15 év bulimiásként (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: 15 év bulimiásként
Először is köszönöm a biztató szavakat! Engedjétek meg hogy reagáljak néhány dologra.
- azért nem vette párom eddig észre, mert nem akarom hogy megtudja. Direkt feljebb veszem a hangerőt a TV-n mielőtt kimegyek a mosdóba, vagy megvárom amíg elmegy itthonról, és akkor eszem- majd mosdó, vagy miután lefeküdt aludni. Lehet iszonyú csendben hányni. :(
- nem hiszem, hogy a páromnak, inkább magamnak akarok megfelelni (anno fősulin szingli voltam, mégis hánytattam magam)
- szakember: nem megy. Erre képtelen vagyok. Elmondani egy idegennek szemtől szembe...
- apám elé cikket: a húgomra mikor 17 volt, szintén nagy nyomást gyakorolt. (hülye, semmire sem fogja vinni, utcaseprő lesz, stb...) Akkorát, ami majd az életébe került- felvágta az ereit. Másnap reggel mutatta meg, mit tett, én vittem dokihoz, apámnak nem mondta el. Néhány hét elteltével valamin összekaptunk apámmal, és a fejéhez vágtam, hogy nem is vasaló égési nyomai vannak a húgom csuklóján, ezt is ő okozta. Dühös lett, hogy ha ilyen hülyék vagyunk, akkor itt hagy minket, boldoguljunk ahogy tudunk, őt nem fogja érdekelni.- Ezek után mit érnék a cikkel? Megmondom: szintén lehülyézne, ha ezt teszem magammal, az csak az én hibám, neki semmi köze hozzá.
Néhányan írtátok, milyen hatásai lehetnek hosszútávon: hajhullás, idegi betegségek.... Sajnos ez a kettő nálam elég durván jelentkezik, de eddig másra fogtam ( őszi hajhullás, hormonok miatt, vagy a fogamzásgátlóra fogtam a migrént)
Egyébként döbbenet! Azt hittem sokan majd kételkednek, hogy ilyen létezik. Sajnos szomorúan látom, hogy többek életére kihatnak az étkezési zavarok. :(
És még egyszer köszönöm mindenkinek a biztató szavakat. Aki itt írt, és annak is aki priviben. Többségét meg is könnyeztem. Remélem néhány hónap múlva már egy biztatóbb cikket fogok tudni írni, hogy hogyan gyógyuljunk meg.
Még ha úgy is van, hogy ilyesmiket kaptak ők is, az nem jogosítja fel őket arra, hogy ugyanígy bántság a gyerekeiket. Mellesleg ha már azt kapták ők is, akkor nyilván tudják, milyen rossz, ergo nem kéne ezt tenniük.
És ezen bizony lehetett volna változtatni, ha azt teszi, amit nekem szajkóztak unos-untalan: gondolkodj, mielőtt megszólalsz.
Mellesleg, az én apám pl nem kapott ilyeneket az anyjától. A nővére viszont igen. Mégis pont a nővére nem piszkálja így a gyerekeit, a faterom meg piszkált és piszkál engem.
Szerintem angel! fején találta a szoget ezzel a mondatával ****Ezek az anyák nagyon betegek lelkileg, viszont nagyrészt nem "szándékosan" akarnak rosszat, egyszerúen beteg az agyuk, a lelkük. ***Elgondolkodtatok azon hogy azok a "bántó" szulok tulajdonképpen azt adják át a gyermekeiknek amit ők kaptak a szuleiktol? Valahol biztosan bunosek, de nem is gondolnak rá mit okozhatnak, ok nem fordulhattak pszichológushoz nem panaszkodhattak mert kuss volt a gyereknek. Még emlékszem anyám egyik beszólására ami ott abban a pillanatban rosszul esett és ami meghatározott bizonyos dolgokat az életemben, de az én gyermekem már nem élte ezt át. Mind a mai napig nem mondtam el neki, mert tudom hogy nem gondolta rosszul, őt máshogy nevelték, egész életében gurizett nem volt ideje azon gondolkodni hogy esetleg másképp is lehetnek dolgok.
A cikk írójának azt ajánlom mindenképpen forduljon szakemberhez, addig keressen amíg rá nam talál arra aki segít. Sok sok sikert kívánok hozzá.
Amit édesapád művelt veled, arra valóban nincs mentség, hihetetlen, hogy egy szülő ezt teszi a gyerekével. Amúgy én sem tudtam soha semmit elég jól csinálni, csak nálam anyumat nem lehetett kielégíteni.
Viszont: menj el pszichológushoz, mert segít. Nem csak arra jó, hogy diagnosztizálja azt, amit te esetleg részben tudsz, hanem arra is, hogy 31 éves korodban megtanítson téged az apád szelleme nélkül élni. Mert itt az ideje, hogy elengedd őt. Ha jól látom, akkor most a párodnak akarsz annyira görcsösen megfelelni, mint régen az apádnak. Kerestél magadnak egy másik embert, akire hivatkozva hánytatod magad. Biztos hogy ő ezt várja tőled?
Hidd el, jót akarok, neked igenis szükséged van egy pszichológusra! Már maga az a tény is, hogy elzárkózol ettől, a betegséged egyik tünete.
Me lehet tanulni hangtalanul hányni... :(((
Tapasztalat... :(
Amúgy lehet, fura, de én nem emlékszem, hogy nálam mikor alakult ki. Egyszercsak azon kaptam magam, hogy egy ideje már csinálom. De eleinte mindig találtam rá valami okot magam előtt.
Egyáltalán nem vagy csúnya! Nem láttál még Te csúnya nőt,ha ezt állítod!
Egyébként valóban létezik anya-lánya féltékenység..
Én is láttam számtalan ilyet.Ezek az anyák nagyon betegek lelkileg,viszont nagyrészt nem "szándékosan" akarnak rosszat,egyszerúen beteg az agyuk,a lelkük.
Nekem sok rossz tulajdonságom van,sőt rengeteg,de irigy nem vagyok senkire.Pont szeretem pl.a szép embereket magam körül.A jókat,értelmeseket még jobban.:D
Kedves Betti!
Mikor elkezdtem olvasni a történeted, először értetlenül és döbbenten ültem. Ugyanis pár pillanatig azt hittem, valaki tudja a titkom, és megírta rólam.
Aztán persze leesett, hogy nem...
Ugyanezt éltem át, szó szerint:
állandó szekálás az alakom miatt, mások előtt megalázó beszólogatások, szakközép alatt angol nyelvvizsga, jogsi, plusz én versenyszinten táncoltam, mégis csak a piszkálás jött. "Úgyse sikerül megszerezned a jogsit, nem fog sikerülni az érettségid, azért mentél főiskolára levelezőre, mert lusta voltál tanulni a felvételire (megjegyzem, volt, méghozzá matekból), nincs meg az angol vizsgád sem (kérdésemre, hogy akkor minek nevezi azt a papírt a 90%-os eredménnyel az volt a válasz, hogy pff.. csak 90? Miért nem 100%?), és még sorolhatnám.
Mivel ő gyűlölte a tánctanárom egy félreértés miatt, alig-alig jött el 1-1 fellépésemre, letojta az érmeimet... szóval sorolhatnám.
Most én is azt csinálom, amit te. Titokban hányok. Bár ritkábban szerencsére, mint te, sőt már csak akkor, ha tésztafélét vagy édességet eszem, de még tart. Senki sem tudja...
És elég pocsék érzés így létezni. :(
Szomorúnak szomorú, de az még szomorúbb hogyha nem veszi észre magát ( mint a cikkíró esetében is ) a szülő, mert állandóan cikizni a saját gyerekét undorító dolog...
Nem is értem az ilyennek minek gyerek.
Lelkileg tönkretette, az egész életére kiható gondot okozott, amit igencsak nehéz lesz megoldani, azt hiszem a 15 év az igencsak hosszú idő, és ha most nem kezdi el a gyógyulást, soha nem fogja tudni abbahagyni ezt a borzalmat...
Én még csak feldolgoztam anyám sértegetéseit, és ebben apunak sokat köszönhetek mert mindíg mondta hogy ne hallgassak anyura, nagyon szép vagyok és nagyon szeret és azt hiszem ez az ami engem átsegített a mély ponton mindíg.
Hú. Hát ez tényleg elég nagy gond, elolvastam a cikked.
De ahogy már sokan írták, hát ha másért nem, de a gyermekedért tényleg érdemes lenne lépni, mellesleg nagyon nagyon nem egészséges amit csinálsz, gyenge is lehetsz, mert hát fogyni nem így kellene..
De én nem is értem.
Laikus vagyok ( kissé tudatlan ) ebben a helyzetben, ugyanis nekem is mindíg mondta ( csak anyám ) hogy fogyjak le nem vett nekem ruhákat csak olyanokat mint magának mert szerinte én nem vagyok szép, és nem érdemlem meg hogy ő drága ruhákat vegyen nekem.
Mit mondjak rosszul esett, de eszembe nem jutott soha hogy kórosan lefogyjak, vagy hánytassam magam ezért.
Mert ez alapvetően nem a te hibád... eleve egy szülőnek az ilyet ki se szabadna mondania, vagy ha mégis akkor jóindulattal, és nem rosszallóan.
Ilyen esetben lehet orvosi vagy akármilyen segítség de szokj le erről, mert egyrészt később rosszabb következményei is lehetnek, ( lásd: túlságosan lefogysz legyengülsz stb ) másrészt a fiad felnéz rád, és neki kellesz, nem engedheted meg magadnak hogy tönkremenj!
Ismerős történet a gyermekkorod :)
Köszönjük,hogy meg osztottad velünk :)
További szép ÉLETet kívánok Neked :)
Sajnos,de sokan vannak ilyenek a mai világba.Egyet értek veled amúgy.Sajnálom komolyan,hogy így járt a cikk írója.
A pszichológusról meg időközben engem is meggyőztek a kommentezők,lehet,hogy jót tenne egy vadidegen emberrel kivesézni a múltat.Veszíteni nem veszítesz vele kedves cikkíró.Sok sikert kívánok neked a továbbiakban.
Szerintem igazad van. Nem elég, hogy tudja (vagy azt hiszi, hogy tudja) a baj okát. A pszichológus segítségével a gyógyulás útját nem egyedül keresné, így több esélye lenne rátalálni.
Bízzunk benne, hogy sikerülni fog!
Megrendített a történeted.
Ettől függetlenül mégis jó ötletnek tartanám, ha felkeresnél egy pszichológust! Apád hajdan elmaradt dicséreteit pótolni nem tudja, de a mostani - és jövőbeli - érzelmeidet segíthet egészséges mederbe terelni.
Örülök, hogy megírtad a cikket, nagy bátorság kellett hozzá! Gratulálok!
Ebben egyetértek.
Illetve ez agis véleményével is.
Bármit is követtek el ellened a szüleid, egyrészt 1)meg kell valahogy bocsátanod, hogy te magad viszont jó szülő lehess 2)már meg tudod változtatni, helyre tudod hozni.Múltad mindig lesz, de a jövőd rajtad múlik(megható zene vége...)
A féltékenységet meg én is éreztem. Anyukám mindig is madárétkű volt, persze sokszor rájátszott. Általában piszkált a súlyom miatt, ami főleg azért jött fel, mert unalomból ettem, később a stresszt és a bánatot vezettem le így. Mégis, ugyanúgy főzött mint előtte, ugyanannyit pakolt a tányéromra, amikor magam kezdtem el fogyókúrázni, kisebb-nagyobb akadályokat gördített elém, és nyilvánosan, család de idegenek előtt is alázott, ahogy téged apukád /még a kifejezések is hasonlóak voltak/.
Sokszor éreztem azt, hogy a szüleim elcsesztek, véglegesen. De talán már eljutottam arra szintre, hogy ne törődjek ezzel, mert ők bármit is kezdtek el rajtam alakítani, azt én fejezem be, ez az én életem, ha másra fogom a gondjaimat, és nem oldom meg, akkor nekem lesz rossz. Ugyanígy neked is kívánom, hogy túl tudj majd lépni a szüleid hibáján, és te már ne ess bele.
Másrészt érdekes lenne, ha a pszichológusok ellen beszélnék, mert második szakom, és akikkel ott találkoztam tanáraimmal, egytől-egyig jó szakemberek, és sok embernek segítettek már.
Hiába tudod a bajod okát, az nem gyógyul meg magától...Ha már van egy ilyen lehetőség, legalább kipróbálni érdemes.
Sziaaa.Nagyon jó,hogy leírtad a cikket,és nagyon köszönöm.
Hidd el,attól,hogy apukádtól nem kaptál elismerést,attól még igenis megérdemelted volna.
Erősebb vagy mint mások,valamilyen szinten apukád megedzett téged,ha nem is így kellett volna.Igazán büszke lehetsz magadra.Amúgy a pszichológus lehet azért lenne jó,mert segít kibékülni magaddal,és megszüntetni a hányatást.