Tönkremenni párkapcsolat után (beszélgetős fórum)

Ilyen nagyfokú öröm nem volt.

Van egy olyan ismerős akitől tudom, hogy ideges és szenved, ha hall rólam. Igaz ez augusztusban volt. Azóta nem tudom mi van.

Na most akkor én ezt kezdem nem érteni,mert kicsit után olvastam pár korábbi hozzászólásaidnak,és az egyikben ezt írtad:

"Nagyon sok hónapja szakítottam valakivel, azóta nézem a közösségi oldalon, látom, hogy már boldog, látom, hogy jól van.

Párhuzamosan megy az életünk, de nem tud rólam semmit, mert én álnéven vagyok fent és mindent megszakítottam vele. Tulajdonképp segítettem neki, hogy elfelejtsen csak magamon nem, mert én titkon lesem, hogy hétről hétre hogy alakul az élete.

Pár hónapig szomorkodott, de aztán túllépet. (ez nem baj persze)"

Nekem ez alapján az jön le,hogy jól van.Azt is írod máshol,hogy volt azóta kapcsolatod mással,ahogy neki is.

Ne mondd már,hogy mielőtt ő megjelent az életedben,SEMMI örömöd nem volt! :-) Figyelj,ennyire nem szabad kapcsolatfüggőnek,társfüggőnek lenni,felnőttként kell kezelni a helyzetet.Azért az már csak jelent valamit,hogy 10 hónapja feléd se néz....Ha meg ennyire zavar a dolog,akkor keresd meg te.Kesereghetsz még hónapokon át,de azzal csak magad alatt vágod a fát.Van helyzet,amikor vagy túllépsz a makacsságon meg a büszkeségen,és megteszed a kezdő lépést,vagy kínlódsz még hónapokig azzal a tudattal,hogy "Mi lett volna,ha mégis megkeresem...". Erre neked se asztrológus,se léleklátó nem fog tudni konkrét választ,megoldást adni,csak az,aki számodra a problémát okozza.Keresd meg,és akkor legalább mindenképp előrébb jutsz egy lépéssel,mert vagy így, vagy úgy,de biztosat fogsz tudni.Lehet,hogy most azt várod,lépjen....Na de mi van,hogyha nem fog lépni,meddig vársz még?

Végezetül én is idéznélek téged,amit bár másnak szántál,de rád pont ugyanúgy illik:

"Tipikus ÁLDOZAT szerep.

Mártírkodás.

Amig nem hiszed el, hogy JÁR NEKED A JOBB addig nem is fog...neked az AGYADAT kell átprogramozni!"

Fel a fejjel!

Legfőképp ő érdekel minden más közömbös és úgy érzem nem ad örömet, boldogságot.Esetleg mosolyt csal egy pillanatra az arcomra. Semmi nincs ami megközelítőleg kiváltaná vagy pótolná a hiányát. Semmi a világon. Nagyon köszönöm a hozzászólásod és, hogy segíteni akarsz!

Annyira nincs jól ő sem, legutolsó infóm szerint, minden esetre nem keressük egymást és ez már felemészt.

Nagyon rossz elfelejteni erőszakkal valakit akit a legjobban szeretnél, de már késő tenni érte.

Olyan hasonlattal tudnák élni, legalább is ezt érzem, mintha egy anyától azt kérnék, hogy "felejtse el a gyerekét."

Az utolsó mondatod nálam így szól: " előtte sem volt élet (boldogság) és utána sem". Próbálok pozitív lenni. Köszönöm még egyszer.

Minden kapcsolatot meg kell gyászolni,ennek a gyásznak is megvannak a maga szakaszai (tagadás,harag,alkudozás,depresszió,elfogadás).

Egyénenként változik,hogy ez mennyi idő alatt megy végbe,és nyilván függ attól is,mennyi időt töltöttetek el együtt,téged hagytak-e ott vagy közös megegyezéssel váltak-e külön az útjaitok.Ha ott hagytak,akkor nyilván sokkal jobban fáj.

Nekem anno mínusz 10 kilót és valami irgalmatlan rossz kedvet eredményezett a dolog (amivel jól megkeserítettem a környezetem életét,úgyhogy ezúton is nagy tisztelet feléjük,hogy kibírtak akkoriban),és három év kellett ahhoz,mire egyáltalán normális,emberi hangnemben újra szóba tudtam állni vele,néhány teljesen közömbös,hétköznapi mondat erejéig.Azóta összvissz 6 év telt el.Nem felejti el az ember teljesen,de az idő jelentősen megkoptatja,meg ilyenkor már higgadtabb fejjel is át lehet gondolni,hogy én miben hibáztam,ő miben hibázott.A rossz hír az,hogy abból az apátiából és mély önsajnálatból egyedül te húzhatod ki magadat.Lehet ezt még folytatnod plusz 10 hónapig,de szerintem te is tudod,hogy sok értelme nincsen.Ha nem is keresel olyasmiket,amik érdekelhetnének,akkor ne csodálkozz azon,hogy csak ezen pörög az agyad.És ne érts félre,nem arra gondolok,hogy menjél és pasizz (persze előbb-utóbb el kell majd kezdeni),hanem mozdulj ki,olvass,találkozz barátokkal,kezd el egy új hobbit,tanulj nyelvet vagy bármit,ami eltereli a figyelmedet.Csak azt gondold át,hogy már eleve 10 hónapot elcsesztél erre az életedből.10-et! Szerinted ő ugyanúgy otthon zokog? Mert szerintem nem,baromira éli világát.Amennyire a szavaidból kivettem,ő se keres téged,úgyhogy azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük,hogy erre a dologra pont került.Ha továbbra is benne maradsz ebben a depresszív állapotban,csak azt fogod elérni,hogy a végén már senki nem fog sajnálni,egyedül csak te saját magadat,de nagyon.Kapd már magadat egy kicsit össze,előtte is volt életed,utána is lesz.Nem vagytok összenőve szerencsére.

Ezen csak te tudsz változatni. Mig sirva kelsz és fekszel addig hogyan akarsz túlleni rajta?

Senki nem tud ezen változtatni csak te.

Kapd össze magad, mozdulj ki, járj el, nem ismerkedni, csak gondolatokat elterelni.

Bár nem tudom hány éves vagy és meddig tartott a kapcsolatod, de hidd el hiába mond bárki bármit mig te nemakarsz tul lenni rajta ddig nem fog menni.

(hidd el tudom miről beszélek:4 évig szenvedtem, majd rájöttemc sak én tehetek azért, hogy végre ne csak árnyéka legyen önmagamnak)

"A kapcsolataink elengedése már nehezebb falat. Hiába égett ki egy emberi kapcsolatod – s most nem teszek különbséget a kapcsolatok között – te csak a szépre gondolsz vissza. Persze, ez természetes is valahol. Viszont ügyelj az egyensúlyra: volt ebben rút, ronda dolog is. Mert még ezt sem tudjuk szépen csinálni: mielőtt elválnak utjaink, még jól belemarunk a másikba, ha eddig nem bántottuk volna eleget. Elengedni bárkit is –mert előbb utóbb mindenkit el kell engedjünk valamilyen szintén –csak szeretettel lenne szabad tennünk. Megköszönve a lelkünkben mindazt, amit kaptunk, hogy megtanított valamire, megmutatott valamit az életből s kimondani, hogy mindezért hálásak vagyunk."

Tedd ezt,és lépj tovább.

:))

Én lefogytam 33 kg-ra, nyugtatókon éltem, végül egy pszichológus segítségével másztam ki a gödörből, bő 1 év után.

Azóta eltelt néhány év, férjem, gyermekem van és boldogabb vagyok, mint valaha.

Az az időszak már csak akkor jön elő, ha rosszat álmodok, de akkor tényleg úgy éreztem, nincs miért felkelnem, húznom, élnem.

Brutális volt.

Bocsi, szóval nem jött be a 3 különböző jós, látó, stb. jóslata, amit úgy beléd beszéltek.....ebbe is kapszkodtál, de nem szabad. El kell engedni, és elfoglaltságot találni! Barátok!

Az idő meg mindent megold. Igaz közhely....

Nagyon egyéni, hogy mennyi időnek kell eltelnie, és maga a feldolgozás folyamata is.

Én másfél év után lettem újra önmagam.

Okosat nem lehet mondani. Mindent, ami elmúlik, ami véget ér, meg kell gyászolni, csak így lehet elengedni. Idővel valami új, és nagyon jó veszi kezdetét, amit értékelni fogsz, ha most még ezt nehéz is elhinned!

Kitartás kívánok Neked!

Amit teszek gépiesen, kötelességből csinálom, de sokszor a gondolatom máshol jár...

1-1 nap van a héten mikor könnyebb az élet. Már arra is gondoltam, hogy "átok" vagy nem tudom mi van rajtam, valami érzelmi szál ami "fogva tart". Nem tudom, nincs ötletem.

Van olyan ismerősötök vagy esetleg Ti akik szó szerint tönkrementek és belebetegedtek egy szakításba?

Én nem keresem az illetőt, de lassan 10 hónap telt e és ugyan úgy sírva kelek, sírva fekszem. Közösségi oldalról is levettem.

De nem tudok ránézni senkire és azt mondják az ismerőseim, hogy tönkretettem magam és nagyon rossz vége lesz, ha így folytatom a gyötrődést. Senki és semmi nem érdekel rajta kívül. Félek és már nem tudom mit tegyek. :(