Elfogadható a sok sírás árán történő nevelés? (beszélgetős fórum)

Most akkor én is elmesélek egy történetet. 2 és fél éves volt a lányom, mikor anyukáméknál hagytuk másfél hétig, mert elutaztunk. Az első nap egyfolytában kérdezgette, hol vagyunk, utána már nem. A nagyobbik viszont egyfolytában, és volt, hogy egy órát ült a számítógép előtt és várta, hogy skype-on bejelentkezzünk, míg a kicsi oda se nagyon akart menni. Aztán mikor megjöttünk, a kicsi egy szót sem szólt, csak az ölembe bújt, szorosan hozzám simult, és vagy egy órán keresztül nem volt hajlandó megmozdulni.

Ahhoz képest, hogy állításod szerint te mindennel tisztában vagy és mindent tudsz a gyerekekről, halvány gőzöd sincs róla mégsem, hogy működnek. Egy kétéves még nagyon kicsi, ő a jelenben él, és általában ők nem kérdezgetnek az anyjuk után, de ez nem azt jelenti, hogy nem is hiányzik nekik.

Ezeket a kis szurkálódó, rejtett utalásokat kikérem magamnak! Egyfolytában arra célzol, hogy a veled ellentétes elveke valló anyukák gyerekei, a "szépen nevelt, személyiséget fejlesztő mintagyerekek" elkényeztetett, viselkedni nem tudó, vandál kis szörnyetegek. Be lehet fejezni a gúnyos célozgatást!

Az én gyerekeim nem így viselkednek, és gyanítom, hogy az ide író más anyukáké sem.

Nem egyenlő a szabadjára hagyással és nem neveléssel az, ha valaki a gyerek igényeit figyelembe véve, hozzá alkalmazkodva próbál nevelni, sokszor a saját igényei és kényelme háttérbe szorítása árán.

szerintem sem kene neked ilyen forumokon velmenyt nyilvanitani, nem azert mert nem lehet, hanem azert mert tul nagy blodsegeket irsz.

bizony ez temyleg olyan tema, amirol konkret tapasztalat nelkul nem lehet ertelmes valaszt tanacsot irni...

velemenye persze lehet az embernek mindenrol, de nem feltetlenul muszaj azt ki is fejteni, ha semmi tapasztalata nincsen.

csak lejaratod magad.

Nem mindenki, és nem minden korban szereti... Nekem volt kendőm meg csatos hátim is, de pl tök durva, mert a hátiból kipróbáltam vagy hatot-hetet, egyik se volt kényelmes neki, és a nyolcadik jött be :) (persze nem vettem meg őket, vannak helyek ahol lehet bérelni, próbálgatni, stb.).

És nálunk a nagyon durva hordozós korszak akkor jött el, amikor elkezdett járni, én meg nem voltam hajlandó tologatni a babakocsit, amig ő sétál - mert persze amint elindult, egyből ki kellett magát próbálni az utcán is...

És csak hogy kapcsolódjak a fórumhoz is: akkor kattant rá igazán durván, amikor másfél éves korában kórházba kerültem és meg kellett műteni, és utána sem emelés, sem ölelés, sem összebújás... Na akkoriban az összes családtagom felváltva sétálgatott vele (mármint ő háton), csak úgy nyugodott meg. Ennyit arról, hogy a gyerek jól elvan az anyja nélkül. És igen, a mindennapokban nem lóg a valagamban, egész kicsi korától tudom a nagyiékra hagyni, itthon egyedül elvan, stb, stb.