Elfogadható a sok sírás árán történő nevelés? (beszélgetős fórum)

Ez pontosan igy van. És testvérek is lehetnek teljesen különbözőek.

Többször is eszembe jutott a mostani fórum kapcsán a lányom egyik ovistársa és a kishúga, csak valahogy sose irtam róluk.

A nagyobbik, kisfiú, most 4 éves, kezdetektől fogva együtt alszik a szülőkkel, igényli ezt és szereti. A kisebbik, kislány, a nyáron múlt 2, az első pillanattól kezdve külön ágyban, maga aludt el. Illetve nem az első pillanattól kezdve, mert anyukának kellett 1-2 hét, mire rájött, hogy a kisebbik gyerek igényei teljesen mások, mint a nagyé. Egyébként nekem is döbbenetes a kiscsaj, legutóbb tavasszal voltunk náluk, délutáni alvás úgy van, hogy anyuka bebugyolálja, beteszi a babakocsiba, és kitolja a teraszra. Jó pihenést drágám, mondja, és bejön. Másfél-két óra múlva, amikor látja, hogy kalimpál, behozza. Ilyen gyerek is létezik... Meg olyan is, aki még öt évesen is anyuval alszik - bár azt gondolom iskolás korig csak nem tart el ez az egész... Talán ott a szülők sem igazán akarják elengedni a gyereket, én épp most néztem utána: a lányom már nem sokkal a második szülinapja után elkezdte mondogatni, hogy a saját ágyikójában aludna, én meg nem vettem komolyan... csak valamivel 3 éves kora előtt...

Ugy gondolom,az o dolguk,hogy mit csinalnak,de a baba az agyba kerdest tisztazni kellett volna meg szules elott. Ez azert olyan dolog,ami fel kene,hogy meruljon a babat varokban,mint az is,hogy kulon pelenkazot vesznek,kisaggyal egybeepitettet,vagy csak a kisagyra rakhato lapot.

Egyebkent szerintem nem jo dolog a babat beszoktatni a szuloi agyba. Mondom ezt ugy,hogy 2,5 evig koztunk aludt a fiam...nagyon nehez kesobb lestoktatni a jorol a picit,es igen,a szulok kapcsolatat baromira probara teszi!

Nem akarok védeni senkit, de az első gyerek előtt vannak olyan kérdések, amik fel se merülnek a legtobb párnál. Aztán a realitás maskent alakul. Azt gondolom, az együtt alvás ilyen.

Amit tényleg tisztázni kellett volna, vagy legalább tisztán látni benne az az erőviszonyok és az egyet nem értések kezelése.

A spartai szigor, illetve a nem tehetem magam melle kifejezesek nekem nem azt sugallják, hogy anyuka is egyet ért, csak erosites kell neki... Nem. Nem anyuka, hanem te ertesz egyet apukaval, ami a jelen helyzetben nyilvanvalo szivas :) Es persze a te velemenyed is befolyasolja...

No mindegy, kitartast, erot, oszinteseget es sok beszelgetest kivanok nekik, ne menjenek el a problemak felett, ne soporjek a szonyeg ala, mert ez mergezi a kapcsolatot, nem az egyutt alvas... Es a baba csak ot hetes! A lemondasok, a kulonbozo iskolak es egymasnak szogesen ellent mondo modszerek miatti egyet nem ertesek meg csak most kovetkeznek!!!

Majd kicsit később csak nézel, amikor nem érted, miért is nem akar a saját ágyában aludni és amit most úgy érzel kihagysz ezzel a módszerrel, azt sajnos meg fogod kapni később. :(

A baráti körünkben többen is jártak úgy, hogy maguk közé vették a babát és még 5 évesen sem tudják a saját ágyában altatni, mert képes végighisztizni egy egész éjszakát. A férjem már a második ilyen baráti házaspárnál mondta, hogy mi nem fogjuk ezt csinálni és teljesen egyetértettem vele. Az intimitás igenis maradjon meg nekünk.

Már vagy 3szor nekiálltam írni ide,de mindig töröltem...

Néhány dolog,amit írtak itt,és amivel nem értek egyet:

-Valóban szépen volt uszítás,pedig apuka csak határozottan végig szeretné csinálni,amit elkezdett.

-Egy gyerek nevelésében mindig az hozza a végső döntést,aki akkor és ott jelen van,ebben az esetben pedig szerintem anyuka is támogatta apuka módszerét,még ha fenntartásokkal is (különben nincs az a pasi,aki megakadályozhatná,hogy egy anya magához ölelje a gyermekét).

-Az egészet ott rontották el,hogy berakták a gyereket a szülői ágyba,anélkül,hogy ezt megbeszélték volna már a szülés elött.

-Egy nő attól,hogy anya lett,ne felejtsen már el nő és társ maradni,különben rövid úton egyedülálló anya lesz.

-És igen! Apuka teljesen jól részt vett a gyerek altatásában,és megértem,miért teszi!

Akkor olvass vissza. Valaki azt irta hogy az allatok jobban bannak a kolykeikkel. Mi ez ha nem uszitas? Szerintem minden eremnek ket oldala van. Az elejetol kezdve nem ide kellett volna irnia a foruminditonak hanem a parjaval beszelgetni.

A gyerekneveles soran nemcsak a gyerekrol tanulunk hanem magunkrol, a masikrol es a kapcsolarunkrol. Es a gyerekneveles parkapcsolat probalo is. Sajnos van olyan hogy pont egy gyerek hozza elo azokat a kulonbsegeket amik elotte nem tuntek fel egyik felnek sem. Majdcsak ok is tul lesznek ezen, mint a parok nagy resze.

Abban igazad van, hogy baj, hogy nem értenek egyet, de nem igazán látom hol az uszitás...

Senki nem irt olyat, hogy úúúúristen, milyen apa ez, deszörnyűűűű (pedig ha belegondolok, hogy velem csinálna ilyet életem párja, hááááát....), a legtöbben azt mondogatjuk, hogy beszélni kéne, és mindkét fél számára elfogadható kompromisszumra jutni.

Azt mélyen megértem, hogy nagyon gáz az is, ha a másiknak nincs véleménye, mindent rád hagy, és később mindenért te vagy a hibás, éltem ilyen kapcsolatban... és utána döbbenetes volt egy olyan, aki mindenre ötletelt, voltak elképzelései, ugyanakkor nem ragaszkodott körömszakadtáig, hanem lehetett vele kommunikálni, és ha valamiben nem értettünk egyet, akkor kompromisszumot kötni. Ez fontos azért...

De egy párkapcsolatnak az egyenrangúságról kell(ene) szólnia, nem? Amit a fóruminditó irt, az nekem nem arról árulkodik...

És ennek semmi köze nincs a korkülönbséghez meg az élettapasztalathoz...

ennyire aktivan???

:-)

ez most komoly????

igen, a bebugyolalast szeretik a picik.

biztonsagot ad.