vagy a nehezebb utat.

Lehet,hogy igazad van.Sajnos nem érzek magamban annyi erőt,hogy ezt véghez vigyem.De lesz időm gondolkozni, vagyis erőt meríteni.Egész héten éjszakás vagyok időm pedig mint a tenger.

Jól érzem,hogy ez életem egyik fordulópontja?Nem ilyenre számítottam:(!De cselekednem kell.

Az én taktikám se volt jobb. Adtam 100 esélyt (persze egy se volt igazi), majd elkezdtem szenya lenni és direkt megutáltatni magam. Én azt akartam elérni, hogy Ő mondja ki, hogy vége... Nem jött össze. Így maradt a megbántás, orvos, nyugtató, és most 7 év után újra van barátnője...

Szóval a legegyszerűbb az egyenes út. Lehet az se baj, ha megtudja van valaki. Egyszer úgyis megtudná...

Hidd el már végignéztem az ilyen adjunk mégegy esélyt dolgokat,ha nincs már szerelem nem müködik minig egyre több veszekedés lesz belöle,egyre pocsékabbul érzed magad és a végén meggyülölitek egymást annyira hogy a szép emlékek sem maradnak meg.

'1 legyél öszinte ez a legfontosabb

2 ne hitegesd új eséllyel ha nem teljes erőbedobással vagy azon te is hogy megjavítsd ami elromlott

3 ha most nem teszed meg később sem fogod tudni mindenféle mondvacsinált okból.

4 Most fájni fog a másiknak de HAMARABB TÚL LESZ RAJTA MINTHA HÓNAPOKIG HÚZNÁD VELE ÉS KÖZBEN ÉREZNÉ HOGY TE NEM IS AKAROD IGAZÁN,és boldogtalanul telnének napjaitok.

Hát...tudod..."lakva ismerszik meg az embör"

Majd még a két gyerek gondja is a nyakadban???

Nem semmi amibe belezuttyansz...

Ez mind már megtörtént.És én őt néztem nem pedig magamat.Amúgy sajnos ez a legnagyobb hibám,hogy mindig a másikat nézem.

ennek ellenére is újra akarta kezdeni.még egy esélyt megér a kapcsolatunk,nem lehet,hogy nem adok még egyet címszóval.

Akkor ennek semmi értelme tovább,mond meg neki hogy te úgy gondolod így nincs tovább értelme folytatni.Mond meg neki te már nem szereted szerelemmel ,és kínszenvedés lenne együttlennetek avval a tudattal (föleg neki hogy már nem szeretik).

Ő is idővel megtalálja majd a párját ha túljút ezen.