10 napos menstruáció késése, terhesség? (tudásbázis kérdés)

Sajnos a dolgok általában árnyaltabbak mint amilyennek első látásra tűnnek. Ha tehetném,én is jól megráznám ezt a kislányt,hogy érezze már át,mennyire jó és szép dolog történik vele,ne akarja eldobni magától!!

De nem mi éljük az életét,és bármennyire is helytelenítjük,el kell fogadnunk bárhogy dönt.

Kérlek Cocco,legalább az örökbeadáson gondolkozz el!!!

Egy szép idézet:))

Édesanyám, ne vegyél el, oka van a létnek,

megszületni vágyom hozzád, látni szeretnélek!

Az sem baj, ha pólyám sem lesz, ne ringasson bölcső,

öled mélye biztonsága éppen elegendő.

Édesanyám, ha meghívtál, ne zárd rám az ajtót,

becézgetve szólj csak hozzám, megnyugszom a hangtól!

Hidd el nekem, szeretni fogsz, ha pillantod orcám,

büszke leszel, boldogságod bízd egy kicsit most rám!

Bármiből is foganattam, a te tested táplál,

én viszem a szeretetet, amire úgy vágytál.

Elmúlástól, hogyha félsz majd, én szorítom kezed,

kérlek anyám, a haláltól te ments most engemet!

Úristen, nagyon szépeket írtál :))

Én úgy hiszem, tökéletes alkalom, időpont sosincs egy gyermekre. Mert vagy pénzhiány van, vagy csak nem tökéletes az élet, vagy úgy érezzük: nem vagyunk felkészülve.

Én most járok a 31. hétben, és úgy estem teherbe, hogy azt hittem: nekem soha nem lesz gyermekem. Mikor kiderült, hogy mégis, madarat lehetett volna velem fogatni. Pedig például már egy éve nincs munkám. Nem vagyok rá büszke, de amióta elbocsájtottak, nem találtam állandó munkát, csak alkalmit és persze feketén. De amikor kiderült, hogy jön a baba, hirtelen ez eszembe se jutott, annyira örültem. Persze a párom családjának részéről eszébe jutott és hetekig szekáltak a pénz miatt. Helye van és lesz a babának, mert a párom lakásában élünk, így szerencsések vagyunk, hogy nem kell albérletre költenünk.

Anyukám például végig támogatott és támogat. Tőle sosem hallottam semmiféle megjegyzést, rosszallást. Sőt.. mindenben segít.

De ami még fontosabb: az előtted/előttem álló 9 hónap (ami már nincs is annyi) is maga a csoda. Hiszen attól a pillanattól kezdve, amint megfogan(t) ez a pici, az már egy új élet kezdete, te pedig anya vagy. Ha tetszik, ha nem, már most felelősséggel tartozol érte. És ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy el sem gondolkozol a lehetőségeken. Nem csak az abortusz a legjobb megoldás.

Kedves CoCCo3!

Azt hiszem, teljesen át tudom érezni most a helyzetedet. Hasonló cipőben jártam úgy 3 évvel ezelőtt.

Nem volt állásom, fél éve kerestem már valami megfelelő munkahelyet. A párommal albérletben éltünk, nem volt már tartalékunk. Terhes lettem, pedig védekeztünk (a nőgyógyászom is csodálkozott, hogy ez így szinte lehetetlen, és mégis...).

Nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel, mert anyagilag egyáltalán nem volt jó az időzítés. Eleinte el se hittem, minden nap úgy keltem, hogy ma úgyis megjön, és a "rémálom" véget ér. És közben folyamatosan azon gondolkoztam, mi legyen. A párom rengeteget dolgozott, ezért vártam 1 hetet, mire elmondtam neki. Addigra eldöntöttem, hogy nem tarthatjuk meg, hiszen nincs rá keret. Tudtam, mennyire vágyik már gyerekre, hiszen ő már lassan 30 volt, de támogatott - elmentünk családtervezési tanácsadóba, meg mindenhova, ahova kell. Már a sztorit is kitaláltam a 'nagyszülőknek', hogy ne legyen semmi gond - azt mondjuk majd, méhen kívüli terhesség volt, meg KELL szakítani, és kész. Ezzel nem tudtak volna vitatkozni. De folyamatosan ott zakatolt bennem valami. Nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz, de amikor elmondták, hogy még nem szült nőknél mi az eljárás, azt hittem, elájulok. Nem akartam kórházba menni, pláne ott maradni éjszakára. És akkor még a lelki oldaláig el se jutottam. Hamar kiderült az is, hogy már egy jóideje terhes vagyok, csak nem vehettem észre, mert megjött a mensim, ahogy kellett neki. Nem maradt sok idő cselekedni. Egyik kórház se akart vállalni - ahova tartozom, nem lett volna hely "időben", ahova meg nem tartozom, nem akart foglalkozni velem.

Elindultunk hát Pestre (tőlünk 40 km), hogy személyesen járjunk utána, de a kocsiban már azon beszélgettünk, hogy ha nem jön össze, mi lesz? Meg KELL tartanunk a gyereket? De amikor ezt kimondtuk, megkönnyebbültünk. Az I. Női klinikán se volt időpont. Továbbküldtek.

Nem mentünk. Leültünk megbeszélni, hogy mivel jár, ha megtartjuk.

Életem legjobb döntése volt. Már két éves, és annyi boldogságot ad, hogy nem érdekel, hogy mi van körülöttünk (számlák, családi rosszallás, albérlet), mert ezért érdemes bármit is tenni!

Gondold át szerintem a következőket: milyen a kapcsolatod a pároddal? Ha tényleg ő a nagy ő, akkor mire akarsz várni? Mármint mit értessz azon, hogy a fiatalságodat eldobni?? - Képes lennél eldobni a saját gyerekedet, megölni azt, aki belőled és a szerelmedből van, mert még buliznál? (Súlyos szavak, de egy ember életéről van szó.) Semmi olyat nem tudsz csinálni gyerek nélkül, amit gyerekkel ne lehetne - ez csak egy gyenge kifogás, hogy miért ne legyen.

Nem szereted a gyerekeket, nincs türelmed hozzájuk? Nekem sincs. Más gyerekéhez a mai napig nincs. De a sajátod más. Jól kitalálta a természet azt a 9 hónapot, van időd felkészülni!

A párod mit szólna? Ő nem vágyik gyerekre - Tőled? Mindig ott lesz ez a dolog a kapcsolatotokban...

Akármit is teszel, Te már anya vagy - csak a kérdés, hogy mit kezdessz ezzel?

Természetesen a Te életed, a Ti döntésetek. De 3 életről kell dönteni.

Humánusabb megoldás lenne. Hiszen gondoljunk bele: rengeteg pár van akiknek nem lehet gyereke, még mesterséges úton sem.

És hát itt azért nem beszélhetünk felelősség teljes védekezésről.

"Sajnos" egyetértek veled.

Vannak párok, akik mindent megtennének egy gyerekért és meg is tesznek. Vannak mások, akik nem akarnak, és pontosan ezért felelősségteljesen is kezelik a dolgokat, odafigyelnek. Ha ilyesmi mellett üt be a baj, az teljesen más, mint mikor egy pár össze-vissza felelőtlenkedik és csak utólag fogják a fejüket és sírnak, miközben egyikük se nagyon gondolkozott tovább az adott helyzetben.

Szexhez nem kell ész, de a megfelelő, rendszeres védekezéshez már igen...

Örökbeadáson nem gondolkoztál?

Szerintem nem kellene csak úgy eldobni. Sokan várnak egy új életre, hogy örökbe fogadhassák...

A pasiddal meg igenis beszélgess el, mert egy gyerekhez 2 ember kell... (legjobb esetben)

Sajnálom, ha nem terveztétek, mindenképp keress egy megbízható nőgyógyászt, biztosan tudnak itt ajánlani valakit.

Mostmár tudod, miért papoltunk ennyit a védekezésről... Remélem legalább mások tanulnak ebből.

Ez borzalmas....

Szegény kicsi lélek,nem ő kérte hogy legyen...

De szegény anya is...

Ezért csak sajnálni lehet és nem bántani.Iszonyú az abortusz de ha nincs más választás akkor ez van...

Nekem még sose volt de voltam olyan helyzetben hogy sokkot kaptam a teszt eredményétől,de mellettem van egy csodálatos ember,a férjem aki rám hagyta a döntést,ő is szenvedett de tudta hogy ezt nekem kell átgondolnom,mert az én testem...szerintem jól döntöttem,mert már 2 és fél éves a fiam és imádni való.

Lehet ha akkor más ember van mellettem és máshogy döntök akkor most egylelki roncs lennék,mert igenis ebbe bele lehet betegedni...

Próbálj meg a pároddal leülni és ésszerűen dönteni.Rágjátok át alaposan minden oldalról.A műtőasztalról is lelehet jönni ha ott gondolod meg magad...