"A lélek nyelve: betegség" (beszélgetős fórum)
A tobbire osszesegeben szeretnek valaszolni,nem egyenkent nevekre kattintva.
Az elet egy tanulasi folyamat.
Fontos mind mentalisan,mind testileg karban tartani magunkat.Csak ugy lehet kiegyensulyozott eletet elni,ha sem a testunket,sem a lelkunket nem tomjuk tele szemettel-Test:rossz minosegu etelek,gondolom nem kell ragozni.-Lelek:negativ,rombolo hatasu gondolatok,pl:onutalat,onvad,buntudat,harag,gyulolet...
A test es a lelek odavissza kolcsonhatasban vannak egymassal,de minden a lelekbol indul ki.Meg kell tanulni: jol banni az energia forrasainkkal,jol,tartalmasan eltolteni a foldi idonket.Szeretni onmagunkat,elfogadni a testunket,mert mindenki egyedi es megismetelhetetlen.Nem masokhoz merni magunkat,hanem a sajat korlatainkat dontogetni szep sorjaban lefele,es mindig onmagunkhoz kepest egyre jobbnak es jobbnak lenni(nem masokhoz kepest).
Jol beosztani a foldi idonket:fontos,hogy a testunkkel es a lelkunkkel egyarant torodjunk.pl nem azon keseregni naphosszat,akar eveket,hogy ronda vagyok es kover,mert attol semmi sem fog valtozni,csak egyre rosszabbul erezzuk magunkat.Fel kell allni es setalni egy kort a haz korul!Kesobb kettot,majd harmat.Mert ezt senki mas nem fogja meg tenni ertunk,magunk helyett.
Ezek mellett fontos,hogy egy alap tisztasagot,rendet tartsunk magunk korul,es a testunket is apoljuk.Ezek mind visszahatnak a lelkiallapotunkra.
Es nem utolso sorban,nagyon fontos,hogy milyen emberekkel vesszuk korbe magunkat.Az emberi kapcsolatokat is apolni kell.Es jol kell tudni szelektalni.
Gondolom ezt altalanossagban ertetted,hogy "vegyel egy boxzsakot",nem pedig szemelyesen nekem cimezted.:)
Jo gondolatokat irtal.En meg kiegeszitenem azzal,hogy szerintem pl a boxzsak pufolese,csak a "tunetek" levezetese.Amolyan tunetkezeles,de meg kell keresni a kivalto okokat.
Szerintem minden erzes,pl a harag is az ember sajat hianyossagaibol ered.Mert nem eleg eros,es vannak betamadhato pontjai.Pl ha valaki haragot tud bennem ebreszteni,az valoszinuleg eltalata a gyenge pontomat.Elso lepes kent az embernek a sajat egyensulyat kell megtalalni,es a hianyossagait,gyenge pontjait fejleszteni,erositeni.Masodik lepes kent,megerteni a masik embert,aki megbantotta,hogy vajon milyen indittatasbol tette,mi oka lehetett ra,neki milyen hianyossagai vannak lelki teren.Igy elindul egy fajta gyogyito folyamat,ami a megertesen alapszik,amolyan okfeltaro folyamat-megerteni magamat,es masokat.Igy rogton mas ertelmet kap egy-egy szituacio,es lehet,hogy az az ember aki megbantott sokkal inkabb szanni,vagy sajnalni valo,de ezt most nem lenezo ertelemben irom.
"Tőled függ miről mit gondolsz, hogyan éled meg az eseményeket. Választás mindig van."
Ez a gondolat nagyon tetszik,egyet is ertek,viszont iszonyu nehez kivitelezni.Persze nem lehetetlen,de nagyon sok munkaval jar.-es meg szerintem attol is fugg,hogy az eddig megelt tapasztalatokhoz tarsult beidegzodeseket meg tudjuk e valtoztatni onmagunkban,a gondolkodasunkban.-tehat a hogyan elem meg reszet.Mire milyen reakciot adok.
Hát, manapság már szerintem semmi.
Útáltam, hogy vastag lábaim vannak, nyáron a melegbe úgy bedagadt, mint egy tuskó. Sosem vehettem fel szoknyát. Tudom, ez apróság, de sok ilyen kis apróság van, amit sorolhatnék még....egy a lényeg, régebben úgy cuzammen mindenben hibát láttam. Éltem egy rossz kapcsolatban, ami nem segítségemre volt, hanem még inkább rombolásomra....alapvetően itt volt a baj.
Ma se vagyok azért még százas magammal, de előző énemhez képest teljesen más. Persze nekem ehhez kellett a sok pozitív megerősítés is kívülről, nem tagadom.
Nem az a lényeg, hogy "jó" ember legyen. Sok jó embert láttam rákban meghallni. Pl a nagynénémet is. Őt szegénykémet mindenki szerette, mert egy jóravaló, jólelkü asszony volt. Túlságosan is önfeláldozó volt. Szó nélkül türte férje alkoholizmusát. Ott az volt a baj, hogy sokat türt, elfojtotta indulatait, nem állt ki az érdekeiért.
Nem elég jónak lenni másokhoz, önmagunkhoz is annak kell lenni, és ebben benne van az egészséges önszeretet, önbecsülés, amely nem engedi, hogy megalázzanak. Kell egy egészséges önérvényesítő mechanizmus, hogy kiálljak önmagamért, az érdekeimért. És ha már így teszek, kevésbé tűnök mások szemében "jónak".
Teljesen egyetértek abban, hogy az érzelmeket meg kell élni. A gyászt, a fájdalmat szinte kötelező! A haragot, a gyülöletet is, ha kialakult.. nem elfojtani, megélni!
Csakhogy nem mindegy hogyan!
A dühömet nem másokon kell kiélnem, hanem egymagamban, a sport által levezetni. Vegyél egy boksz zsákot és rugdosd, csépeld! vagy menj ki a csürbe és ordíts magadban és szitkozódj, de ne terhelj vele senkit!
Ha gyülölködsz és haragot tartassz, magadat mérgezed vele.
Próbáld meg inkább megérteni, feldolgozni és elfogadni az adott helyzetet, ami kiváltotta belőled ezeket az érzéseket. Ha így teszel, a haragod, dühöd, mérget elmúlik. És ezt nem a másik emberért teszed, hanem önmagadért.
Érzéseidet befolyásolhatod gondolkodásod áltel.
A gondolataidért pedig te önmagad vagy felelős.
Tőled függ miről mit gondolsz, hogyan éled meg az eseményeket. Választás mindig van.
Elég érdekes gondolkodás. Ha én nem kapok elég szeretetet és figyelmet, akkor megbetegszem. Ez egy gyerek esetében még érthető, mert kell az érzelmi fejlődéséhez, de egy felnőtt esetében...kétlem.
Ha nekem szükségem van mások elismerésére, kell, hogy elfogadjanak, figyeljenek rám és szeressenek, akkor egész életemben kiszolgáltatottá fogok válni más emberek számára.
A boldogságomért másokat teszek felelőssé.
Ez nem így müködik jól.
Én nekem kell erőssé válnom, szeretnem magam és figyelnem önmagamra, hogy lelkileg rendben legyek! Mindezekért én vagyok a felelős! A gondolataimért, az érzéseimért, a dolgokhoz való hozzáállásomért én magam vagyok a felelős!
A boldogságomat pedig ezek alkotják, amikért én magam felelek!
Ha üresnek érzem magam, és nem érzem a szeretetet, akkor ne mástól várjam el, hanem én magam adjak! Mert ez tőlem függ!
Úgyhogy nem értek veled egyet, mert ha te így gondolkodsz, akkor sok pszichés betegséget fogsz összeszedni!
Nem kell drága dolgokat venni, inkább járj el egy zumba órára helyette, szerintem. Hidd el, hogy jót fog tenni a lelkednek.
Egyébként nagyon kevés azoknak a száma, akik megengedhetik maguknak a 10.000-es ruhákat. Én sem tartozom közéjük. A minap felújítottam az alsónemű táram, vettem vagy 6 bugyit, de a kínaiban, 400 ft-os áron darabját, pedig rám is XXXL méretben kell. Egyébként turkálókban vásárolok egy-egy jobb ruhát kb. 2 havonta.
Pécsett, az Árkádban van egy moletti bolt, de mindig csak kívülről nézek be, mert a kirakatban levő ruhák már sejtetik, hogy milyen drága holmik vannak ott, hiába a méreteim... szóval még sosem mentem be. Ilyen szempontból én is a túrkálókra szavazok!
Én nem sminkelem magam és a körmeim is rágom, ez utóbbi szintén lelki eredetű rossz szokás.
Szerintem nagyon ügyes vagy, hogy tudsz varrni is.
Hékás, ne add már fel! A zumba nem megerőltető egyáltalán! Nagyon is élvezhető. Ráadásul, ha mégis elfáradtál, pihenhetsz is közben, mondjuk vizet iszol közben.
A lelki részbe is besegít, ez pont hazafele jutott eszembe a kórházból és feltétlen le akartam írni NEKED.
Idő magadra: apránként valósítsd meg az álmaidat.
Rüdiger Dahlke: A betegség mint szimbólum
Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged?
(alapművek)
Jó dolgok vannak, de olyan, ahol jól éreztem magam a testemben olyan nincs. Folyton feszengtem valamiért.
Volt egy szoknyám, a bokámig ért az is, sűrű, keskeny fodor volt az alján. Táncolt a bokám körül minden lépésnél. Abban viszonylag jól éreztem magam. Amióta férjhez mentem, szültem és meghíztam nem hordok szoknyát. A hosszú és alul bőt szeretem, de a mostani alkatomon nem hordhatom. Ráadásul kisvárosban élek, biciklivel közlekedünk, szoknyában nem tudok biciklizni sajnos.
Brigodásnak még írok egyet, mert délután elszállt a gépem :)
Nem tudom már melyik hsz. volt, a mell daganatos.
Nos, hogy mikre képes az agyunk, a tudat, a tudat alatti.
Tavaly ilyenkor egyszer csak el kezdett fájni mindenem a szívem környékén, de leginkább a hátam, és kisugárzott a karomba. Nem tudtam mire vélni, mert ilyen még nem volt. Roppant mód idegesített, és elkezdtem tapogatni a testájékaimat arra. Egyszer csak fürdés után megvizsgáltam a mellem is. Soha azelőtt nem vizsgáltam a mellem, meg sem fordult a fejembe. Mit ad Isten, egy ici pici csomót éreztem a mellemben, ami tudtam, hogy nem oda való. Mammográfia, szövettan megvolt, jó indulatú, még 1 cm.es sincs. Az orvos megnyugtatott, most megyek majd a második kontrollra, de változás emmi, szerencsére. A vizsgálat után, mikor kiderült mi ez, egyik pillanatról a másikra már nem fájt semmim.
Szóval, az agyam valahogy tudatni akarta, hogy Zsani, ott gáz van.....ha nem fáj ott az a testtájékom, ma sem tudnám hogy van, mert teljesen fájdalmatlan....érdekesen vagyunk összerkva :)
Símogatott a szél :)
De ha összekapod magad, akkor biztosan van még egy pár jó dolog az életedben.
Dehogynem! Hidd el, amiken már én keresztül mentem életemben....háát, az nem semmi. Én is voltam nagyon mélyen, és nem vagyok tökéletes én sem külsőleg, ha hiszed ha nem :) De mióta anya lettem, sokkal de sokkal jobban elfogadom magam.
A férjed akkor is ilyen volt, mikor összekerültetek? Nem bókolt, stb..?
Én nem tudnám ezt tolerálni úgymond....egyszer volt ilyen pasi az életmben, de én nő vagyok, és szerintem minden nőnek szüksége van az apró bókokra. Nekem legalább is nagyon. Csak ilyenek, hogy csini vagy, jó az illatod, de szép kócos vagy :) szóval semmi extra, csak érezzem azt, hogy a párom lát, nem csak néz, és ezzel kedveskedik a lelkemnek. De a nő nem érti a férfit, a férfi meg a nőt.