2009 decemberi babák :) (beszélgetős fórum)
voltál valahol? strand, folyó, tó?
Persze ezen már úgy érzem túl vagyok.Az időt már nem tudom visszafordítani,pedig sokmindent másképpen csinálnék.Lehet,hogy akkor is elvesztettem volna,de legalább megtettem mindent,ami tőlem tellett.
A doki ugyan nem mondta konkrétan milyen fertőzés.de lehet jobban kellett volna figyelnem a testem jelzéseire.
Fertőzésről írtál. Annak meg semmi köze ahhoz, hogy meddig dolgoztál. Valahol olvastam egy idézetet, ami most nagyon illene ide, de persze fogalmam sincs, hogy hol. Na de majd kutatok.
Mivel tudom,hogy tényleg segíteni akartok,emberként kezeltek és nem a "sztori" kimenetelére vagytok kíváncsiak szívesen és könnyebben beszélek róla.
És szívesen hallok,olvasok bármit a babáitokról is,habár ahogy látom ide nem szívesen írtok valamiért.
Holnap megnézegetem a naplóitokat,aztán bebocsátást kérek oda,ahova még nem kértem. :)
lehet, hogy semmi köze nem volt ahhoz, hogy mennyit dolgoztál!!!!! ne magadat okold!!!! ha végig pihensz, akkor lehet hogy később történt volna ugyanez....és ha lehet, talán még jobban fájt volna.....
Tudom,hogy nagyon megjártátok és örülök,hogy Máté egészséges kisfiú.Mindíg várom a képeket! :)
Nem gorombaság,amit írsz,nincsenek véletlenek.Lehet,hogy én voltam a hibás,mert hamarabb kellett volna befejezni a munkát.Lehet,hogy anélkül is ez lett volna a vége.
Teljesen normális. Mint ahogy az is, ha beszélsz róla, meg az is, ha nem. Nem vagyunk egyformák, így különbözőképpen reagálunk. Arra kell rájönnöd, hogy neked melyik a jobb? Ha itt maradsz és beszélgetsz, vagy az, ha elvonulsz egy picit a világtól. Ha beszélünk a meghalt gyermekedről, vagy ha nem említjük. ha mesélünk a saját babáinkról, vagy ha inkább másra tereljük a szót. Most minden reakciód normális. Csak neked kell megmondani, hogy mi miben tudunk segíteni.
Én mentem lányok kipurcantam!
Zsutta mégegyszer köszönöm!
Gizimanócska kevés vigasz de örülök hogy itt vagy!!!
Jóéjt!!
nekünk a fejünk fölött lebegett ez az eshetőség, és bár nem tudom, most mit érezhetsz, de az tudom, hogy amit mi átéltünk, azt sem kívánom senkinek! feleslegesen mondanék most bármit is, csak üres fecsegés lenne. jól döntöttetek. ahogy te is írtad, talán mindennek meg van az oka. én hiszem, hogy semmi nem hiába történik. igaz, ez kevés vigasz, sőt, talán gorombaság is. hiszem, hogy később, amikor itt lesz az ideje, egy csodaszép egészséges kisbabátok lesz, aki majd enyhíti a szívetekben ezt a nagy űrt!! kívánom, hogy úgy legyen!
Én is nyelek nagyokat,de ez biztosan normális.Néha még éjszaka is a saját hangomra ébredek,pedig sosem beszéltem álmomban.
Legyél irigy. A gyógyulási folyamat része lehet az is. A vetélésem után több évvel lett várandós a barátnőm. Szégyen ide vagy oda, a kapcsolatunk akkor nem volt felhőtlen. Mert én igenis irigy voltam. Persze miután megszületett a baba, az elsők között mentem látogatni, de a terhességét csak titokban izgultam végig úgy, hogy senki nem tudott róla. Főleg ő nem. A babákkal nem volt bajom, a terhes kismamáktól viszont elfordultam, még a látványukat sem bírtam.
Elfelejteni sosem fogod, a fájdalmadon majd az enyhít, ha felkészülsz testileg-lelkileg egy másik babára. De őt sosem fogod kitörölni a szívedből.
Az egyik kolléganőm közel 40 év után is minden egyes részletre pontosan emlékszik, amikor a babája született.Csak most már képes sírás nélkül beszélni róla.
Abban bízom,hogy nem leszek irígy másokra. Még most is beleolvasok a másik fórumba,hogy éppen hol tartanak.Meg persze gyönyörködöm a Ti babáitokban és nézem a naplókban a képeket. Közben fáj a szívem,de azzal,ha becsukom a szemem nem múlik el.
hát emészthetetlen az biztos,de bizom benne,hogy egy idő után fakul az emlék
Ez szörnyű!!!Ne haragudj de nem tudok rá mit írni!Sajnálom!!
Szerintem nem lényeg mekkora babát veszít el valaki.Amikor megtudja,hogy baba lesz és várja tiszta szívvel és baj történik nagyon rossz. A veszteség mindíg fáj csak máshogy,mindegy kit veszítesz el.
Értettük azért. Én úgy gondolom, hogy a döntésetek így volt helyes. Hallgattatok a dokira. Arra gondolj, hogy ezzel a lépéssel segítettetek, hogy mással lehetőleg ne fordulhasson elő hasonló tragédia.
vagyok! csak.......most is egy kicst belezsibbadtam a történtekbe! :(
Ne köszönd, nem azért mondtam. Amíg nem voltak meg a gyerekeim, addig is minden hasonló hír nagyon fájt. Azóta viszont még jobban. És ezzel mindenki így van szerintem. Vetélésem volt, de az össze sem hasonlítható azzal a lelki fájdalommal, amin te mész most át.
11-ig még leszek,aztán fekszem le.Ha utána olvas ide Valaki akkor jó éjszakát! :)
Hova lett mindenki? Klubboztok?
na ezt jól megfogalmaztam,bocs.de a lényeg benne van
Amikor bekerültem a kórházba és tudatosult,hogy a baba nem él és meg kell szülnöm minden erőm elszállt. Egy ideig még próbálkoztak a tágítással,de nem sok sikerrel,aztán altatásban lett vége mindennek. Mikor felébredtem már a páromnak elmondta az orvos,hogy nagyon aprócska baba volt és a mi döntésünk lenne ugyan,de jobbnak látta,ha nem látjuk és felajánljuk a kis testet tanulmányozásra..
Persze hogy rossz hallani, de ez a normális reakció:( Azt hiszem, itt mi mindannyian belehaltunk egy kicsit...
Úgy legyen!!!!!Hány oldalas mert akkor tuti nem leszek neten!!
óóóóóh, akkor sokat fogok csuklani???? :D
Ha áttudod küldeni küld és ha megtudom nézni akkor áldani fogom a nevedet!!:)))
További ajánlott fórumok: