"A lélek nyelve: betegség" (beszélgetős fórum)
Attól, hogy nem pozitív valaki, még tökéletesen lehet jó ember. Ezt senki sem vitatta.
Olvassátok el Rüdiger Dahlke "A lélek nyelve: betegség" című könyvét, ő érthetően leírja többek között a rák lelki hátterét.
Nagyon jól írtad, ki kell engedni a haragunkat! Persze most nem testi sértésre gondolok, vagy olyan fröcskölődő szavakra, amiket már sosem tudsz visszaszívni, de a pszichiáterek is azt javasolják, hogy a konfliktusokat ott és akkor le kell rendezni, amikor kijönnek, nem szabad örökké csak lenyelni.
Aki pozitív gondolkodású, bármennyire banális is, tovább fog élni! S ezt sem úgy kell érteni, hogy ő örökké csak nevet, de igyekszik túltenni magát a problémáin, nem nyavalyog örökké.
na, pont ezek a dolgok azok, amikre folyamatosan tanítom a párom! Sajna ő is az a típus, aki a jót kevésbé látja meg a dolgokban, és szinte csak a rosszra koncentrál. (látom, h otthonról hozta, mert az anyja ilyen, de próbálok rávilágítani neki mindenben arra, h lehetne rosszabb is, vagy, h a másik oldalról viszont jön a jó dolog, ami ellensúlyoz)
Ő mindig mondogatja, h én milyen lazán veszem az életet, nem idegesítem magam oylan dolgokon sem, amin kéne.... Ez nem igaz, csak az állandó kesergésnek nem sok értelmét látom, így aztán minek feszüljek rá dolgokra? Úgy még sose volt, h vhogy ne lett volna.....
gyülőlet, harag, megbocsájtás.. meg kell tanulni elegngedni a gyűlöletet, a haragot és meg kell tanulni megbocsájtani
szerintem gyűlölni könnyebb, mint megbocsájtani. Megbocsájtani viszont saját magunk miatt kell/ene, és akkor a gyűlöletbe fordított nemkevés energiát tudnánk hasznosabb dolgokra fordítani..
Aki vallásos, könnyebben megbocsájt, kevésbé gyűlöl, ebben nőtt fel. Míg, aki nem, az nem tudja a haragját és negatív érzéseit olyan könnyen félretenni, nem tanították meg rá.
Persze, bagatellizálni sem szabad, ez tény. Szeretet azonban nem lehet kikényszeríteni, s többszöri nekifutásra már nem szabad olyan szekér után futni, ami nem vesz fel, mert abba tönkremegy az élet.
Az igazság az, hogy mindenkinek megvan a maga igaza, de ha valaki belebetegszik a szeretethiányba, az is az ő döntése, valahol.
Ezek mind szép és jó gondolatok, de én azóta nem hiszek igazán benne, mióta a testvéremet elveszítettük. Ha Ő nem, akkor senki nem akart úgy élni, és olyan pozitívan gondolkodni mint ő, az tuti....lehet ezért élt 7 évig a (mint tudjuk agresszív) tüdőrákkal. 17 éves korától 25 éves koráig tartotta betegsége. Most akkor azt kéne mondanom hogy mégsem volt eléggé pozitív, és jó ember? Hát nem. Biztosan közre játszanak a lelki dolgok is, de korunk népbetegsége a rák....lásd pici gyerekek.....
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs alapja ezeknek a dolgoknak, de nagyon jó lenne ha "csak" ennyi lenne a kiváltó ok.....
Azt hiszem,sokan ha haragszanak,gyűlölnek,akkor erősebbnek érzik magukat tőle,a megbocsátás meg gyengeségnek látszik,olyanak,mintha arról lenne szó,hogy nem mer szembeszállni a másiikakl,hanem kikerüli,v elmenekül előle..
Sztem sokan ezért az erő-érzésért(hogy legyen nekik iylen) haragszanak,és gyűlölnek másokat.
Szerintem meg minden erzest meg kell elni ugy,ahogy van.A negativ es pozitiv erzeseket egyarant.Igazabol ezeket az elojeleket,hogy negativ-pozitiv sem kene elejuk rakni,mert az erzelmek,azok erzelmek.
Magyarul semmit sem elnyomni,sem pedig eroltetni nem kell.
En a balance-egyensulyban latom a megoldast.Nem szabad hosszutavon haragudni,gyulolkodni,terheket cipelni eveken at.Inkabb az adott pillanatban megelni,akar a haragot barmit,es elengedni.Egy fajta folyamat kent.Es egyensulyban tartani az erzelmeinket.
Abban hiszek,hogy alapjaban veve pozitivan,lelkesedve,eletkedvvel kell elni az eletet.
Keso van mar,remelem azert atment a lenyeg,hogy mit szerettem volna irni!
nagyon jó emberek haltak meg már korán, miért?
mert nem engedték felszínre a haragjukat! igazából sehogy sem jó! Mondjuk derüsebben lehet élni, ha valaki pozitívan gondolkodik, de nem biztos, hogy hosszabb ideig fog élni.
kérdés: kiben mennyire erős az elfogadás iránti igény? Akiben erősebb, az hamarabb lesz jó ember, mivel akkor több pozitív visszacsatolást fog kapni, és nagyobb eséllyel marad meg jónak.
egyetértek, de pl. a haragot le lehet nyomni a jóság és egyéb pozitív érzésekkel, amiket télleg meg lehet magunkkal beszélni, viszont ezek kijönnek mélyebb testi szinteken, pl magas vernyomas, rák, rossz fogak....
tehát itt megcseszhetjük a pozitív gondolkodást!
A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármilyen csodacseppek. Bebizonyosodott, hogy a betegségek mögött: gyűlölet, harag és keserűség van. Betegek, mert hiányzik belőlük a derű és a szeretet gyógyító ereje.
Gyökössy Endre
Nap-mint nap tapasztalom ezeket a nagy "igazságokat" abban a pszichiátriai szakrendelőben, ahol dolgozom.
Hány, de hány ember érezné magát jobban, ha beengedné a szívébe a jóságot, a belátást, az előzékenységet, azt, hogy van minek örülniük, csak nem veszik észre, pedig ott van a szemük előtt és így tovább... de helyette saját magukat betegítik meg a sok-sok panasszal, aminél mindig van rosszabb, még akkor is, ha mindenkinek a saját maga baja a legfontosabb. Ez egy bizonyos pontig természetes is. Ez tény. De amikor valaki már csak panaszkodni tud... vagy csak gyűlölni...