Volt már valakinek gondja gyermeke pedadógusával? Meddig mehet el, mibe szólhat bele? (tudásbázis kérdés)
Igen, erről beszélek! Hogy annyira sem tiszteli a tanítványait és a szülőket, hogy bármit is meg akarna tudni róluk. :((( Még arra sem méltatja, hogy jelezze a problémát.
Pedig az alap a gyerek és a családi háttér ismerete, és onnantól kezdve még a problémákat is könnyebb megoldani. És tapasztalatból mondom, hogy nálunk a szülők várják, sőt igénylik a családlátogatást (felsős gyerekek szülei!!!), és egy napra csak egyet lehet betervezni, mert a beszélgetések 2-3 órát is elhúzódnak, és olyan dolgokra derül fény, akarva, akaratlanul, amire álmunkban sem mertünk volna gondolni. Nekem mindig élményt jelentenek ezek az alkalmak, és rengeteg tanulsággal bírnak. :)
Persze, ez sajnos így van. Könnyebb megírni egy jelzést, és védeni a fenekét vele.... És sokszor a tanár azt sem tudja pl, hogy a gyerek szülei elváltak, van-e testvére, milyen körülmények között laknak stb.
Félre ne érts! Nem a gyerekvédelmisek ellen van kifogásom! A hozzánk járókkal gyakorlatilag baráti viszonyba kerültem, és a magánéleti problémáinkat is megbeszéljük.
Ami feldühít, hogy sok pedagógus mindössze a tanításban és a számonkérésben látja a munkáját, az eredményeit az osztályátlagban és a versenyhelyezésekben képes csak értelmezni, és minden felelősséget hárít. Nem is akarja megismerni a gyerekeket, van egy eszményképe, és ahhoz igazít mindenkit. És ha valaki ennek nem felel meg, azonnal keres valakit, akire rátolhatja azt, amit tulajdonképpen neki kéne megcsinálni.
Ez a problémám...:)
Na ezt én is sokszor kérdezem, hogy hol a tanár, amikor a gyereket az osztályban megverik, elveszik a tízórait tőle stb.
Azért a gyermekvédelmisek nem mumusok ám:-) Én legalábbis tuti nem. Volt nálam tényleg olyan eset, amikor a tanár jelzett, hogy nagyon visszahúzódó, félénk a gyerek, sokat bántják stb. Ilyenkor a családgondozó kimegy a szülőkhöz (tényleg bejelentés nélkül), és megpróbál segíteni. Miért visszahúzódó? Ha a családban van a gond (túlzott szigor, bántalmazás), akkor ott avatkozik be, ha ez nem áll fenn, gyerekkel, szülővel beszélget. Majd a tanárral, hogy hogyan is lehetne segíteni (pl elbeszélgetni a verekedős gyerekekkel, szüleikkel). Esetleg pszichológushoz küldi a gyereket vagy nevelési tanácsadóba. De volt már olyan eset, hogy a gyereknek egyszerűen az az iskola nem volt jó (túl nagy a követelmény, túl nagy az osztály, tanárnéni nem megfelelő stb). Ilyenkor egyszerűen segítünk másik iskolát keresni. És bizony sok gyerek kb 1 hónap után felszabadul, teljesen megváltozik stb. A családgondozó csak a gyerek érdekeit nézi, neki igyekszik segíteni. Illetve a szülőknek. De azért ilyennel még én sem találkoztam, hogy a tanárnő csak így az utcán odaszól a szülőnek. Van fogadóóra, szülői, de be is lehet hivatni egyszerűen a szülőt, hogy gond van a gyerekkel, beszéljük meg mit lehetne csinálni. Ha ez nem működik, akkor szoktunk mi belépni a képbe.
Először a tanárnak kellene megtanulni alkalmazkodni a gyerekekhez. Mindhez! Külön-külön. Sok kolléga abból indul ki, hogy ő a tanár, és ezt isteni hatalomnak véli. Aki kilóg a sorból, azt kilöki... Hogyan várhatjuk el egy X éves gyerektől, hogy alkalmazkodjon hozzánk, amikor még mi sem vagyunk erre képesek! Felnőtt fejjel! :(((
És hol van a tanár, amikor a gyerekek verekednek? Tán csak nem a tanáriban kávézik? Vagy a sminkjét igazgatja. A szünet csak a gyereknek szünet, a tanárnak meg kötelessége ott lenni köztük. Benne van a munkaidejében. És kordában tartaná a durvábbakat. És tudná, ki kezdte a verekedést. És nem lenne vita...
Aztán: valahol az anyuka említette, hogy a tanár szerint a gyereke nem olyan, amilyennek lennie kéne. Miért?! Milyennek kéne lennie?! Kockafejű egyengyereknek? Mert azokkal nincs gond?! Persze, ha azt mondaná, hogy a gyerek nem olyan, amilyen szokott lenni, hogy megváltozott a viselkedése, az másképp hangzana. És először maga keresné az okát. Nem pedig a gyerekvédelmet uszítaná... Mit gondoltok, mit érezne ez a kisgyerek? Még a bűntudatot is kialakítanák benne...
na, jól felhúztam magam... ezért ordítom mindenhol, hogy a tanári diplomát alkalmassági vizsgához kéne kötni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hogy mennyire súlyos a helyzet azt a fórumindító tudja.Természetesen nem ez az elsődleges megoldás,de van,amikor sajnos nincs más lehetőség.
Na ez lenne az igazi zsákutca...A gyereknek meg kell tanulnia alkalmazkodni. Sajnos nem úgy működik az élet sem, hogy ha valami nem stimmel, akkor váltok. Majd túljutnak ezen a krízisen és akkor fog igazán megerősödni a gyerek is, ha látja, hogy a probléma megoldódott.
Kívánom a fórumindítónak, hogy rendeződjön a probléma!
Nem a tanárnő miatt,de javasolnám az osztály vagy iskolaváltást.Tudom,nehéz döntés,és igencsak tájékozódni kell előtte (nehogy cseberből vederbe).Ezek az osztálytársak teljesen elnyomják a gyermeked önbizalmát,és ez nagyon nem jó:(
Ilyen a világon nincs, hogy előzmény nélkül a nyakadra küldi. És ha rossz napja van, ne rajtad vezesse le a dühét!
Engem nem zavarna, ha kijönnének, hanem az zavar, hogy rossz szülőnek feltételez. Ez bárkit megviselne. Idáig csak dícséret ért, szülőtöl. óvónőtöl, orvostól, családtól és amúgy is bizonytalan az ember ha az első gyerekéről van szó, erre bumm. 3 gyereket nevelek, csodálatos mind a 3!
Azt tanácsolta egy számomra nagyon fontos személy, hogy lépjek túl rajta. Szerintre aki úgy ítéli meg, az szó nélkül kiküldi, nem csak mondja. Biztos, hogy nem akart így letámadni, rossz napja volt...stb.
Napközis tanárnéninek sokat bezél az érzéseiről vele jókat lehet beszélgetni. De Ő fiatal és nem szigorú, szerinte :)
Ez nagy hiba volt tőle! Ha probléma van a gyerekkel, azonnal jeleznie kellett volna bármi módon, és megtisztelni benneteket azzal, hogy elmegy hozzátok. Előzmények és bizonyíték nélkül nem uszíthatja rád a gyerekvédelmiseket, pusztán a szava kevés ehhez. Egyébként, mivel tiszta a lelkiismereted, jogod van visszautasítani a gyv-t, pont a fent írtakra hivatkozva.
A NYÁR A MEGOLDÁS:). Amikor nincs ez a nyomás a gyerekeken. Hát halljátok, olvassátok:), amit és ahogy ma tanítanak, még nekem is sokszor fejtörést okoz. Nálunk3 és 4 óra volt elsőben (amire emlékszem) nem 5 és 6 óra, meg kéttannyelv...sokszor sírt a gyerekem, az elején hogy ne kelljen többet leírnia, fáj a keze.
Fogadóórára soha nem mentem, mert olyan időpontban van, amikor dolgozom, viszont minden szülői után megvártam, hogy tudjak beszélni, kérdezni, így minden alkalommal volt "fogadó" is.
Igen, mindegyik gyerekem szülői értekezleten ott vagyok, délután megkérdezem a napközis nevelőt mi történt aznap. Nem ment senkihez családlátogatásra, csak az oviból jöttek, pedig első szülőin direkt rákérdeztem. Szerintem úgy lehet közelebb kerülni az óvónőhöz, pedadógushoz, ha látja hogy és hol élünk. Milyenek a tesók stb.
Erre lehet mondani a kedves kolleginának,hogy ha olyan súlyos a helyzet,hogy a családvédelmet akarja értesíteni,akkor csak van tán a dologra egy szabad órája.....Elvileg ugye ezért is vannak a fogadóórák kitalálva.Lehet,hogyha te is ott lennél,amikor így hármasban beszélgettek,akkor a tanárnőnek is bátrabban elmondaná a dolgokat (az előbbiekben is írta valaki,hogy jó az,ha a gyerek érzi,hogy van olyan mellette,aki hisz neki,stb.) A te jelenléted lehet,hogy kicsit felbátorítaná.
biztos vagyok benne hogy megtalálod a megoldást...persze a családdal,és nem utolsó sorban a tanárnövel...mert ez fontos.és látom fontosnak is érzed!!!és ez már fél siker:)
A gyerekkel beszélgettünk róla, azt mondta hogy elfárad, olyan sokat kell tanulni, megfájdul a feje. Meg a fiúkról, hogy "buták", elveszik a dolgait. Az egyik 3 alkalommal tűntette el a felszerelését 1 hét alatt. Aztán másnap visszaadta. A gyerekem nem mert szólni a tanárnak.
Nekem az lenne a kérdésem, hogy jársz-e rendszeresen fogadóórákra, szülői értekezletekre, mert furcsállom, hogy egy ilyen ügynek nincsenek előzményei... ja, és volt-e az ofő nálatok családlátogatáson?
Igen, erre gondoltam én is. De azok a gyerekek és szüleik...mások. Szerintem nem kell külön leírnom.
Hát ez az év végén nem megoldható, szólt, hogy más elfoglaltsága lesz a következő pár hétben. De ez jó dolognak tűnik, csak nem merne a gyerekem semmit mondani. Nekem elmeséli mi bántja, de mindig mondja, hogy hiába szól. Nekem kell valahogy az önbizalmát növelnem, csak nem tudom hogy. Érdekes, a testvérei teljesen mások. Szerintem első gyerekként sokkal nagyobb a megfelelni akará és nyomás rajta.
anno a fiaimnál a verekedös gyerekeket,is meghivtuk a szülinapi partira...rendre el is jöttek.....amikor is finoman beszélgettem velük arrol,hogy nem kéne bántani az ikreket,mert nektek se lenne jó...ezt mind játékosan...már másnap minden oké volt az osztályban...a mai napig jó haverok lettek,pedig már éretségiznek:)..tehát ezt a gondot igy is meglehet oldani...nyugodtan higatan
Akkor végülis ismert a probléma gyökere is. A kolléga hibázott, hisz szülőkkel nem beszélünk így.
Beszélj a tanárral erről is és persze a gyerekkel is! A gyerekek sokszor attól is jobban érzik magukat, ha tudják valaki együttérez velük. A verekedő fiúcskák szüleivel is lehet pár szót váltani de csak barátságosan. Remélem csak átmeneti ez a probléma.
"Minden tanár tisztában van a gyerek életkori sajátosságaival. Inkább erre figyelünk. " -Ez pontosan így van.
Ez esetben érdemes lenne egy délután bevinni a gyerekedet,és hárman -te,tanár,gyerek- elbeszélgetnétek,hogy mi a gond.
Hidd el nekem,hogyha csak egyszerű szülőként néznél végig egy gyerekcsoporton,te is meg tudnád állapítani,ki az,aki visszahúzódóbb,és azt mondanád,hogy hú,hát az én gyerekemhez képest ő totál más,mintha nem is egy korosztály lennének.Ehhez nem kell külön a szélsőségek nézésére specializálódni...
Ezeket sorolta fel, szerinte vagy egészségileg nincs rendben, vagy otthoni probléma van. Ismerem a gyerekem, itthon jó érzi magát, jókat eszik, játszik, tanul, külön foglalkozásokra visszük (zene, sport, tánc), a véleményem a panaszaira tudom alapozni: nem ízlik az ottani koszt (anya te sokkal jobban főzöl), nincs ideje a szünetekben megenni amit csomagolok, már most 5 és 6 órájuk is van, piszkálják a többiek (nem mindenki, csak van több fiú, akik kifejezetten csesztetik, verik). Szerintem nem eszik ott rendesen, ettől ereje sincs, hiába reggelizik itthon, a társaságban sok a domináns fiú. És nagyon leterhelt a rengeteg tanulástól. Én ezt látom. Mindjárt itt a szünet. :)!!!
További ajánlott fórumok: