Elfogadható a sok sírás árán történő nevelés? (beszélgetős fórum)

de a Suttogóért se...

Vekerdyvel kb egy éve talákoztam, amikor ovit választottunk. Akkor már a nehezén túl voltam :D

Igen, szerintem is a gyerekek "osszenonek". En peldaul mindig elolvastam nyaron a noverem kotelezo olvasmanyait is a sajatom mellett. A noverem meg arrol szamolt be hogy a ket gyereke egyszerre lett szoba- es agytiszta pedig a fiu ket evvel idosebb.

En nekem mar most nincs idom ra hogy kiskanallal szaladgaljak utana. :-)

Azért annyira nem vagyok liberális mert közbelépek, ha látom, vagy amikor panaszkodnak, döntök, hogy kinek van igaza, mert ha hagyom, hogy ők döntsék el, mehet a végtelenségig a bőgés.

De pl a játszószoba az a padlástéren van, és ha kisebb csetepaték vannak, végül kibékülnek, és a picúr is hamar megtanult árulkodni, szóval nem úgy van, hogy nem szól semmit és hagyja, hogy a másik elvegye a játékot. Mint írtam, nem bamba. Nem is mondom, hogy ő lenne a leginkább elkényeztetve, hiszen 3-nál már mindenben kevesebb idő, figyelem jut neki, ezért úgy gondolom, amit kiharcol magának, azt annyira megérdemli! Tudod, ott már észre se vesszük, hogy jéé, villával eszik a gyerek és nem kell már etetni, mert amíg kiraktam a többiekét is, addig már bele-bele evett a sajátjába...de szerintem messzemenően önállóbb lesz náluk. Természetesen az elsőtől nem mindig várja el az ember a dolgokat, mert még csak kapizsgálod, mert mindenre van szépen, kényelmesen idő, arra is, hogy ha nem eszi meg az adagját, kistányérral/kiskanállal utána szaladgálj, hogy még azt a pár kanálnyit belekönyörögd. Nagyobb családban már "majd eszik, amikor éhes lesz, eszik amennyi jól esik, menjél játszani!"

Jó példát hoztál fel, első és második között 5 év van:) A fiam soha nem vette el a játékát, nem döntötte le a várat, stb. Néha csak azért kellett szólnom, mert annyira szerette, annyira ölelte, hogy majd megfojtotta, vagy ráakaszkodott a babakocsira és az felborult, stb. Most nagynak már nagyon sokat veszekszenek de kicsiknek ha valami nem érintett minket, az pont ez a kézrácsapás és társai. Ellenben a középső és a picúrnál elég gyakori volt az elejétől fogva. A pici úgy követi a középsőt mint tanítvány a mestert, az meg olyanokat akar vele csináltatni, amihez még nincs megérve pl játszunk boltost... De azééé csak beletanult a boltososdiba is:)))

Nálunk nincs 3 bébiszitter, játszószoba 1 van és nincs pedagógus, aki eldönti, melyik mivel játszon mikor, milyen fázisban...francokat. Cipelték (és mászott) a picúrt magukkal mindig, mindenhova vagy itt a nappaliban együtt játszottak. Igen, eleinte előfordult, hogy kicsit eltiporták a legkisebbet a játék hevében, de ő nagyon hamar alkalmazkodott és nem lett bamba, a mai napig azt mondom, jót tett neki, hogy mindenben őket utánozta a maga módján és szerintem ez a legtöbb családban így van. Nem fogja az anyuka elvenni a kisgyerektől a duplo legot csak mert az még nem tud vele játszani. Valszeg az lesz, hogy amíg a nagyobb építkezik, addig a kicsi elcsórja és jól " megnézi" (szájbaveszi, stb), és nem fog ezért az anyuka beszólni neki, hogy: Kicsim, te még a plüssállat rágicsálás korszakban vagy, ezzel most nem játszhatsz még...

Ahol csak 1 van, ott korának megfelelő játékokat fognak venni a szülők, ahol több, ott ömlesztve vannak a különböző kornak megfelelő játékok és ha oda is tolod a nekivalót, juszt is a nagyobbakéval fog játszani, mert az szimpibb, de a korának megfelelő szinten. Lásd, legoval nem építkezik, hanem nyaldossa (bleaah, de ez van), a kisautót nem tologatja, hanem dobálja:))))

Vita, veszekedés mindig is lesz, de szerintem vicces is, mikor látod, hogy élvezik is az együttjátszást, hogy kinek van igaza, nyilván változó, mert nálam volt ilyen szabály, hogy megvédjük a kisebbet az eggyel nagyobbtól de már értelmét vesztette, mert a legkisebb is megvédi magát, ha kell, sőt, most már inkább szétválasztásra van igény:)

Ezt a kavarodas logikat nem ertem. Az anya ott van ahol a kicsi mivel ot kell leggyakrabban ellatni, a nagy gyerek meg az anyja sarkaban van.

Nincs ebbol kavarodas :-)

Na mondjuk ez igy már keményebb dió. Mert nálunk pl ez a nagyon elmélyülős játék, amikor ölni tud, ha közbelépnek, úgy megy, hogy konkrétan magára zárja az ajtót, és nemhogy nem igényli, hogy ott legyek, de azt igényli, hogy egyáltalán ne legyek ott...

Ezt is csak hallottam, de a barátnőm ügyel nagyon arra, hogy mindkét fiának legyen csak anyás és csak apás programja. Akár egy anyás/apás program lehet a közös épités is, amig a másik szülő a másik gyerekkel van... (és persze vannak apa+anya programok is gyerekek nélkül, sőt apa és anya is el tud menni a barátaival egy bambira vagy egy mozira/szinházra, vagy akár még bulizni is, és addig a másik van otthon)

Különbséget tennék a közös játék és az együtt játszás között.

A közös játék az, ahol egyenrangú partnerek vannak, és bizony egy 1 és egy 5 éves még nem az. 2,5-3 éves kortól tudnak a gyerekek kooperálni, bár lehet a kistesók már hamarabb is, az első gyerek mindenesetre kb eddig a korig egyedül, vagy max más gyerekkel egymás mellett játszik. (ritka kivétel pl. a kukucs, amit már kisebb korban is játszanak együtt, de max percekig). Aztán ovis korban jön a kooperáció, az én teszek ide egy kockát te meg a másikat, én vagyok az anyukababa te meg az apuka stb. Onnantól már simán el tudnak játszani nagyobbakkal is, saját tapasztalatom az, hogy olyan 6-7 éves korig, tehát az ovi végéig bezárólag (jéééé, nem véletlen, hogy igy alakult ki ez is).

Illetve lehet együtt játszani - úgy, hogy a nagy gyakorlatilag szórakoztatja a kicsit, tudatosan háttérbe vonul és az ő kedvére cselekszik, persze közben ezt ő is élvezi. A lányom, aki messze nem 5, simán eljátszik épp kúszó-mászó gyerekekkel, adogat nekik játékokat, de ez inkább szórakoztatás, nem közös játék. Emellett szüksége van "nagyos" játékra is, ahol ő, illetve a fantáziája a főszereplő. És abba nem túl jó, ha a kicsi belerondit...

Ezért gondolom azt - hangsúlyozom ez csak egy elképzelés! - hogy igenis legyen a nagynak külön játéktere és ideje, ha máshol nem, a kicsi járókájában, mig a kicsi felfedezi a világot.

Milyen jó, hogy ennyi féle ember és anyuka van. Soszor hallottam róla, hogy a szülés micsoda földöntúli dolog, én 18 óra vajúdás után már nagyon túl akartam lenni rajta, és még orgazmusom sem volt közben.

Én szoptatni sem szerettem. Nekünk az 1 év, elég izgalmas volt ilyen szempontból, szerencsére a gyerek magától leszokott a ciciről, nem kellett szoktatgatni. Én valamiért nem igazán szerettem szoptatni, de a gyerek érdekében csináltuk ameddig csak igényelte.

Sírni sosem hagytam, de azt sem engedem neki, hogy butaságokat csináljon. Én imádom a gyerekeket(ezért is lettem óvónő szerintem), de inkább az a korosztály amivel már jól kijövök. Most 2,5 éves a fiam. Ő az én mindenem, szeretem, és oda vagyok érte, de már várom, hogy önállóbb legyen, hogy törölje a seggét, hogy csináljon magának szendvicset.

Tudom, nem szép dolog, de így vagyok valamiért összerakva.

Neked jó ha sirsz? Ha félsz, ha el vagy keseredve, ha legszivesebben a párodhoz bújnál és csak ölelnéd őt percekig? Ő meg inkább nem, mert meccset néz...

A gyereknek épp ugyanolyan érzelmei vannak, mint neked... Sőt. Neki még intenzivebbek, mert az agya még nem fejlett annyira, hogy szabályozni tudja az érzelmeit, hogy legyen belátása...

Ennek tükrében én nem gondolom azt, hogy az 5 perc üvöltés legrosszabb következménye a fáradtság lehet...

A nagy meg... nem tudom milyenek lesznek a 2 gyerekes hétköznapjaim, mert egyelőre csak egy, meglehetősen önálló gyerekem van. De ő már egy jó ideje simán megérti, hogy anya nem tud mindig azonnal jönni, van, hogy meseolvasás közben csenget a postás, hogy akkor van valami nyűgje, amikor főzök, stb, stb. Lehet ez egy tesó esetében durvul, de egyelőre ebből még nem volt köztünk konfliktus, persze én többet engedek meg neki, mint egy átlag anyuka, a konyhában feláll a fellépőjére és pucol, késsel aprit, felügyelettel még a fövő ételt is keverheti, mosdót és kádat takarit ecetes vizzel (és tök szépen :D), felsöpör, felmos, a saját cuccait ő teregeti, teszi be a polcára stb. Abban bizom, hogy majd a tesója körül is tudok neki feladatokat adni, mert sokkal könnyebb neki elviselni, ha anya csinál valamit, ha ő is részt vehet benne...