"A lélek nyelve: betegség" (beszélgetős fórum)
"Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától.
Minden harcos csalt és hazudott már életében.
Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors.
Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt.
Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos.
Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben.
Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani.
Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret.
Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen,
és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban. "
/Paulo Coelho/
Szemben az árral, vagy együtt az árral. Mikor melyik? Ezt a belső érzékünk mondja meg.
Olyan ez, mint a cselekvés vagy a pihenés. Valamikor ez, valamikor az.
De olyan is van, amikor a kettő egyszerre működik.
Sodródni az árral: bizalom, elfogadás, ellazulás, gondviselés, alkalmazkodás
Szemben az árral: önmagunk képviselete, az értékek védelme, kitartás, tolerancia, hit, remény
A továbblépéshez egy tudatos lelki munka szükséges, egyfajta terápia, akár egyedül, akár külső személy részvételével.
Kiemelném a megbocsátás szerepét, ami egyfajta felejtés a múltra nézve. Ilyenkor nem hagyjuk magunkat egy életen át gyötörni és büntetni.
Kijelentjük hogy bár a szituáció megtörtént velünk, MÉGIS túl tudunk rajta lépni, és ettől még szeretettel tudunk tekinteni önmagunkra.
"Ha legjobb szándékod ellenére hibázol, jusson eszedbe: a múlt por."
A terhek cipelését nem biztos, hogy el lehet engedni, van, hogy egy életen át cipelni kell...
Csak nem feltétlenül kell hozzá panaszkodni, és sajnáltatni magukat embereknek, akik azt teszik...
Sokkal inkább tovább lépni kellene tudni, a keserűséget félre tenni, mosolyogni, és megpróbálni megoldani a dolgokat, főleg a tovább lépéssel...
Szerintem a populáció sûrûsége a nagyvárosokban egy dolog... évezredek óta ngyobb a népsûrûség a városokban. Az más kérdés, hogy divat lett homokosnak lenni manapság. Mert az olyan trendi...
Egyébként itt kérek elnézést azoktól, akik viszont valóban homoszexuálisak. A média hatása szerintem nekik nem segít, hanem ront a megítélésükön.
A gyermekek pszichés fejlödésére meg egyenesen káros, hogy ennyire elõtérbe kerûltek. Gondolok itt a meleg felvonulásokra.
Nem biztos, hogy kevesebb, hiszen a legtöbb helyen titkolni kell.
A túlnépesedés a népsűrűségre vonatkozik, a legtöbb nagyvárosban ez magasabb az ideálisnál.
Nagyon nem gondolunk bele, hogy mi emberek, egy abszolút kegyelmi állapotban élünk, ahol semmi nem tart örökké. Ezért kell megtanulni a hála művészetét, mert azzal az élet gazdagságát, saját bőségtudatunkat nyerjük el.
Ha most háború lenne, és mindenki hullák között feküdne a gödörben, többször jutna eszébe imádkozni, hálát adni. Pusztán azért, hogy lélegzik. De ebbe nem gondolunk bele.
Így van. Rinyálás. De már a toleranciaküszöbünk is eltolódott. Mi miatt rinyálunk? Mert nem telik plazmatévére? Vagy letört a műkörmöm? Vagy nem kapok okostelefont?
És mások mért rinyálnak? Lehet hogy nekik nagyobb okuk van rá. Például szenvednek egy lelki problémától, meghalt a családtagjuk, háborúban élnek, elvesztették a házukat, súlyos beteggé váltak, stb.
Ez már egy keményebb dolog.
Tehát mindenki "rinyál" valamiért. Mindenki úgy érzi hogy oka van rá.
De a rinyálás csak egy darabig szükséglet, később ki kell dolgozni egy újabb életstratégiát.
És cselekedni kell, nem csak rinyálni.
De "mi" nem foglalkozunk az okokkal, a mélységgel, sőt! még a felületes dolgokkal sem. A testet nem tiszteljük, akkor gondolod a lelket fogjuk?
Mindenki tudja hogy "ez+az" veszélyes, és mégis csinálja. Nem törődik az okokkal, de még a tényekkel sem...
remélem,a többit igen:)
ezt bonyolultabb elmagyarázni.Sokat voltam köztük,egy darabig szinte főleg csak gyereketeket láttam,1-2 felnőttet.A gyerkeke nagyobb termetűnek tűntek,és karatkterük volt.Utána ,mikor meg már főleg csak felnőtteket(mert már nem dolgoztam a gyerekekkel) sokkal kisebbnek láttam őket méretre,és nehezebben is ismertem fel őket az utcán,ha véletlen öszefutottunk.Ezzel arra akartam kilyukadni,hogy amivel az ember sokat foglalkozik,az betöltheti a látóterét,és nem reálisan ítélheti meg se a látványt,se a többi valóságot.
Leírtam a másik,pornós topikban egy meglepő észrevételemet,magamról.Én felnőtt vagyok jócskán,és gondolom,nem látszom épp ábrándos,szórakozott típusnak,hanem -remélem-inkább reálisnak.Mégis megtörtént velem az,ami szerintem fenyegethet bőven más pornónézőt is: ha rendszeresen nézi az ottani szépembereket nagy tartozékokkal,akkor előbb-utóbb azt,ami otthon van,kisebbnek és csúnyábbnak fogja látni,kivéve persze,ha az otthoni feltételek legalább úgy néznek ki,mint amit lát.
2 ilyen esetem volt:randik:2-3 190 magas,és a fölötti,legalább 100kg-os nagy szekrény férfiakkal 5-6 találkozás,és utána az exemet,aki kb 175,már szinte törpének érzékeltem,pedig sok évig együttt voltunk,soha nem láttam kicsinek,igaz,nagynak sem,hanem normálisnak.Gondolhatod ugyanezt nem magasságra,hanem.
és ez tulképp 2-3 hónap alatt következett be.
a másik:gyerekek.Mikor már nem dolgoztam köztük,sokkal kisebbnek láttam őket,sőt többüket alig ismertem fel.