"A lélek nyelve: betegség" (beszélgetős fórum)
Nehogy azt hidd! Nagyon is sok ember mankónak használja a lehangoltságát és mindenben/mindenkor arra hivatkozik. Pl. rendelőnk kívül vígan dohányzik, hangoskodik, nevetgél, amikor meg behívja a doktornő a rendelőbe, úgy jön be, mintha a világ összes fájdalma az ő nyakába szakadt volna..
Szerintem senki nem direkt dagonyázik a depresszióban, önsajnálatban, hanem azért, mert nem tudja, merre induljon, vagy ha tudja, akkor meg fél változtatni, lépni. Ezek tudat alatti folyamatok, félelmek, érzelmek, és pont a tudatosság az, ami segíthet kimászni az ördögi körből. :o)
Van benne igazság, de ne feledd, különböző helyekről jöttünk, különböző múlttal... ami van akinek tényleg tragikus. Őt állandóan kísérteni fogja a múlt, ami akaratlanul, bármikor előjöhet, ezzel megnehezítve a mindennapjait. Súlyos esetben pl. elhízáshoz vezethet. Tapasztaltam.
Az utolsó előtti mondatod fejezi ki a leginkább az erre az állapotra jellemző túlélést, amit mindenkinek követnie kellene, de van aki "elhagyja" magát, van aki direkt dagonyázik a depressziós önsajnálatban és a legkisebb rosszból is mélylélektani kérdést csinál és van aki megrázza magát és magától kimászik a veremből. Vagy szakember segítségét kéri, s úgy sikerül neki továbblépnie.
Az is fura, hogy az emberek többsége a leszbikusságot jobban el tudja fogadni, mint a férfiak közti "bizarr" kapcsolatot. Egyszer volt egy homoszexuális net-barátom (sajnos megszakadt a kapcsolat), akivel nagyon egy hullámhosszon voltunk, már az élet dolgait illetően, fiúban vele tudtam a leginkább elbeszélgetni bármiről. Én is úgy vagyok vele, hogy ha "úgy" békén hagynak, nekem semmi bajom velük.
Hát, igen... de félreértés ne essék, nekem is vannak előítéleteim, s ha kellemesen csalódom az adott tárgyban, akkor jön a lelkiismeretfurdalás :)
Zolcsika!
a 286-ban,és előtte is kérdeztünk tőled! méghozzá fontos dolgot,a nők hatalmáról.
És nem a vonalzó végéről,a férfinak látszó nőről van szó,csak az olyan átlagosról,mint mondjuk én,aki nincs oda az ötletől,hogy női "hatalom",é s az ezzel való élés,visszaélés.
Szóval hogyan él egy igazi nő a hatalmával?
és mi is ez a hatalom?de ne általános bölcsességeket írj.
Sokan emögé a kórisme mögé bújnak minden bagatell bajjal is, persze, tudom, főleg az anyagiak miatt elég sok a nem ál-depresszív ember is, de valamilyen szinten mindannyiunknak vannak jobb, rosszabb időszakaik, amikor depisek vagyunk.
"Nemcsak kenyérrel él az ember..."
Ez Jézus nagy mondása.
A depresszió, az elhízás, vagy akár minden betegség okára lehetne mondani...
Mert nem csak a testet, a külső dolgokat kell táplálni, hanem a lelket is, a belső dolgokat.
A lélek ugyanúgy tud éhezni, mint a test. Csak neki nem fizikai, hanem lelki-szellemi eledelre van szüksége. Úgynevezett mennyei mannára. Szeretetre.
A depresszió a lelki egyensúly helyreállításának szándékával keletkezik.
Ha valaki túlzottan racionális (márpedig azok vagyunk), akkor a depresszió rákényszerít az érzelmek átélésére, megélésére, amit eddig hanyagoltunk.
Ugyanakkor egy másik szempontból, túlzottan kifelé élünk, extrovertáltak vagyunk. Ennek eredményeként hanyagoljuk önmagunkat, az elcsendesülést, a befelé fordulást. Ekkor jön a depresszió, ami rákényszerít arra hogy visszatérjünk önmagunkba.
Aki rendszeresen törődik önmagával, az nehezebben lesz depressziós.
Ugyanakkor a túlzott egyedüllét is kiválthat mély depresszív tüneteket, mert ilyenkor egy intenzívebb érzés, élmény kerül átdolgozásra.
Aki nem fut el, nem kerüli el ezeket a kellemetlen élményeket, az hozzászokik, megerősödik általuk, és urrá tud lenni depresszív pillanatain.
De nagyon nagy hiba ha valaki nem elég erős és a könnyebbik utat választja.
Hát, korántsem normális állapot, az egyszer biztos. De egy homoszexuális jóval több kifinomultsággal rendelkezik az élet területein. Nem szabad bántani őket. Ők is tudnak szeretni. Ennyi az egész.
Hát igen, az embernek folyamatosan le kell lepleznie önmagát, és rájönni hogy a felszín mögött értékes belső lakozhat. Ha jobban ismernénk egymást, akkor már ismerkednünk sem kéne, csak élvezni egymás társaságát.
Szégyenlem, de talán neveltetésembõl fakad, de pl. a homoszexuálisokkal kapcsolatban nekem is elõítéletem van. Nem szörnyû gyûlölet, vagy undor, hanem mintha egy fertõzõ betegségük lenne. Valami olyasmi ellenérzést vált ki belõlem.
Annyi érdekes hszt. írtatok vissza kell olvasnom... Jut eszembe a depressziót mivel népbetegség kivesézhetnénk... az igazán a lélek megbetegedése.
Mivel a legtöbb ember előítéletes, tuti, hogy elsőre unszimpatikus. Pedig valójában... nagyon értékes nő.
Tudom :D Nincs azzal gond, mondtam. Jelezted és nekem egyértelmű volt, úgy is olvastam. Zolcsikánál nem volt egyértelmű, és nem is igen reagált arra, amit írtunk neki...
Már többéves generációs probléma a nemi identitásválság, másnéven az uniszexualitás. Az illetőről nem tudjuk eldönteni hogy férfi -e vagy nő. Ő se magáról. Ezt többnyire a divat is támogatja sajnos. A probléma csak az, hogy ez gátolja a természetes érési folyamatokat, a normális személyiségfejlődést. Az illető beszürkül, mind személyiségileg, mind szexuálisan. És minél több van az ilyen emberekből, annál unalmasabb, vámpírizálóbb, szürkébb, éretlenebb lesz a társadalom.
Ezért fontos megtalálni hogy ki vagyok, hová tartozom, mik a határaim, mert ha megtalálom, akkor sugározni, adni fogok, nem szívni és elvenni.
A környezetünk hasonlít egy fekete lyukra ami próbál elszívni minden fényt. Ez nagyon betegítő, romboló hatás. Az emberi kapcsolatok manapság igencsak veszélyesek energetikai szempontból. Résen kell lenni hogy kinek mennyi ideig állunk a rendelkezésére.
Nem az emberrel, a lélekkel van baj. Persze, lehet nagyon intelligens, normális. Csak ha elveszíti a szerepét, ha nem azonosul valamelyest a nemiségével, akkor bélyeget kap a társadalom részéről. Visszataszítóvá válik. A külső és a vele együttjáró kisugárzás mindig hatást gyakorol a külvilágra.
Ööö... Zelma, én is a könyvből másoltam ki a sorokat, Dahlke-ból, csak dióhéjban összefoglalva a fontosabb részeket. De ezt írtam is az elején, hogy nem én találtam ki, hanem ez a nagyon okos ember.
Örülök neki! Majd számolj be róla, hogy hogy tetszett, jó?
Akkor talán az hatott rád, hogy valamilyen szinten tetszeni akartál a férfiaknak? S ezt most nem rosszból írom.
Az egyik ilyen elférfiasodott nő, ha elkezd beszélni, meglepődsz, mégpedig azért, mert az öltözéke is férfias, nem figyel a nőiességére, de mégsem a ruha és a kinézet teszi az ember lányát, ugyanis az említett hölgy IQ-tesztje igen magas lett és bár az állattartásban dolgozik, értelmesen el lehet vele beszélgetni. Nekem nagyon szimpatikus.
Este majd megnézem, mivel van belőle néhány csak nagyon ismerős volt amit írt és szerintem már olvastam is!.-)
jaa..lehetséges,nagyon rég olvastam,de most valóban beugrott,hogy írt valami nőmagasztaló könyvet.
Hát ez az,pl..A szépségből,vagy bármi külső adottságból adódó hatalommal élni:csak szükség esetén..visszaélni pedig:lehetőleg soha-az én értékrendem szerint.
de gondolom,Z.nem erről a fajta női hatalomról akart beszélni.
Azért gondolom, mivel ő foglakozott nagyon sokat az összes világi vallással és azokat vetíti le a mostan iemberi viselkedési formákra. Több helyen, igen elvont számomra, így hogy őszinte legyek nem is értem, de ez is benne van az öt éves tervemben!:-)) Mint ahogy jövőre gyapotot fogunk termeszteni....ja bocs, akkor még csak három éves tervek voltak!
.. hogy többet olvasok a különböző vallásokról!:-)) Ebben azért van egy nagyon racionális dolog, mivel azokban könyvekben évezredek tapasztalata, hagyománya és értékek rakódtak le, tehát nem hasztalan, de sajnos egy egészen más világot megérteni az sem kis munka!
Nincs azzal gond, ha onnan másol, de azt illik jelezni...
még találnám= még meg is találnám
További ajánlott fórumok: