Dohányzás - leszokás (beszélgetős fórum)
A férjem megrögzött dohányosnak volt mondható. Tisztában volt minden ártalmával, de ha valaki a leszokást emlegette, idegességében azonnal rágyújtott.
Még a kórházban is megtalálta a módját, hogy rágyújthasson, képes volt ágyat cserélni az ablak melletti helyért, és nem a radiátor miatt...
Mígnem egy műtét után, amikor ártatlanul megkérdezte, mi okozta a beleiben a hajszálerek szűkületét, ami miatt el kellett távolítani egy elhalt bélszakaszt...
Szóval a sebész azt válaszolta, hogy az az átkozott cigaretta! Azt is le kellene géppuskázni, aki maga mellett rágyújt!
Én is ott voltam ekkor, de a sebész arcát nem láttam eközben, mert félig mögötte álltam.
Másnap telefonált a férjem, hozzam majd haza az ő kórházi cigijét, mert ő abbahagyja.
Hazahoztam, majd nagytakarítottam, ne cigiszag várja haza, nekem kapóra jött a leszokási lehetőség. És tényleg abbahagytuk mindketten, nem volt nehéz. Én előtte olvastam Carr-t, de a férjem nem! És azt mondta, ha tudta volna, mennyire könnyű abbahagyni, már hamarabb megtette volna.
Valahogy mindenkinek kell az a pillanat, az a "kattanás", amikor abbahagyja. Mert akkor sikerül!
Sziasztok!
Én is itt vagyok, olvasok :)
Egyelőre még dohányosként, de a fizikai tüneteket érzem magamon, sajnos eléggé. És mi vehetne rá, ha ez sem, a leszokásra? Férjem szivja, de igyekszik nem mellettem. Nem zavar, ha ő szivja, az zavar, hogy van itthon dohány és hüvely. Egyébként bedugul az orrom tőle, észrevettem, hogy szürke az arcom, fáj a torkom tőle, megfájdul a fejem és szédülök tőle. MOst ott tartok, hogy se ez, se az nem jó, valami köztes létben rostokolok...
Innen kéne átlendülni. Egyébként nem tartom magam gyengének vagy bukottnak, mert még nem csinálom, amit eldöntöttem, ugyanis a cigit utálom, nem magam :) de azt már kezdem nagyon.
Szia! Köszönöm!
Lehet, hogy a kávét lecserélem teára. Az talán még egészségesebb is.
Egyszer meghallgattam, de most el is olvasom.
Szia! Én is sok sikert kívánok!
Nem fognak hiányozni a kis munkahelyi szünetek, mert ugyanúgy fogsz beszélgetni és kávézgatni, csak közben nem rongálod az egészséged a bagóval.
Olvastad Carr könyvét?
Nem tudom, de határozottan állj ellen.
Lehet, hogy az mocorog benne, hogy ha leszoksz, akkor ő sem gyújthat rá a jövőben a közeledben. Micccsoda kényelmetlenség.
Tökéletesen egyetértek, hasonló rémálmaim nekem is voltak.
Ha könnyen hagytad abba, akkor ennek örülj, és ne tedd az egészet kockára "a társaság kedvéért", mert nyilván nem a társaság fogja viselni a te egészségügyi kockázataidat.
Egyenlőre nem visel meg annyira, vagy várakozásomon alul.
Ha belegondolok, hogy soha többé nem gyújtok rá már nem rettegek az érzéstől, amit ez a gondolat vált ki.
Esténként viszont a nyugitea pont jó. Kb azt a hatást váltja ki bennem, mint a közvetlen lefekvés előtti cigi tette eddig.
Viszont az abszolút érthetetlen számomra, hogy akivel eddig cigiztem s most nem, nem érti meg, hogy le akarok szokni és erőszakkal kínálja a cigit. Nem esik nehezemre nemet mondani. De.... csak szerintem bunkó az ilyen ember?
Na mindegy.
Ez a 3. Nap. :-D
Gratula mindenkinek, aki már leszokott, és azoknak is, akik még csak leszokóban vannak.
Szerintem nincs egy séma, ami mindenkinél egyformán jelentkezik, nem lehet előre megmondani, hogy kinél milyen tünetek, érzések, érzelmek mikor, hogyan jelentkezik. Az elhatározás kell, és kitalálni, bevetni minden olyan módszert, amellyel sikeresen túl tudunk lendülni minden olyan percen, pillanaton, amikor szívesen rágyújtanánk. A legjobb módja, ha a figyelmedet abban a percben valami másra irányítod, abban a percben valami mással kezdel el foglalkozni. Ne végy róla tudomást, hogy jelez a szervezet: "rá kellene gyújtani"... hagyd a jelzést figyelmen kívül. Nálam sokszor bevált. :))
Két nap
Két hét
Két hónap
Két év.
Én 5 éve leszoktam,de bármikor jól esne.
Az éjjel is azt álmodtam hogy cigiztem. 🙃
Ez bukott ötlet. Visszaszoksz. Ha viszont erősen és tényleg elhatároztad, hogy leszoksz, akkor semmilyen körülmények között se gyújts rá.
Én már 12 és fél éve nem dohányzom, előtte 29 évig szívtam, már napi másfél- két doboznál tartottam.
Amikor a leszokás elején olyan helyzet volt, hogy rágyújtottam volna, akkor mindig arra gondoltam, mennyire gáz magam előtt, ha annyira gyenge vagyok, hogy ezt sem tartom be. Szégyelltem volna magamat.
Pedig álmodtam is azzal, hogy rágxújtok. És sírva ébredtem, hogy ennyire gyenge vagyok, elbuktam.
Amikor rájöttem, hogy csak álom volt, nagy megkönnyebbülés és öröm volt:-)
Én alig két hónappal a leszokás után mentem egy, már leelőlegzett, baráti egész hétvégés talira.
Ettünk is, ittunk is vitézül, de nem éreztem ingert a rágyújtásra.
Bárki megkínált volna cigivel, de elég volt az az érzés, hogy milyen snassz lenne, hisz nem is kívánom.
A férjem pedig itthon volt, mert mozgáskorlátozottként nemt udtam akkor magammal vinni.
Ő kért egy szálat a szembecsajtól, míg nem voltam itthon, de nem is ízlett neki.
Köszönöm!
Nem szeretném elkiabálni, hogy könnyen megy pláne nagyon az elején vagyok.
Van egy standard, hogy milyen szakaszai vannak a leszokásnak?- mondjuk időrendileg.
Azt viszont már a magam példájával is igazolom, hogy ha valaki egyszer cigizett az utána is max, absztinens lesz, jobb esetben élete végéig.
Előző próbálkozásaimra ha visszagondolok, mikor nem szívtam sosem érdekelt, hogy szívják-e mellettem, bár volt időszak, hogy gyűlöltem a szagát.
A probléma a magabiztossággal volt, mikor már elhittem hogy én vagyok AZ aki a társas események 1-2 szála után megálljt tud parancsolni.
Szeretném többször nem elrontani ezt a lehetőséget, ha már így határoztam és felkészülni a váratlan helyzetekre.
Életképes opció-e ha olyan program van ami iszogatással társul, mondjuk egy hónapban 1-2 alkalom venni e-cigit és nikotinmentes folyadékot használni, csak és kizárólag ilyenkor?
Nem sűrűn iszom alkoholt, akkor viszont kifejezetten jól esne valami.
Vagy ez egy bukott elmélet??
Megpróbálom a citromfű teát- köszönöm!
Persze hogy elolvastam.
Remek, hogy ennyire könnyen megy! Nálam is így volt, sőt a megrögzött dohányos férjem is könnyen szokott le.
Én a citromfű teát javaslom elalvás előtt.
A farkaséhség a hízás veszélyét rejti, de volt itt régen egy ügyes emberke, aki megtisztított répát darabolt hosszú csíkokra, azt rágcsálta, mint a sós pálcikát.
Sziasztok!
Teljesen új vagyok itt a fórumon. Igazság szerint emiatt a fórum miatt regisztráltam ide, mivel rengeteget olvastam a regisztrációm előtt az eddigi történeteket.
Megért bennem az elhatározás, hogy leszokjak a dohányzásról, nem először életemben.
Kb. 9 éve dohányzom ebből volt egyszer 1,5 év és kb 3 hónap szünet. Napi 12-15 szálat szívtam(buliban vagy baráti iszogatások közben jóval több) és ettől szeretnék megszabadulni.
Ma este lesz 48 órája, hogy utoljára rágyújtottam.
Már készültem erre de elég régóta halogatom, tegnap előtt este viszont elhatároztam, hogy eljött az idő- másnaptól nem dohányzom.
Egyenlőre semmi idegőrlő dolog nem történt, érzek magamom hullámokban rámtörő "de rágyújtanék" érzést de egyáltalán nem esik nehezemre, nem frusztrál- én választottam ezt.
Előző próbálkozásaim is viszonylag "könnyen" mentek, bár nem voltak tartósak -a 1,5 évet leszámítva.
Fő motivációm az egészségem óvása illetve, hogy kezdem a dohányzás pszichés-fizikai mellékhatásait ennyi idő után észlelni magamon.
Rendszeresen sportolok serdülőkorom óta, szünet nélkül - sajnos majdhogynem ezzel egyidejű a dohányzásra való rászokásom is.
A sport nagy segítség volt az eddigi próbálkozásaim alatt is, annak ellenére is, hogy nem volt újdonság.
Érzem hogy valami hiányzik, bár drasztikusabbra számítottam -de tudom elmúlik.
Az eddigi visszaszokásaim általában a hétvégi vagy spontán társasági eseményeken tört meg egy-egy cigivel, s aztán jött a többi.
Teljesen "szárazon" próbálok leszokni, estére viszont *****land-os nyugtató teafiltert tervezem inni. Az tegnap este segített. Eddig az alvás volt a legnehezebb része- ment de többször keltem fel mint egyébként.
Ami viszont az első nap feltűnt:
-Az eddigi 4 óránkénti étkezés helyett két étkezés közt eltelt 3 óra után farkas éhség jelentkezett.
- Ma reggel úgy ébredtem, mintha 15 órát aludtam volna, annak ellenére, hogy jóval rosszabbul és kevesebbet aludtam, mint eddig.
Próbálok bizalmat fektetni magamba, köszönöm hogy elolvastátok!
Valamikor 2010. dec.-ben kezdtem el fokozatosan elhagyni, és 2011. ápr. (12.-én??) húsvét másnapján szívtam el az utolsót.
De akkor a csomagban is az utolsó szál volt, úgy voltam vele, ha a másnap reggeli kávé után nem bírom ki nélküle, majd lemegyek és veszek.
Eszembe sem jutott!!! :))
Vagyunk már egy jónéhányan, akiknek sikerült, és hosszú évek óta nem gyújtottunk rá.
Most arra gondoltam, hogy kellene egy listát írni, és hogy ki hány év óta nem szívja.
A tied a legrégebbi, amit hallottam, 14 év, az már szinte történelem. Én 8 évvel ezelőtt áprilisban...
Buksika, ne ríjál! Majd elmúlik ez, de legközelebb ne engedj a közeledben bagózni senkit.
Milyen a citromfütty?
Férjem dohányzik a mai napig .... :(
Rajta kívül senki, sem a fiunk -ja, a menyem kocadohányos, de itt nem gyújt rá:) Barátaink sem dohányoznak. De már nem is zavar a füst!:)
Nekem biztos nem lett volna képem előtted szívni a sok cigit.
Milyen barát az ilyen, akiben ennyi tapintat nincs?
Amúgy gratulálok neked a kitartásodhoz!
Ez rövidebb és tömörebb: