2 gyerekes Anyukák, segítsetek gondolkodni, kérlek! (beszélgetős fórum)
Valamilyen szinten tudom,h sok szempontból könnyebb lesz. Hiszen még emlékszem a rémületre,amikor hazahoztam a babámat,és szinte azt sem tudtam,melyik a vége ,melyik az eleje...Minden sírásnál rémeket láttam,stb,az összes kezdő anyuka hibát elkövettem,amit csak lehetett :) Az biztos,hogy a másodika tapasztalatnak köszönhetően sokkal könnyebb lesz :) ÉS ahogy elnézem a lányomat,elvileg a szeretettel se lehet gond,hiszen ha a boltban hall síró gyereket,már visít,h baba szomorú! és rohan megkeresni,h megsimogassa,megnyugtassa :)
Magamtól félek,hogy hogy bírok el a hatványozott problémákkal...Már eleve a gondolat,h milyen tortúra lesz,mire mindkettőt elkészítem,h lemenjünk a boltba egy kenyérért...nem tudom miért,de rettentő ijesztőnek tűnik...Buta vagyok nagyon?
Viszont az anyagi helyzeteteket csak TI látjátok át, nektek kell egy tervet készíteni, kalkulálni, számolgatni.
Mindenesetre egy gyerek is gyerek és hiába olvasod most a rengeteg "jaj de jó testvérek" véleményt, olvass még jó sokat a Hoxán, mert a testvérharc, hiszti, féltékenység jóval mindennaposabb.... csak azok a "siránkozós" topikra maradnak. Rengeteg boldog és kiegyensúlyozott egyke van, akiknek a szülei tudtak rájuk figyelni, mert nem kellett mindkettőnek 12 órázni, hogy legyen elég pénzük, stb.... persze jó dolog a testvér is, de NEM minden áron!
Szia szöszkemöszke!
Három gyerekes anyaként mondok én neked valamit: olvasd el, amit te magad írtál és tudni fogod a választ.
Én híve vagyok a nagycsaládnak, amennyiben van rá erő, energia, lelki kapacitás és pénz.
"Anyagilag és lelkileg is elég sűrűn késélen táncolunk,"-te ezt írtad.
Kérlek, nagyon gondold meg a döntést, ami visszavonhatatlan lesz! Felnőtt ember olyan döntést hoz, amivel fel tudja mérni az erőforrásait s az ilyen döntés MINDIG dicséretet érdemel, bármi legyen is ez!!!
A férjedet pedig ültesd le és közöld vele, hogy NINCS JOGA rád hárítani a felelősséget és KÖZÖSEN KELL döntenetek, akármi történjen is, mert a közös életetekről van szó, ami fele-fele arányban érint mindkettőtöket.
Hozzatok olyan döntést, ami a biztonságot és a boldogságot szolgálja és SEMMI MÁSSAL ne törődjetek! Az lesz a jó döntés.
Egyszerűen nagyon jó két gyermekkel.Talán hasonló korkülönbség van kislányom(júniusban lesz 4) és kisfiam(októberben lesz 1)között.Imádják egymást,és minden rendben van köztük.Messziről látszik hogy szeretik egymást! Persze tudom hogy későbbiekben lehetnek még problémák de most élvezem a szeretetüket:))
Én is féltem milyen lesz kettővel,főleg úgy hogy augusztusban költöztünk és még csináltuk a lakást,és akkor kezdtem el főzni tanulni. De mára már mondhatom hogy tudok is valamit az asztalra tenni.
Anyagilag is elég nehéz volt ez a pár hónap.De ők mindent kárpótolnak:))
Kérdez nyugodtan hogy mire keresed még a választ!!
Szerintem a gyerek érdeke is, hogy legyen testvére. Így hamar és "védettebben" tanulja meg a társadalmi szabályokat, megtanul osztozni és küzdeni egyaránt. Aki egyedül van, annak ezt "kint" kell megtanulnia, ami sokkal nehezebb és rögösebb. Ráadásul később se lesz egyedül az a gyerek.
Emellett a 2 gyerek nyilván több pénzbe és energiába kerül, az elején azt se tudja az ember, hogy hova kapjon és bizony gyakran egyszerre lesznek éhesek és egyszerre üvöltenek. Mi ilyenkor mindig egymásra nézünk a párommal és megjegyezzük, hogy "még jó, hogy csak ketten vannak" :D. De sok millióan megbirkóztak már ezzel a helyzettel, úgyhogy megoldható. :)
Ti tudjátok Nektek kell dönteni ész érvet figyelmebe venni amit szíved súg.
De tudod van egy mondás öreg barátnőm mindig ezt mondja: Ahová Isten báránykát ad ád oda legelőt is.Neki magának 5 gyereke van akik felnőttek van közte jó szakmunkás diplomás is. Mindenke van saját otthona. A férjemék 4 voltak tesók, mi ketten vagyunk de nagyon boldog vagyok, hogy olyan testvérem van amilyen.
Nekem sajnos a sors eddig nem adta meg legnagyobb kincset a gyermeket igaz mostmár lassan végett ér közel 5 éves várandóságunk, hiszen szívszerintei kislányunk hónapokon belül megérkezik hozzánk.
Erőt és kitartást a döntéshez és utána csimoták fölneveléséhez.
Én ugyan 1 gyerekes vagyok,de azt mondom,hogy vágjatok bele.Úgy gondolom,hogy már te is döntöttél,csak megerősítést vársz tőlünk,hogy jól döntöttél.Neked van testvéred?Akkor tudod,hogy milyen az.:D
Más anyukákat elnézve simán elboldogulnak 2 vagy több gyerekkel is.:D
Szia! Én is azt mondom tartsd meg! Biztos,hogy lesznek nehezebb napok is,de meglásd a hited segíteni fog átlendülni a nehézségeken.
Szorítok értetek! :)
Nekem sajna csak egy jutott eddig /38,5 éves vagyok/...
Üdv. Erika
Tudni elvileg tudjuk,bár amilyen biztos manapság a munkahely,semmit sem lehet előre tudni.
De ha mégis valami baj lesz? Egy gyereknek még mindig könnyebb előteremteni a napi betevőt,mint kettőnek..és ha egymás miatt kell majd nélkülözniük? Ha kiderül,h nem bírom a kettőt,mert néha falramászom ettől az egytől is? Arra még emlékszem,mennyire kemény volt nekem az első félév...és akkor ebbe belegondolva,hogy ez hatványozódik...Nem vagyok az a tipikus anyának való anyag,az a baj...A lehető legjobbat akarom mindenkinek,nem akarok őrült sárkánnyá válni,mert olyat vállaltam,amit nem biztos,h bírok,és azt meg pláne nem,h ennek ők igyák meg a levét...
Nekem az a tapasztalatom,hogy 2 gyerekkel könnyebb..Jobban elvannak egymással.Később lesz valakije,akivel megbeszélheti a dolgokat:) Jó dolog a tesó,minél kisebb a korkülönbség annál jobb..:)
Milyen lesz 2 gyerekkel? Ez minden kismama félelme..Mire elkezdenél rajta gondolkodni,olyan lesz,mintha mindig is 2 lett volna:)
szia!
Rengeteg tanácsot fogsz kapni, a legtöbben el fognak ítélni, hogy felmerül az abortusz. én is abortusz ellenes vagyok, de nem írom, hogy fujj, de gáz, mert nem járok a Te cipődben. Csakis Te és a férjed tudjátok eldönteni, hogy tudjátok-e vállalni a babát.
én csak annyit tudok írni, hogy két gyerekkel gyönyörű az élet. A kislányom két és fél éves a kisfiam 8 hetes és azt látni, hogy már most milyen fontosak egymásnak valami csodálatos. Amikor Bende nyűgös, Bori rögtön énekel neki, és megnyugszik tőle :) mosolyognak egymásra állandóan.
27 éves vagyok,férjezett,kislányom áprilisban lett 3 éves. És 6 hetes terhes vagyok...
Gumival védekeztünk,becsúszott.
Ebből adódik a problémám,fogalmam sincs,mit csináljak. Az első gondolatom az volt,hogy kizárt dolog,h megtartsuk. Férjem első reakciója az volt,h bárhogy döntesz,támogatlak,tudom,h a neheze úgyis téged terhel. A dokival abban maradtunk,h 1 hét gondolkodási idő,aztán döntsem el. Ez volt 5 napja. Nem is beszéltünk róla itthon,"eldöntöttnek" nyilvánítottuk. Viszont tegnap este elkezdtünk beszélgetni,és a férjemből dőlni kezdett a szó..(ami,ha ismernétek,tudnátok,hogy csodával határos :) )
Csupa mellette szóló,pozitív érvvel,tervvel állt elő,és kiderült,hogy ő szeretné,nagyon. Mindig tudtam,h 2 gyereket akar,mondta,de sosem kardoskodott.
ÉS ahogy felvázolta a dolgokat,a jövőt,bennem is egyre csak az gyűlik,hogy igen,ez egy jó dolog lenne.Anyagilag és lelkileg is elég sűrűn késélen táncolunk,és én rettenetesen félek. Ráadásul tele vagyok ezekkel az alapvető,valamilyen szinten tudom,h banális félelmekkel,hogy mégis hogy a fenébe tudom majd megoldani,egyáltalán milyen 2 gyerekkel az élet? Segítsetek nekem gondolkodni,átrágni ezt a témát,kérlek..és még azt az egyet kérném,bár tudom,h hiába,hogy ne arrafelé menjünk el,Hölgyek,hogy az abortusz mekkora bűn,mert nem ez a kérdés,és ez nem is szempont.
Köszönöm nektek,ha szántok rám pár percet. :)