Elfogadható a sok sírás árán történő nevelés? (beszélgetős fórum)

Erre nem mondanék bővebben semmit, nehogy sértő legyen. Sajnállak téged és a babát is.

A szülőkkel alvás szerintem sem a legjobb megoldás, főleg ha a párod ennyire ellene van, de nem lehetne megoldani, hogy beköltözöl a babához, amíg ilyen pici? A kiságyat a legtöbben nem bírják. Túl nagynak érzik az anyaméhhez képest és félnek. Talán ha bepólyálnád, vagy a kiságy felét leválasztanád egyelőre, hogy kisebb helyen legyen?

A legszomorúbb különben az, hogy ennyire ellenkező elveket vallotok a gyerekneveléssel kapcsolatban, és ez még csak a kezdet, mi lesz így később? Tényleg le kéne ülni beszélgetni, és kompromisszumra jutni, mert az nem módszer, hogy az egyik ráerőlteti az akaratát a másikra. Hol élünk, a középkorban?

Én egyébként nem hagytam volna magam, bár én valószínűleg ilyen típusú férfival nem kötöttem volna össze az életem. Én nem tűröm, hogy dirigáljanak nekem és irányítgassanak, egy kapcsolatban a felek legyenek egyenrangúak. Nem bántásból mondom, de valószínűleg te könnyen befolyásolható és gyenge akaratú vagy, de próbálj meg kiállni magadért és a gyerekedért.

Sajnálom.

És nem csak azt, hogy nem követheted az ösztöneidet, hanem hogy a párod egyedül, helyetted is dönt egy olyan kérdésben, amiről minimum kettőtöknek kellene döntenie.

Azt gondolom, hogy ha valamire rámehet egy párkapcsolat, akkor arra, hogy az egyik uralkodik a másikon, az meg folyamatosan enged, bár szive szerint mást csinálna... Hidd el, nem a levegőbe beszélek, megjártam a poklot az elmúlt időben hasonlók miatt...

Én a helyedben leülnék vele, és elbeszélgetnék, de komolyan. Hogy mit vár ettől a kapcsolattól, hogy miért gondolja azt, hogy egyedül dönthet a közös gyereketeket illető kérdésben, illetve hogyan fordulhat elő, hogy "spártai szigorral" sakkban tart téged. A gyereke vagy, vagy a felesége? (azt mondtad, van már egy lánya... mennyi köztetek a korkülönbség?)

Nem értetek egyet, és akkor mi van? Nem az egyik lenyomja a másikat (általában az, aki hatékonyabban hisztériázik), hanem tessék gondolkodni és kompromisszumot hozni!!!

Ötletek egyébként voltak már itt, többek közt pl. a babaöböl, én épp most néztem ki egyet magunknak [link] vagy az, hogy ha a párod nem akar a gyerekkel együtt aludni, akkor alszol vele te a gyerek szobájában (mondjuk egy matracon), elalszik a gyerek, ti ketten összebújtok, felkel a gyerek, átmész. Ha akarsz, visszatérsz még az éjjel, de egyébként szép lassan igy lehet a legkiméletesebben egyedül alvásra szoktatni... Vagy nem tudom, biztos van még más megoldás is...

Kakira sajnos nincs ötletem, egyébként szabadban, kertben kakilnak-pisilnek? (az már félút a bili/wc felé, és általában nagyon nagy menőség, hogy úgy/oda lehet pisilni/kakilni, ahova a kutyák. legalábbis nálunk az volt... najó néha még most is az...)

A parodnak erthetok az igenyei,es sajat tapasztalatbol mondom,baromi nehez kiszoktatni egy gyereket a szuloi agybol!

En lecsavaroznam a kisagy egyik felerol a racsot,es ugy tennem magam melle a babat. Akkor a parod atolelhet,ha meg nyoszorog a pici,csak atnyulsz,megsimized es ha epp nem ehes,alszik is tovabb. Nyilvan ez sem megy varazsutesre.

En alliotalag ugyanilyen modszerrel lettem raszokatva hogy ne kellejk fel enni ejszak egy honaposan. Anyukam paskolgatta a hatam es ket ejszaka utan mar nem sirtam. Allitolag.

Az nem normalis hogyha te meg a parod ennyire ellenkezoen gondolkoztok valamirol, foleg ha meg par forumozo is tesz ra par lapattal hogy milyen bunko a parod. Szerintem nem az. Az lett volna bunkosag ha berakja a babadat az agyaba es magara hagyja. De ott volt mellette vegig es nyugtatgatta. Szerintem ez tok hosies dolog. En adnek a dolognak harom napot, allitolag ennyi kell hogy a baba megszokjon valami uj dolgot.

A kisagyaba meg ugy tegyetek hogy a laba legyen a kisagy vegenel es tegyel valami kemeny parnat a fejehez. En a szoptatos parnamat tettem oda ami felkor alakban korulolelte es hozzaert a fejehez. Ettol megnyugodott.

És éjszaka mi a helyzet?

Amúgy ott lett elrontva minden,hogy az elejétől köztetek aludt.

Nekem mindkét fiam saját ágyban kezdte,a pici a mai napig nem alszik a mi ágyunkban,igaz,ha megébred éjjel,átjön,de vagy magától vissza megy,vagy én viszem (nem is igazán alszik,inkább csak felszínesen),ha megnyugodott. Az is tény,hogy mivel nálunk nem volt nyugicumi,előfordúlt,hogy órákig sétafikáltunk velük le-föl a szobában,de ezt mi választottuk.

Ha nálunk ezt csinálta volna apa felrúgtam volna műholdnak!!

3 éves elmúlt de velünk alszik,soha nem volt cirkusz belőle.Ennyire önző pasit még nem láttam.

csak nehogy lagyek- vagy koldokserv legyen a vege;

vegulis ki a fontosabb?

ki van kiert?

Sziasztok!

Párom is elolvasta a hozzászólásokat,és végül jól fel is húzta magát rajtuk...Ezért 2 napja itthon kb spártai szigor van...Baba nem alhat velünk...Beletette evés után a kiságyba próbaképpen,persze üvöltés volt...Ki akartam venni,de nem hagyta...kb 15-20 perces bőgés-ordítás után aludt el,de szerintem csak mert elfáradt...ez annyira undorító volt,valahogy nekem egyáltalán nem volt természetes,legszívesebben azonnal felvettem és vigasztaltam volna..igaz,hogy párom végig ott ült mellette a fél óra alatt,és paskolta hol a fenekét,hol a hátát.Eleinte nagyon tiltakozott,de egyre csendesebben sírt,végül elaludt,és 2 órán keresztül fel sem ébredt..Nem tudom,örüljek-e...végülis elaludt a kiságyában,de pont ez volt az,amit nem tudom,hogy akarok-e...rossz volt hallani,hogy mennyire sír,és kiabál is(szó szerint,már meg lehet különböztetni a kettőt),nem tudom,hogy fél-e az ágyában,vagy csak nem akart ott lenni,de azóta is be kell ezt tartanunk babussal,bár én nem akarom,mindig óriási hiszti van,ha csak beleteszemaz ágyába,hiába álmosodott el vagy aludt el a cicimen vagy a mellkasomon előtte,ott azonnal sírni kezd és üvölt,amíg bele nem alszik,pedig ott vagyok vele....Ez szerintetek normális dolog?...Vagy én vagyok vajszívű?Előbb-utóbb meg kell tanulnia egyedül aludni,de így?...Párom nem hagyja,hogy magam mellé vegyem...

Simán letagadja, hogy betolt, pedig méterekről érezni.

Nehéz megérteni az észjárásukat. Vagyis nehéz kitalálni, hogy most épp miért cselekednek így. Épp ma vártam a védőnőt, hogy adjon valami használható tanácsot, hogy mivel lehetne rávenni, hogy a bilibe kaksizzon, de lemondta a mai találkát.

Kaptam én már jobbnál jobb tippeket, kényszerítsem, nézzünk bilis könyveket, jutalmazzam játékkal vagy kajával, de én kicsit másképp látom a problémát. Gondolom, hogy valami féle éretlenség van a dologban még vagy tényleg valami "lelki" mizéria.

Meg le is tagadja :-)

Ez jo. Orulok hogy nem en szenvedek egyedul a kakilassal. Nem stresszeltem ra csak az idegesit hogy siman raul es belenyom egy-ket bogyot, akkor miert nem intezi el az egesz dolgat a wc-n? Hihetetlen az agyjarasa ennek a gyereknek.

Et tök jó! Viszont azt tudom javasolni,csak akkor vegye magamellé,ha kibírják évekig,hogy köztük alszik a gyerek! Tudod,a jót könnyű megszokni! :-)

Mi is azt hittük,csak a kistesóhoz való hozzászokás idején alszik majd velünk a nagy! Ahammm! Azért 2,5 év alatt már megszokhatta volna,hogy velünk van,és most kezd a saját ágyában aludni. Ami azért egy 4 évesnél elég kényelmetlen,főleg mikor vándorol az ágyban,rúgdos forgás közben,stb.

Nekünk is azt javasolták,hagyjuk nyugodtan...2,5 éve nem aludtunk rendesen.

Szerintem ez egy ingatag talaj... ha boldog, kiegyensúlyozott lesz a gyerek, akkor visszavezetik arra, hogy ez azért van, mert magam mellé vettem, mert hordoztam, mert... Ha más gyereke lesz boldog, kiegyensúlyozott, akivel nem így jártak el, az is azt mondja, hogy azért ilyen önálló, eleven, mert rá lett szoktatva, nem anyámasszony katonája stb. Közben meg lehet, hogy csak két különböző személyiség, és semmi köze nincs a leírtaknak ahhoz, milyen kisember lett. Valahogy mindent meg tudunk úgy magyarázni, hogy az közelebb álljon a szívünkhöz, elveinkhez. Ha nyugis, jó baba, az azért van, mert mi jó anyák vagyunk, közben meg lehet, hogy csak simán ilyen a természete, jó alvó, jó evő, csendes gyerek. Ha viszont túl eleven, nem fogad szót, akkor persze hárítunk: minden gyerek ilyen, majd kinövi, nem én hagytam rá...

Valahogy úgy gondolom, hogy elveszünk az apróságokban. Ma már minden túl van bonyolítva, mindennek oka van. Még mindig úgy érzem, hogy minden anya jól csinálja, aki nem veri, lelkileg nem terrorizálja a gyerekét, hasznos időt tölt vele, meghallgatja, kellően ellátja, és kifejezi a szeretetet az irányába. Minden más másodlagos. Igaz, hogy tudni nem tudom, csak így gondolom.

Na igen.

:)

Ő nem nevelési tanácsokat osztogat, hanem egyfajta szemléletet közvetít, én van amiben egyetértek vele, van amiben nem.

A hasznosat kivenni a többit nem.

Remelem mert lesz olyan nap mikor bolcsibol sem egyenesen jon haza es majdcsak fel 10 korul fog hazakeveredni.

Ma reggel is megvolt a harc, kellett neki, ult a wc-n 10 percig, prodkalt valamit bele aztan kiborult hogy kell neki a pelenka. Mondtam hogy nincsen erre o hogy vegyun a boltban. Kozben elkesem, rohanni kene, o meg csak toporog hogy kakilna igy odaadtam neki az utolso.pelenkat s buszken teleszarta. Mikor megkerdeztem miert nem a wc-be akkor azt mondta azert mert elfelejtette. Hat erre mit lehet mondani? Mar csak nevetek kinomban :-)