2 gyerekes Anyukák, segítsetek gondolkodni, kérlek! (beszélgetős fórum)
Ne értsd félre, de nagyon egy szemszögből akarod látni a dolgot. Apuka ki mondta, ohgy le akar lépni bármikor is, pont azt hajtja apuka, hogy ő akarja ezt a gyereket. Ennyi erővel öt év múlva pont annyi az esély, hogy pont azért lép le, mert nem lett meg a hőn áhított vágya, ohgy egy nő szüljön neki második gyereket.
Egy gyerek azért nem csak annyi örömöt ad, hogy a "kis mosolya". Hát azzal én se mennék a boldogpartra...
Nem szemét itt senki. :)
Lehet, minden lehet - mármint vacak helyzetbe kerülni, de az nem végérvényes, mint egy abortusz.
Az élet ilyen, egyszer fent, egyszer lent, még ha nagyon tudatosan is van felépítve-megszervezve.
Az gáz, ha valaki a gyerekét tudat alatt hibáztatja valamiért...a mentális egészségünkre, mint szülők még jobban oda kell figyelnünk és pont ezért, hogy magunk ne legyünk "Mérgező szülők", tudatosan tennünk kell!
El is fogom olvasni a könyvet!
Hogy lenne már ugyanaz az örökbefogadott gyerek.... Jesszus. Lehet tökéletes, vagy bizonyos eseteknél tökéletesebb ilyen esetben is a szülő-gyerek viszony, de NEM UGYANAZ. Nem saját VÉR.
Igen, az egészet nézed... aha, szóval nem arra válaszoltál, amit írtam, nyilván, mert arra nem tudsz mit írni! Pedig ennél szájbarágósabban ssenki nem is akarná és nem is tudná neked elmagyarázni.
Akkor csak az tudom mondani, hogy zárásképpen, ohgy a fóruminditó- a te logikádat alapul véve - ugye már eldöntötte, hogy egy gyermekkel akar élni, se a mosani gyereket nem akarja, se pár év múlva nem akar másodikat (mert te azt mondod, hogy annyit kell eldönteni, hogy akar vagy nem akar, ... így vagy úgy, ekkor vagy akkor) - akkor rohanás az orvoshoz, abortusz az egyértelmű lépés.
ha apuka lelép 5 év múlva egy gondtalanabb élet reményében, akkor az ANYUKA nem a kisebbik gyereket fogja okolni, hogy a nagyobbik miatta nem kap meg ezt vagy azt, hanem apukát fogja szídni, hogy milyen szemét alak hogy lelépett a gyerekek mellől...
és a kicsit- ha fiú lesz, akkor majd fondorlatosan fel tudja használni az apa zsarolásában mert majd csak akkor viheti el focizni ha kifizeti a sport-szakkört ... :))
ja ne már ,hogy ilyen "majd ha ez meg az lesz-lehet-lenne" dolgok befolyásoljanak egy döntést egy már létrejött életről...
Te a részleteket nézed, én az egészet. HA valaki AKAR GYEREKET, az valamilyen módon, akárhogyan, de szülő lesz. Vagy így vagy úgy.
Aki nem, az pedig nem, sehogyan sem.
Abba pedig ne menjünk bele, hogy az örökbefogadás ugyanaz-e. UGYANAZ. Mindazoknak ugyanaz, akik részt vesznek benne, akár gyerekként, akár szülőként. A kívülállók véleménye pedig büdös, mert ez az ő életük és senkinek nincs joga elvitatni tőlük a teljes jogú, szülő-gyermek kapcsolatot.
Ez a válaszom, eddig is ez volt.
Ez a véleményem, nem kell róla lebeszélni, én sem beszéllek le a tiédről.
Pont, vége, dolgom van. Sziasztok :)
Örökbe fogadott ég- és- föld a sajáthoz képest.
Nem lehet összehasonlítani.
Én abba konkrétan beleőrülnék, ha eldobok egy útban lévő gyereket, vagy akár csak nem vigyázok rá eéggé, és magától elmegy - aztán évek múlva netán csak az örökbefogadás marad. Holott lehetett volna saját.. Á....
De ennek megvan a másik oldala is (megint én leszek a szemét tudom).
De lehet, hogy 5 év múlva az apuka majd mégse akar rájuk gürcölni 12 órában és lelép egy gondtalan élet reményében, vagy anyuka nem fog tudni dolgozni menni és nem lesz elég pénzük, és anyuka tudat alatt a másik gyereket fogja okolni, mert ha ő nem lenne (bármennyi örömöt is ad a kis mosolya), akkor nem lennének megélhetési gondjaik és nem szenvedne a nagyobbik lányka hiányt semmiben, stb stb stb stb........
:)
Arra gondolok, hogy a "sors"-ról itt "vitáztunk, és próbáltalak arról meggyőzin, hogy teljesen nem tudsz tudatosan tervezett életet éleni. Mert beleszól a sors - pl. a gyerekkérdésbe. Örökbefogadás messze nem ugyanaz. Az sem ugyanaz, ha végül lombikkal száz év múlva lesz gyereke az embernek, ha egyeltalán összejön.
Ismerek olyat, akinek 5hónapos gyerekkel evetélt, ez volt 5éve, gyerek azóta sehol.
Tudatos tervezés...
Mert ugye onnan indult ki, hogy ráér később gyereket,egy másikat, ha majd úgy akarja. (erre írtam én, hogy de azt már nem bizots, hogy a sors is úgy fogja gondolni, ha most ezt eldobja, mire te írtad, ohgy ne a sorrs döntsön, ohgy mikor legyen.)
Igen, ha nem fogan meg a saját, fogadhat örökbe.
Aztán elindul a hangya, hogy mégis meg kellett volna tartani, már öt éves lenne, ha meglát egy akkora forma gyereket, eszébe jut, hogy az ő meg nem születettje is ekkora kb. lenne, pedig hogy elfért volna a másik mellett, de akkor még fiatal volt, abban a pár napban össze volt zavarodva és nem látta pontosan, hogy lenne, mint lenne...és szépen becsavarodik.
Ez mondjuk a későbbi sikertelen próbálkozás nélkül is gyakori, sok nő ezért lesz depressziós és akkor már az addig szépen, szeretetben nevelt gyereke sem azt az anyát kapja, mint előtte. :(
Számtalan példa van erre, sajnos. :(
teherbe esés védekezés mellett:
orvosom mondta, hiszek neki:
a "hibaszázalékok" azok az "emberi tényezők" általában:
nem időben, nem jó helyre, nem jó méretet, nem jól vette le, nem figyelt a végén/elején/közepén.
:)
tehát 100%-os védekezési módszer nemazért nincs, mert a fizikai elhatárolás (óvszer pl) nem lenne 100 %ig biztos (hogy ha nem szakad el- de ez a kevesebb), hanem azért mert abban a helyzetben amiben használják, a felek nem 100%-ig beszámíthatóak :), hogy tényleg azt és úgy teszik ahogyan rendeltetés-szerűen kellene.
Persze ezt nem írhatják rá az óvszerre, hogy ha figyelmetlen vagy akkor nem 100%-ig véd, mert az személyiségi meg emberi jogaidban bántana :), ezért írják rá azt hogy egyetlen módszer sem 100 %-os.
bocs lányok, fiúk, szerintem is ez van a "védekeztünk, de becsúszott"-ak mögött.
;-)
Na, én leléptem, jó vitát :)
Szöszkemöszke, neked egy ölelést! Rád fér :)
Hagyjuk már ezt a fogamzásgátló dolgot. Marhára nem ez a lényeg!
Védekezni igenis lehet! Nekem ne mondja senki. Ezer módja van. Pont.