"A lélek nyelve: betegség" (beszélgetős fórum)
Az utolsó mondatod sokat mondó, valóban elgondolkodtató!
Viszont csak ha Csernobilt nézzük, nem szeretet hiány miatt halt meg az a rengeteg ember....persze aki akar, ebbe is bele tud magyarázni "misztikus" dolgokat.
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy van köze a lelki dolgoknak a betegségekhez, nagyon is, de önámítás, hogy csak ezen múlik.
Ahogyan a rákos sejt hisz egy tőle elkülönült világban, úgy mi, emberek is hiszünk a tőlünk elkülönült külvilágban. EZ A HIT VISZONT HALÁLOS. GYÓGYSZERE: A SZERETET. MERT A SZERETET GYÓGYÍT, MEGNYITJA A HATÁRAINKAT ÉS BEBOCSÁTJA A KÜLVILÁGOT. AKI SZERET NEM A SAJÁT ÉNJÉT TOLJA ELŐTÉRBE.
Ahogyan lépésről-lépésre elsajátítjuk, hogyan lehet én-merevségünket kérdésessé tenni, úgy azt is megtanuljuk, hogyan nyíljunk meg a problémáink előtt, hogyan kell magunkat az egész részeként megélni, s így az egészért hogyan vegyük magunkra a felelősséget is (pars pro toto) = testünkben is minden sejt a szervezetünk teljes genetikus információját tartalmazza, tehát az egész része.
A rák az elfojtott mintákat kompenzálja. Azokról az emberekről van szó, akik megpróbálnak a legkisebb feltűnést keltve élni. Mindig engedelmeskednek a normáknak, s nincsenek saját kívánságaik, mert azokkal, úgy érzi, terhet jelentenének másoknak. Messzemenőkig figyelmen kívül hagyják személyes fejlődésüket, ezzel mindenáron konzerválják a megszokott helyzetet, elfojtva a határokat átlépő tapasztalatokat.
A fejlődésre szólító impulzusok éveken át felduzzadt áradata aztán áttöri az elnyomás gátját és kontrollálatlanul fogja kiélni magát. A test messze elmegy abba a másik szélsőségbe, amit addig olyan áldozatosan elnyomva tartott, AZ ÉVEKEN ÁT KIVÉDETT, VÁLTOZÁSRA SERKENTŐ IMPULZUSOK MOST A TESTSZERTE MEGNYILVÁNULÓ MUTÁCIÓKBAN ÉRVÉNYESÜLNEK. A lelkileg hosszú ideig visszafogott vetőmag most testileg rekordidő alatt megmutatja, milyen erős az eddig ki nem élt kívánság, hogy az illető megvalósítsa önmagát és másokra való tekintet nélkül érvényt szerezzen a saját érdekeinek.
Most már a környezet is észreveszi a „változást”, mert a betegség kitörésével a beteg viselkedése is megváltozik (pl. önző lesz, azt követeli, hogy minden körülötte forogjon, önmegvalósításra és önérvényesítésre törekszik v. épp ellenkezőleg, annyira megreked, hogy továbbra is türelmesen szenved).
Kachexia (kóros lesoványodás) esetén a test megadja magát annak a ténynek, hogy a rák felemészti az erejét, anélkül, hogy tovább harcolna.
SOKKAL JOBBAK AZ EMBER ESÉLYEI, HA EGÉSZ VALÓJÁVAL RÉSZT VESZ AZ ÖSSZEÜTKÖZÉSBEN. SZERETETTEL pl. MINDEN HATÁR ÉS AKADÁLY LEGYŐZHETŐ. SZERETETBEN AZ ELLENTÉTEK EGYESÜLNEK, ILL. FELOLDÓDNAK. A SZERETET MINDENKIRE ÉRVÉNYES. NEM FÉL A HALÁLTÓL, MERT MAGA AZ ÉLETA RÁK NEM MÁS, MINT „KIFORDÍTOTT” SZERETET, MELY CSAK A VALÓDI SZERETETET TISZTELI.
AZ IGAZ SZERETET SZIMBÓLUMA A SZÍVÜNK. A SZÍV AZ EGYETLEN OLYAN SZERV, MELYET A RÁK NEM KÉPES MEGTÁMADNI!
Rák (rosszindulatú sejtburjánzás): még az 500 éves inka múmiákban is találtak daganatokat. Voltak azonban olyan régi kultúrák, amelyek lehetővé tették, hogy az ember a rák veszélye nélkül éjen hosszú életet. A taoizmuson nevelkedett kínai kultúrákban pl. rendkívül ritka betegségnek számított, a 100 éves életkor normálisnak számított.
Az orvostudomány a sejtcsoportok alapján tudja a legnagyobb biztonsággal diagnosztizálni. A ráksejtek rendezetlen, kaotikus növekedésük, vagy a túl nagy sejtmagjuk alapján különböznek az egészségesektől. Míg a normális sejtek ún. kontakt gátlás alá kerülnek, vagyis amint más sejtekbe ütköznek, leállítják a növekedésüket, a rákos sejtek kíméletlenül nyomulnak előre, a sejtek belseje felé és a normális sejtekkel szolgáltatják ki magukat (a szolgájuk lesz!) és elveszik tőlük a munkájuk gyümölcsét. Rohanó fejlődésükben a saját „szüleiket” is otthagyják, elvágva az utánpótlástól = a nagyobb tumorcsoportok közepében sokszor látni elhalt sejteket (nekrózis, szövetelhalás – szimbolikusan azt mutatja, hogy az új növekedésnek valójában a halál az üzenete). Minden táplálékot és energiát elvesz, anélkül, hogy valami jóval viszonozná. A rákos sejtek tehát mindent maguk mögött hagynak, amit a fejlődés során megtanultak. A rák eszerint annak a szervnek, vagy szövetnek a problémája, amely nincs már többé abban a helyzetben, hogy minden egyes sejtje esetében érvényesíteni tudja a maga mintáját (visszafejlődik, rák – hátrafele megy, de nevének eredete egyértelműen nem tisztázott).
Keletkezésének folyamatában a mutáció (változás) játszik fő szerepet. Ha egy sejtet hosszan ingerelnek (pl. dohányzással, tartós nyomással), késszé válik arra, hogy drasztikusan megváltozzék, kilépve ezzel az öröklött tulajdonságok síkjából, majd az egyik túlingerelt sejt elfajzik és a saját, romboló útját kezdi el járni. Neoplazma = új növekedés, a hosszú időn át kínzott sejtnek ez egyfajta felszabadulás (a test számára életveszély, minden attól függ, hogy elegendő stabilitással és védekezőerővel rendelkezik ahhoz, hogy leverje a lázadást. A rákkutatók ma abból indulnak ki, hogy a sejtek viszonylag gyakran elfajzanak, de egy jó védelmi berendezés ártalmatlanná tudja tenni őket). Amikor a tumort felfedezik, már gyakran évek óta megvan, kb. 1 gramm súlyú és több millió sejtből áll, de az immunrendszerünk ura marad a helyzetnek. Ellenkező esetben – miután a sejt túl sokáig volt tekintettel másokra – viselkedése az ellentétbe csap át, elburjánzik és sem az idegen területeket, sem a saját életének alapjait nem kíméli. Ahelyett, hogy elfoglalná a számára elrendelt helyet és végrehajtaná kötelességét, veszélyes módon kitör a hámból és vad egocentrikus osztódási aktivitásban, minden irányba terjedni kezd (a kommunikációs probléma a zavart sejtlégzésben fejeződik ki, gyenge szomszédját elnyomja, megsemmisíti, vagy a rabszolgájává teszi). ). Evolúciós történetének korábbi fokozatára, az egysejtűségre regrediál, kilép a közösségből, szabad és független lesz, majd kaotikus-könyörtelen osztódással sebesen terjedni kezd. A morfológiai határokra sincs tekintettel, s a testben mindenütt saját támaszpontokat épít ki, ezek a metastasisok (áttétek). Növekedése olyan gyors, hogy a szervezet a vérereken át már nem képes ellátni őket, így a rákos sejtek oxigénlégzésről az erjedésbe mennek át. Terjeszkedésük akkor fejeződik be, ha az embert, akit táplálékukká tettek, felemésztik. A rákos sejt magatartása tehát csak addig sikeres, amíg a „gazda”, vagyis az ember is él. UGYANÚGY, MINT AZ EMBER, A RÁKOS SEJT IS ÉLNI AKAR, MEG AKARJA VALÓSÍTANI SZABADSÁGVÁGYÁT, ÉRVÉNYESÍTENI AKARJA ÉRDEKEIT ÉS ELKÉPZELÉSEIT. Ráadásul mindkettő simán feláldozza a másikat – természet ősi konfliktusa ez: „Enni vagy felfalva lenni”.
A rák korunk és kollektív világképünk megjelenítése, hiszen AZ EMBER IS AZZAL TÖLTI A MINDENNAPJAIT, HOGY MIND POLITIKAI, MIND GAZDASÁGI, VAGY VALLÁSI, ILL. EGYÉNI ÉLETÉBEN IS TEKINTET NÉLKÜL MÁSOKRA KITERJESZTI ÉRDEKEIT, CÉLJAIT, VALAMINT AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN MEGPRÓBÁL „TÁMASZPONTOKAT” TEREMTENI ÖNÖS ÉRDEKEI SZÁMÁRA. Korunk filozófiája nem ismer más célt, mint a haladás és növekedés. S mi a haladás célja? A további növekedés. Így keletkeznek azok a célok, amelyek valójában nem célok. A HALADÁS, MINT CÉL ABSZURDITÁS, HISZEN NINCS VÉGPONTJA.
AZ IGAZI CÉL CSAK A JELENLEGI ÁLLAPOTOK MEGVÁLTOZTATÁSA LEHET. A RÁK TEHÁT TÜKRÖT TART ELÉNK: saját viselkedésünket, érveinket, s amihez ezek vezetnek. A RÁKOS SEJT IS ABBAN KÜLÖNBÖZIK A TEST TÖBBI SEJTJÉTŐL, HOGY TÚLÉRTÉKELI AZ EGÓJÁT. AZ ANYAGI SZAPORODÁSBAN ÉS TERJESZKEDÉSBEN KERESI AZ ÖRÖK ÉLETET. DE EBBŐL HIÁNYZIK AZ ÉLET! A rákot nem legyőzni, csak megérteni kell, hogy magunkat is megérthessük. A RÁK EGYFAJTA ESÉLY, AMIBEN MEGLÁTHATJUK GONDOLKODÁSUNK HIBÁIT ÉS TÉVEDÉSEIT.
A hasnyálmirigy: endokrin (belső elválasztású) részében a szigetsejtek termelik az inzulint. Ha alultermelés van, akkor lép fel a DIABETES (cukorbetegség, a görög diabeinein igéből származik, melynek jelentése: átverni, átmenni. Eredetileg a betegség neve cukorhúgyár, vagyis cukorhasmenés volt – szeretet hasmenés). A cukorbeteg inzulin hiányában az élelem tartalmazta cukrot nem képes asszimilálni, így a cukor átmegy rajta és a vizeletben választja ki.
AZ ÉDESSÉGEK
MÁS ÉDES VÁGYAK HELYETTESÍTŐI,
AZOKÉ, AMELYEKTŐL ÉDES LESZ AZ ÉLET!
A cukorbetegség a test túlsavasodásához vezethet, mely kómában tetőzik. A sav pedig az agresszió szimbóluma. A testünk arra tanít bennünket: aki nem szeret, savanyú lesz. A szeretetet csak az tudja elfogadni, aki adni is tudja. A szeretetet a cukorbeteg a vizeletén át adja ki magából. A CUKORBETEG SZERETETRE VÁGYIK, DE EZT NEM MERI AKTÍVAN MEGVALÓSÍTANI.
Akinek túl magas a vérnyomása, arra tartós nyomás nehezedik. Kísérletek bizonyítják, hogy a pulzsusszám és a vérnyomás növekedés nemcsak megnövekedett testi teljesítmény esetén lép fel, hanem akkor is, ha ezt csupán beképzeljük. Elképzelésünk pedig izgalmi állapotba hoz minket, keringési rendszerünk viszont úgy tartja fenn ezt az állandósult izgalmat, hogy „reménykedik benne”, hogy majd cselekvésbe fordítjuk át. Ha nem cselekszünk, a nyomás továbbra is fennmarad. A hypertoniás ember mindig a probléma mellett áll, de nem áll annak rendelkezésére!
A magas RR fiziológiai értelme az, hogy szervezetünk képes egy rövid időre több energiát a rendelkezésünkre bocsátani, csak azért, hogy megoldjuk az előttünk álló feladatot. Ha ez megtörténik, akkor visszaáll a normális értékre. Ha mégsem, akkor továbbra is fenn fog állni a magas vérnyomás. Visszafogott agresszióról tanúskodik (vér nyomása és az érfal ellennyomása), főleg férfiakra jellemző. Idősebb korban az érfalak elmeszesedése okozza (rugalmasság, flexibilitás idős korban megszűnik, így a belső nyomás is megemelkedik).
Rüdiger Dahlke – A lélek nyelve: betegség
„A betegség őszintévé tesz és megmutatja a feladatot”, mert megmutatják, amit eddig nem akartunk észrevenni. Minden betegségnek megvan a maga értelme és egy feladatot tár elénk.Tüneteink őszinteségre kényszerítenek, megmutatva, hogy valójában hol vannak hiányosságaink, mit nem engedünk magunkból érvényesülni, mi az, amit árnyéklétre kényszerítettünk, pedig meg szeretne valósulni, miben lettünk egyoldalúak. Abba kell hagynunk a betegség elleni küzdelmet, helyette jobb a megelőzés, vagy ha már kialakult a betegség, akkor meg kell tanulnunk, hogy mit akar velünk közölni.
Bocsi, tényleg korai, de a fiatal emberek/lányok közül, akik hozzánk betérnek nem egy már 14 évesen dohányzik, vagy alkoholizál, sokan drogoznak is.
Az biztos, hogy valami van ott akkor, az ÁNTSZ nem vizsgálta ki?
Szerintem nincs olyan ember, akinek ne lennének kisebb vagy nagyobb lelki problémái. Egy-egy betegséget, meg badarság erre visszavezetni. Nyilván van, ha valaki depressziós, vagy komolyabb lelki problémái vannak, nem tartom kizártnak, hogy az előbb-utóbb akár testi tünetet is okozhat. Azonban a magas vérnyomás, a cukorbetegség hátterében, vagy akár a ráknál is, elsősorban örökletes betegség, környezeti hatás, rossz táplálkozás, mozgásszegény életmód, hormonprobléma áll. Nyilván, ha valaki törődik magával, igyekszik pozitívan gondolkodni, odafigyel a táplálkozására, mozgásra, sokat tehet saját egészségéért, de akkor is adódhat probléma. Jó lenne, ha csak ennyitől függne egy betegség, légy pozitív, éld meg a konfliktusokat, stb..
A stressz viszont öl, ez meg már egy másik téma. Ezt sokkal inkább elfogadhatónak tartom magyarázatként a szívproblémákra és a magasvérnyomásra, mint azt, hogy alapvetően ki milyen beállítottságú. Az NG egyik cikkében olvastam, hogy a pozitív és negatív gondolkodás, a depresszióra való hajlam is örökletes tényező..
Persze... És akkor majd egy szervi adottság, ami már akkor meg volt írva, amikor az apám és az anyám két sejtje létrejött, visszamenőleg megváltozik?
Egyetértek azzal, aki azt írta, van alapja a feltevésnek, de nem mindig igaz, nem lehet minden betegséget erre visszavezetni.
100 %-ban igazad van!
Azért nem akarnak a betegségből kijönni mert akkor több törődést és figyelmet kapnak a környezetüktől.
Dehogy dohányzott, 17 évesen?
Egyébként biztosan az építkezésekkel volt valami, fene tudja, csernobil idején épültek...szomorú történetek...
Elhiszem. Valami maradt az építkezésből? Valami volt a levegőben?
A testvéred dohányzott? Nem feltétlen, de sajnos rásegít.
Egyetértek azzal, hogy meg kell tanulni ezeket a dolgokat, jobban mondva, inkább gyakorolni kell magunkon :)
Valóban könnyebb a gyűlölet, mint a megbocsájtás, ez is igaz. Valamiért nehezünkre esik megbocsájtani, szerintem ezzel minden ember küszködik. Csak azt felejtjük el, hogy igen, hasznosabb, szeretetteljesebb teendőkkel is foglalkozhatunk azon idő alatt, amíg haragszunk, sértődősködünk, útálunk, stb.
Azzal nem értek egyet, hogy egy vallásos ember kevésbé gyűlöl, sőt! - s ezzel most nem polgárpukkasztást akarok mondani. Egy "vallásos" ember ugyanolyan ember, mint egy nem vallásos, ugyanazon emberi tulajdonságokkal, csak némelykor álcák mögé bújva.
A nevelés elsősorban a szülők dolga, nem a "közvetítő" egyházé.
Hidd el, hogy rengeteg mindent elolvasott, stb....
10 éven belül 5 fiatal lett rákos az utcánkban, ebből hárman meghaltak sajnos.....egy időben épültek a házak, nagyjából azonos korosztály, szóval vannak itt külső tényezők is.....