2 gyerekes Anyukák, segítsetek gondolkodni, kérlek! (beszélgetős fórum)
Írták már.. indíts fórumot.... miért nem akarsz?? Nem nehéz....
Egyébként rengeteg olyan topik van már itt, ahol az emberek spórolással, tippekkel, anyagiakkal foglalkoznak. Ne legyenek illúzióid.... a legtöbben elég nehéz anyagi helyzetben vannak.
Szerintem lehet érdekes dolgokat olvasni itt, vagy szélesedik az ember látóköre. Például ha valaki spórol a samponon, az érdekes infó lehet, nem szt mondom, hogy most akkor nem fogom megvenni az adott sampont, de szélesedhet a látóköröm, hogy másnak mi a természetes, hogyan élnek emberek.
Egyébként gonndold el, az intimebb dolog, hogy ha azt kérdezem én vagy bárki, hogy szerintetek szakítsak-e az adott fiúval, vagy szüljek-e még gyereket vagy bármi személyes dolog. Ezt gondolom róla.
"Én tudom, az én kiadásaimat, hisz ismerem magam jó sok éve... "
Akkor nincs miről beszélni szerintem..... Nem tudom mit számít. Ha leírná valaki, hogy neki 70 marad, akkor lecsökkented a kiadásaidat és "elszégyelled" magad, ha meg 200-at írnak, akkor meg elkezded csesztetni az urad, hogy hozzon több pénzt? Ne haragudj de értelmetlennek találom a dolgot.
Nem magam méricskélem magam. De mivel nem ismerjük egymást és nem is fogjuk, túl nagy titkot nem látok benne. Pont ez a lényege az ittlétnek. Meg csak azt kérdeztem, h sokkal több marad-e.
Én tudom, az én kiadásaimat, hisz ismerem magam jó sok éve...
Arról nem beszélve, hogy amennyi van, annyit oszt be az ember. Valamint arról is szó van, ha nem elég, az ember tehet valamit, tehet lépéseket, hogy több legyen.
Egyrészt a fórumtársnak igaza van és jó ötleteket adott.
Másrészt írj ki róla fórumkérdést, mondom.
Rezsi=sárga csekkek és benzin? Semmi más?
Ne haragudj, én fogom leírni, én kaptam már enélkül is becsődölt életűektől mocskolódónak szánt priviket:))
Ja. A rezsi, hitel. Tehát ezeken kívül.
Ami nettó a megélhetésre marad.
De ha gyerekkel ennyire nem is élnek mozgalmasan (mert itt az a kérdés azt hiszem), akkor is ott vannak az egyének saját, alapvető igényei, az étkezésre, ruházkodásra, stb-re vonatkozóan.
Nekünk nincs gyerek, de van olyan hobbink, ami sok pénzt visz/vihet el, kérdés, hogy ezek a hobbik a gyerek után máshol eltűnnek-e... Ezeket mind hozzá kell kalkulálni.
Na meg ugye ehhez tudni kellene az alapárakat a gyerekekhez (pelenka, kaja, tisztálkodószerek, stb), ezekben én nem vagyok kompetens, butaságokat meg nem akarok írni...
Nézd, az én anyámmal sem volt könnyű az élet.
Sokat adott és sokat kért. Azt is adta, amit nem kértem, azt is kérte, amit nem tudtam adni. Kemény határozott asszony volt, igazi túlélő (családom nőtagjai mind ilyenek). Egy igazság volt: az övé, egy helyes út: amelyen ő járt.
Ma már látom, hogy nagyon szeretett, bármit feládozott volna értem, talán az életét is. De az érzelmek kimutatása számára a felesleges nyavalygás kategóriájába esett.
35 éves voltam, amikor meghalt...családom, gyerekem, otthonom, jól fizető munkám, jól működő életem volt már...ráadásul egy évig én gondoztam, ha nem is egyedül, a halála elött... mégis azon aggódott még az utolsó hetekben is, hogy mi lesz velem, ha ő már nem lesz.
Azon vagyok,hidd el. Életcélom,h VALÓDI kapcsolatot alakítsak ki a gyerekemmel,hogy ismerjem, és nem is érzme ezt tehernek,mert nagyon kíváncsi is vagyok a kis személyiségére, a gondolataira :) Én-anyuval ellentétben-jó hallgatóság vagyok :)
Anyukám sajnos az a tipusú anya,aki..hogy is mondjam,akinek a gyereke a gyereke. Nem egy ember külön gondolatokkal,hanem a gyerek,akit irányítani kell amig csak él,mert mi lenne vele az anyja nélkül,hiszen csak egy gyerek. Mindenki más egy másik ember rajtam kívül,én viszont "csak" a gyereke vagyok...
Része, sajnos, némely gyerekre horror-szinten hat.
Ha megengeded, segítenék neked valamiben! Vedd meg Jo Frost: Szuperdada 1-2 könyveit. Rengeteg, a gyakorlatban remekül hasznosítható fogás van benne, ami beválik, még az ilyen saját magát hergelő gyereknél is. Tapasztalat :)
Ismerem a kifejezést,de ha az is a dackorszak része.amit egy órával ezelőtt produkált odalent,akkor most szúrom szemen magam egy kiskanállal..
Tegnap kapott egy gombóc fagyit,a cukrászda a házunk aljában van. Ma nem volt nálam annyi pénz,h hazafelé vegyek neki,pedig kért. A vége az lett,h hányásig! sírt,ordított a cukrászda előtt...
Na, ezen dolgozzál...hogy veled TUDJON a lányod beszélgetni. És ezen a kezdetektől dolgozni kell, mégha sokszor baromira nehéz is. Minden kis hülyeséget meg kell hallgatni, oda kell figyelni, még ha fáradt vagy is, éppen másra figyelnél, sem türelmed, sem energiád hozzá, őszintén, nem is igazán érdekel...olyankor eszembe jutott, hogy anyámmal soha nem tudtam beszélgetni, mert mindig más dolga volt...és erőt vettem magamon.
Most van egy felnőtt lányom, aki 600 km-rel, és egy országhatárral arrébb él, és mégis fontos neki, hogy napi szinten beavasson az életébe.
Tudod mit? Most is néha fárasztó. És mégis jó érzés, hogy fontos neki a véleményem (mégha néha teljesen másként látjuk is a dolgokat)...a tanácsaim (mégha nem is igazodik mindig hozzájuk).
Egyszóval, hogy fontosak neki a szülei.