"A lélek nyelve: betegség" (beszélgetős fórum)
Nincs itt úgyse, az enyém is sírna... :D
Ja, új népbetegség a netfüggõség.
Ebben én is biztos vagyok.Sok olyasmi van benne,aminak nem sok köze van a valósághoz,és összezavarhat.összekuszálhat.
De lehet,hogy ők,a gyakori nézők- már annyira benne vannak a virtuális világban,hogy nem nagyon zavarja őket a zavar:)
Az ex magyartanárom kivágna ennyi szóismétlésért:D
Igazad van. Egyébként a pornó " jótékony hatásáról" nem is olyan régen olvastam egy cikket. Állítólag egyeseknek szexuális zavarokat okoz, a gyakori pornó nézés. Érdekes.
Hát pedig eléggé más a megítélése,ami szerintem a pornó elterjedése mitt csúcsosodott ki ennyire.A ..hímek szeretnek 2 nőt bámulni,begerjednek tőle.
2 férfitól általában csak egy ugyanolyan beállítottságú 3.férfi gerjed be.
Egyébként szerintem aki különbözőképp ítéli meg a meleg párokat ,abból egyértelmű,hogy nem a homoszexualitással van baja,hanem valami más részletkérdéssel,amit csak ffiak tudnak egymás közt csinálni.
Ezt én soha nem értettem meg, hogy miért lenne más a megítélése a leszbikusságnak. Ugyanolyan mint a férfi homoszexualitás mivel lenne másabb. Marhaság. Mind a kettõ abnormális viselkedés. Most nem vitatom, hogy genetikus-e az elhajlás, de szerintem manapság már ez is sok embernél divat lett.
Nem teljesen hülyeség..ahogy a kígyóméregből készített gyógyszer sem. Most jutott eszembe,hogy pár éve olvastam oylat,hogy kecskékkel etettek parlagfüvet,és a tejükben megjelent az ellenanyag,tehát aki allergiás,és ezt itta,arra jó hatással volt állítólag.Nem túl tudományosan írtam le,nem értek hozzá.Mindenesetre ez is egy lehetőség volt-van.
Gondolkoztam rajta, hogy nekem mi lehet vajon? Rengeteg kávét iszom, de ha nincs akkor se bajom..., nem dohányzom, az alkoholt sem kedvelem. Imádom a luxust, de ha épp nem tehetem meg, azért sem dõlök a kardomba.. Eddig azt tapasztaltam bármirõl le tudok mondani, ha éppen úgy hozza a helyzet. Fogyózni is ha akarok simán visszafogom a kaját. Tudod mi a módszerem? Ha éhes vagyok iszok egy pohár vizet. Próbáld ki, meglepõdsz milyen pillanatok alatt fogysz majd.
Örülök neki, hogy nem csak nekem ez a meglátásom. :)
Ezt nem vitatom. Sõt lehet ha ismernék ilyet a kõrnyezetemben, lehet másképpen viszonyulnék hozzájuk. Nem bántom õket, csak leírtam az attitûdöm a témával kapcsolatosan.
Van egy másik fórumom a szenvedélybetegségekről, szerény véleményem szerint mindannyiunk szenvedünk valamiben, amiből nem tudunk, vagy csak évek alatt kikeveredni. Nekem is van, méghozzá a kényszerevés és hiába tudom az okait, gyermekkori trauma, szülői szigor, persze genetikai is, azt is tudom, hogy az egészségemet veszélyezteti, hogy kövér vagyok, mégis - eddig minden fogyókúrám kudarcba fullad. Persze mindig felállok és folytatom (ezt most nem úgy kell elképzelni, hogy csak eszem és mellette semmi, mert eljárok tae-bora, zumbára, paleozom, de az agyam valamiért nem engedi a hájam), remélem egyszer lesz annyi kitartásom, hogy sikerüljön.
Sok ember sokáig nem veszi észre, hogy valójában milyen szerencsés. Eszébe sem jut, hogy lehetne másképp is élni. Sok embernek már ott van az arcán a fanyalgás, hogy soha semmi nem jó neki... érdekes, az arcuk, a mozdulataik is igazodnak az állandó elégedetlenségükhöz.
Pont ott, amilyen szakterületet legutóbb említettél. Igen, sajnos nagyon sok a beteg és én is tudom, hogy sok helyen futószalagon mennek, nos, nálunk nem, itt általában mélylélektant csinálnak :)
mert azért az orvos is megválogathatja, hogy kivel érdemes foglalkoznia.
Meg is vannak, ne aggódj :) aztán sokszor derül ki múltbéli dolog, amit még nem tudott feldolgozni és újra meg újra előjön az életében - DE! - amikor ott van előtte a boldogság/vagy támaszként a családja és még mindig rinyál (szándékosan fogalmaztam így), akkor muszály "felébreszteni", "felrázni", mert a végén már tényleg nem csak szomatizálni fog, hanem ki is fejlődik benne valami súlyos betegség.
Megfelelő szakemberek vannak ezek kiderítésére és egy jó orvos mellett mi is sokat tanulunk.
Sok sorsból magunkra ismerünk..
S akkor még ott vannak azok, akik igen, előnyt akarnak kovácsolni a betegségükből, pedig még 100 olyan beteg van mellette, akinek sokszor súlyosabb a helyzete, mégsem akar kiváltságokat. Vagy sokan bele sem gondolnak (a krónikus szimulánsokról beszélek), hogy igen, mindenkinek megvan a maga keresztje és természetes, hogy mindenkinek a saját magáé a legnehezebb, de néha fel kéne ébredni, hogy mindig vannak sokkal rosszabb helyzetben levők is (akiknek a helyzetéről nem tehet a szimuláns, de rá kell ébreszteni, hogy rosszabb is lehetne és örüljön már egy kicsit pl. az unokájának, egy szál virágnak, hogy megvan mk. lába, stb.).
...A napokban olvastam, hogy mint immunweősítő gyógyszer-alapanyaggal kísérleteznek vele... (Jó, nem?)
A cigaretta egy pótlék, vmit kompenzálunk vele, vmit ad nekünk, mint az összes többi függőség. A dohányos is szenved, hiába dönti el, hogy leteszi a cigit, nem mindig tudja meg is csinálni. Mert. Az, hogy leszokunk a cigarettáról, az csak tüneti kezelés, a függőség, a hiány marad, és feszültséget kelt, míg nem találunk egy újabb módot, hogy a feszültségünkön enyhítsünk. Tehát nem a cigiről kell mindenáron leszokni, hanem először azt kell kideríteni, hogy mit pótolunk vele, mit kompenzálunk, és ezt kell rendbe tenni, ill. ha ez nem sikerül, tudatosan választani egy olyan tevékenységet, ami kevésbé ártalmas.
Vagyis lemásoltad valahonnan,de a saját szavaiddal nem tudod megmagyarázni,mert te sem érted.
köszi.
Ha rá tudtam volna jönni,nem kérdezem meg.
Így,ha már ketten nem értjük,azt kell mondjam:katyvasz.
Vagy magyarázza meg valaki más,hogy mi az a kiváló női hatalom,amit dicsőség vállalni,és az azzal járó felelősség.
De ne a gyerekszüléssel jöjjön senki,mert azt értem.
Ha valamit nem tolerálsz, az azt jelenti hogy kevesebb benned az elfogadás. Ugyanis az elfogadás a toleranciával együtt növekszik.
A társadalom egy szelete a b*zi is, mégsem tolerálható számomra.
Azt jelenti: nem akarok semmilyen kapcsolatot vele.
Én csak a "magunk" nevében beszélek. A társadalom "szeletének" nevében. Akinek nem inge, ne vegye magára. De akkor is ez van.
Ne általánosíts, légyszi! OK?
(Aki pl. cigizik, az nálam nem tolerálható.)
És mi van a cigarettával? Tudjuk hogy káros, mégis szívjuk. Tudjuk hogy akarat kell a leálláshoz, mégsem tesszük. Tehát hétköznapi tudatossággal nagyon is tudjuk, hogy mit kéne tennünk. De nem tesszük. Mert szenvedni, panaszkodni kényelmesebb.
Normálisnak lenni hatalmas erőfeszítésbe kerül. Ezért nem csinálja "senki"...
A lélek EGYIK nyelve: betegség.
A lélek többi nyelve, közlési lehetősége ezer más dolog, szituáció, történés, kapcsolat, stb, stb.
Ezt meg is értem. A kérdés az, hogy képesek vagyunk -e kezünkbe venni a dolgot, vagy továbbra is csak siránkozunk és másokat hibáztatunk...
A lényeget leírtam. A többire neked kell rájönnöd.
Nem tudom, hol dolgozol, én is az egészségügyben "nőttem fel", nekem az a tapasztalatom, hogy általában nincs idő, kapacitás arra, hogy az orvos utána kérdezzen egy betegnek, hogy ne csak a fizikai tüneteivel, hanem a lelkével is foglalkozzanak. Sokszor még a pszichiátriai rendelőkben sem, inkább elintézik néhány recepttel. Tisztelet a kivételnek.
Én azokról beszéltem, akik tényleg depisek, lehangoltak, szorongók és nem azokról, akik szimulálják az orvosnál, mert mondjuk táppénzen akar maradni. De ..... meglehetne piszkálni a szimulánsokat is, hogy vajon miért szimulál? Miért van erre szüksége ..... talán így akar figyelmet szerezni? Vagy fél visszatérni a normál kerékvágásba, nem akar dolgozni? Miért? Szerintem a szimulánsoknál is sokkal összetettebb a helyzet, mint elsőre gondolnánk.
Hidd el, olyan helyen dolgozom, ahol már messziről felismerjük, hogy ki az, aki tényleg depressziós és nem talál ki egymaga a veremből. Néhány "beteg" azonban csak szimulál...
Igen, ez a felszín. De hidd el, mélyen belül szenved, de nem mer, vagy nem tud változtatni. Ezért inkább nem is néz magába, mert túl fájdalmas a szembesülés. És inkább "kifelé él" ..... kompenzál .....
Ezt hívják szomatizációnak :)
További ajánlott fórumok: