2 gyerekes Anyukák, segítsetek gondolkodni, kérlek! (beszélgetős fórum)

Meg azt is írtam, hogy legtöbben így vagyunk vele, de pusztán azért, hogy a másiknak nagyon jót akarunk.(meg azt is írtam ,h önkritika, de mindegy).

Na de most még gyorsan megyek befejezni olbasni azt a pár hozzászólást a cikkhez, utána dolgom van.

Most vársz gyereket? Sok boldogságot és türelmet kívánok. Mennyi idős vagy?

Ezzel a mozgással az a helyzet, hogy hosszú ideig úgy gondolták, hogy csak félidőben (négy és fél hónaposan) mozdul meg a baba, mert az anyák többsége akkor érzékelte először.

"Azt hiszem, mindenkinek az a jó, ami nekem."

Rosszul hiszed. Ami az egyiknek élet-halál kérdése, másnak talán teljesen közömbös. Amit az egyik ember csodálatosnak talál, a másiknak akár visszataszító is lehet. Sokan vagyunk sokfélék.

Ok, láttam, hogy írtad, utólag te is rájössz erre, de ha már egyszer ezt megértetted, továbbra is tartanod kellene magad hozzá.

Ezzel egyetértek maximálisan.

Meg minden kis emberkének már ott van a saját személyisége, meg kell találni a "közös hangot" valahogy.... (gondolom én)

De ezt érzi. hiába írja bki, hogy ne ezt érezze, attól még ezt érzi.

Én ugyanúgy fogom érezni tuti, ha eljön az idő.

Meg hát rossz az, ha már eltorztult olyan irányba a viszony, mert én magam is érzem magamon, ohgy apróságok is már idegesítenek. Minap is telefonon, ohgy érzem-e már a baba mozgását, mondtam ,hogy még mindig nem érzem sajnos, de ultrahangon mondták, hogy nagyon mozgékony gyerek, de még mindig nem érzem. Mire anyu: hát már ennyi hetesen érezni kellene mindenképp, nem kéne már érezni???.... hát erre nem tudtam mit mondani. Ez egy értelmetlen beszélgetés. Annyit mondtam, hogy most erre mit tudjak mondani.

Hát de nem? Most számon kéri, hogy miért nem érzem? Mit tudjak csinálni, ha nem érzem...

Ezek nem jó gondolatok, szöszmöszke.

Mármint az, hogy valamit szarul csinálsz, mert a "kicsin kezdenek olyan hibák kiütközni". Rossz hozzáállás, már megbocsáss. A gyerekeknek vannak időszakaik, amikor nehezebb velük az élet. Nem a te hibád, de nem is az övé. Túl kell élni, meg kell tanulni kezelni a helyzetet. Majd elmúlik.

Igazad van, hogy így kéne, úgy kéne.... na de ha nem így van?

Mit lehet tenni?

Szerintem nem lehet megváltoztatni őket.

Minap tesómnak meséltem, hogy minden pénzünket elköltöttük a lakásberendezésre, amit arra szántunk. Másnap hánytam a terhesség miatt, tesóm erről tudott, anyu hívott engem, sőt a férjemet is felhívta azzal, hogy biztos azért nem hívunk mentőt, mert nincs egy vasunk se mentőre.... Mi a férjemmel csak lestünk, hogy mi van? Egy: minek mentőt hívni, ha hány az ember? kettő: minek a mentőhöz pénz? három: hogy most ezt hogy kalkulálták ki, hogy nincs pénzünk ilyenre... Így ráérnek, hogy rólunk dumálnak..

Na mindegy, csak leírtam. Hogy ezekkel nem lehet mit kezdeni.

Még ugyan nem értem teljesen a végére a cikk hozzászólásoknak - mert közben mást is intéztem - szóval hát... ott is kaptál tök hülye tanácsokat, de nem ez e lényeg.

Nagyon nagyon hasonló a viszony, meg az azzal kapcsolatos gondolataid is, mint nekem.

És képzeld, nem mindenki kezeli az ilyen anyát így- hisz nem vagyunk egyformák. Nekem a tesóm olyan, hogy ott ő irányít, úgyhogy anyu úgy pattan, ahogy ő fütyül.

És azt kell mondjam ,tesóm teszi jól. Mert ugye az nem megoldás, hogy akkor kapcsi megszakít, vagy akár csak kerülli az ember. Én hányszor nem veszem fel a telefont.... sajnos, mert nincs lelkierőm hozzá. Na de magammal tolok ki, hisz pl. tesóm nagyon is igénybe veszi a segítségét a gyerekek körüli teendőbe, és ő mondja meg, hogy anyut mit tehet, mit nem.

Te is mondtad, milyen nagy segítség a kezdetekben a szülő a szülés után.

Akkoriban jobban álltunk anyagilag. És megmondom őszintén,azért egy alig kétéves gyerekkel -számomra legalábbis- tizedannyi gondom se volt,mint most,h 3 éves múlt. A kicsin kezdenek olyan hibák kiütközni,amik arra engednek következtetni,h vmit nagyon szarul csináltam/ok.

Szóval egy éve még minden nyugodtabb,biztosabb és szebb volt.

Értem. El is hiszem. Csak egy tipp volt részemről, mert én is csak találgatok. Amit írtam, hogy sokszor ők tudtak jó döntéshez juttatni engem - azért ebben sem vagyok 1000% biztos, értem ezalatt, hogy ha nem segítenek, és mondjuk épppenséggel máshogy döntök, lehet, hogy az is tudott volna ugyanolyan jó lenni. Például lehet, hogy nem ezt a luxuslakást vesszük meg - ami egyébként nagyon jó vétel volt- hanem egy gagyibb helyen, kevésbé jót, de lehet, hogy mosst kevésébé lenne gymorgörcsöm a hitel miatt.

Na mindegy, nem magamról akarok írni. Az érdekel, hogy hogyan jutott el az elmúlt bő egy év alatt ,hogy most már te magad is egy gyermeket szeretnél? És nem azért, mert az anyukád vezett rá, hogy mi is a jó neked. Mert írod, h ő nem ismer igazán téged.

Tudom, hogy ezt nehéz kifejteni ilyen röviden, csak ugye valami oka van. Tényleg csak érdekel. (mert mondom, lehet, hogy hasonló heyzetben vagyok.)

Logikailag rendben van az eszmefuttatásod,csak az én esetemben helytelen.

Ugyanis pont ez a dolog gyökere,hogy anyám nem ismer engem. Fogalma sincs rólam.

Most olvasom az egy évvel ezelőtti cikket és az arra írt hozzászólásokat.

Megvallom, ez engem nagyon érdekel. kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle.

Egyébként ott még pont két gyerekért kardoskodtál.

mielőtt leharapnád a fejem- vagy bárki itt - nem piszkálásból írom. Hanem lehet, hogy 1 év múlva én totál hasonló helyzetben leszek, mert már most elég nagy dilemmám ez az egy gyerek-két gyerek dolog.

Az is elgondolkodtat, hogy lehet, hogy az anyák jól ismerik a gyereküket. És lehet, hogy egy évve ezelőtt neki volt igaza, mármint jó látta, hogy egy gyerek "való" úgymondván neked. Pedig akkor még kardoskodtál ellene. (Mint ahogy én most még.) Nekem is azt mondják, hogy nehogy legyen kettő. Kardoskodok én is, de lehet, hogy ők jobban látják, mert ismernek engem. Ami a legrosszabb a dologban - de te is bizots tapasztaltál ilyet - hogy még a közelmúltban is fontos kérdésekben előfordult, ohgy kiderült, legjobban teszem, ha rájuk hallgatok, és magamtól tényleg nem tudtam jó döntéseket hozni! Hát ohgy ez miért van, azt nem tudom. Kicsit kétségbeejtő, de ez van.

Szóval érdeklődve olvasom. (Mert lehet, hogy előttem jársz egy évvel, és ötletet meríthetek.)

(Amúgy mindenkinek írom, hogy az "azt hiszem,m indenkinek az jó, ami nekem" mondat pont hogy önkritika volt.... de mindegy is már, szerintem a szövegkörnyezetből simán le lehetett venni.)

Ja! Ezt a védőnőre írtad!

Akkor sztornó, amit írtam.

? Szerintem az nem én voltam.

De komolyan.

Nézz utána ,ha időd engedi.

Igen,de ő pont ez az "azt hiszem mindenkinek az a jó,amit én képviselek".. Szerinte mindenkinek 2 gyerek kellene..

Akkor győződtem meg róla,h talán nem a legjobb ötlet rá hallgatni,amikor azzal érvelt,hogy ha esetleg beüt a baj,akkor a semmiből 2 gyereket is ugyanúgy nem lehet etetni,mint egyet...érdekes érvelés volt..

Hát azért mondom. Hogy az ember utána tudatosítja magában, hogy nyilván neki nem az a jó.

De az egészből a "jót akarást" akartam kihozni. Hogy amíg az ember rájön, addig is a jó vezérli, mert pont hogy nem letojja a másikat, hanem szeretné neki a legjobbat.

:)

Na de értem, amit mondasz.

Azt hiszem,véglegesen sikerült meggyőznöm magam,hogy ez most nem fog menni. Szóval hétfőn nőgyógyász és indul a procedúra.

Tegnap este teljesen meg volt bolondulva a lányom,de annyira,h már mindketten fejfájást kaptunk tőle,semmi se volt jó,milliméterekre voltam tőle,h eljár a kezem (helyette zárt wc ajtó mellett a wc-papír-tartó műanyag hengeren éltem ki az agressziómat,remélem,ez nem túlságosan magánszféra kibeszélés :D ) Egymásra néztünk a férjemmel,mondtam neki,ezt most képzeld el duplán...csak annyit tudott rá mondani,hogy igen,igazad van...szóval lassan kezd rájönni,h nem akkor virágos réten pónikkal szökellős lenne ez az egész,ahogy ő elképzelte...

Magam részéről szakmámba vágóan is emberekkel foglalkozom, nem tehetem meg azt egyetlen klienssel sem, hogy a saját akaratomat vetítem ki rá. Lehet tönkre teszem vele az életét... Mindig az adott esetet kell vizsgálni, az adott személlyel és sohasem belekeverni önmagunkat. Teljesen mindegy nekünk mi a jó, annak a másiknak az nem feltétlenül jó. Például nekem nagyon jó lenne, ha 5 gyermekem lenne, mert ennyire vágyom, nagy családot akarok, de egyelőre nem tartok itt. Szöszinek meg nem jó a második gyerek, pedig én nagyon szeretném... Érezhető a két ellentétes gondolkozás.

Szóval én azt javaslom Neked, hogy ezt a feltételezést iktasd ki a gondolataid közül, ha valaki problémáját vizsgáljátok. Nem jó tanácsadó, sőt, nagyon rossz tanácsokat szokott adni.