Visszatartott "nagydolog" (beszélgetés)

Volt néhány jobb hetünk -levolac hatására, nagy nehezen "magától" kakilt, de most sajnos megint nem megy... 5 napos kaki, készítem a kúpot...

Örülök, hogy sokan írtak, de szerintem nem mindenki érti, mi a problémánk. A gyerekünk nem szorulásos. Legtöbbször krémes állagú a széklete, csak valamiért nem akarja kinyomni, sőt, mindent megtesz, hogy ne kelljen kiengednie a produktumát. Azt mondják 2-3 év körül ez gyakran előfordul, de ez nyilván nem vígasztal...

Lehet kapni patikában is beöntő készletet, nekem egy nővér rokon mutatta meg, hogy kell használni, nem ördöngösség és jobb, ha otthon kerül rá sor, mint kórházban, ahol legtöbbször egyáltalán nem kíméletesek:((( a neten is van fent róla anyag, kárt igazából nem lehet vele tenni,ha a szabályokat betartja az ember, csak használ, ha már nagyon muszáj!

A legrosszabb dolog az volt, mikor a lányom 4 évesen tüdőgyulladással kórházba került, és nem maradhattam vele bent, mert influenzajárvány miatt lezárták a kórházat. Két hétig volt ott egyedül, minden nap telefonáltam, első kérdés a kaki volt és mindig megnyugtattak, igen, persze, kakilt! Nem hittem persze, de semmit nem tudtam tenni, még a kinti szirupját sem vihettem be! Mikor hazakerült, a hasán éreztem, hogy tele van, és a második éjszakán pelenkát adtam rá, na akkor hatalmas sivalkodással egy akkora szabályos labdát kakilt, hogy nem hittem a szememnek! Hatalmas megkönnyebbülés volt minden téren mindenkinek, de onnantól egyfolytában rettegtem, csak kórházba ne kerüljön! Azóta sem töltött távol tőlem több éjszakát egyszerre, most pályaválasztós, de eleve kizártuk a kollégiumot emiatt! Hát ennyire tudja sajnos az életet befolyásolni ez a visszatartás! :((

Jaj, istenem szegénykém !

Sziasztok mindneki !

Hát ezt sajnos mi is végig éltük. Éveken keresztül, hol kakiltunk rendesen minden gond nélkül, aztán meg olyan időszakok jöttek amikor nem.

Mi is mindig figyeltünk, és próbálkoztunk mindennel.Most 9 éves a kisebbik fiam. Februárban kórház, beöntés. Sajnos idáig jutottunk, a nővérek majdhogynem le is ba...tak, kizavartak a szobából, csak szegényem nyüszögését hallottam, a viz kivert.

Nálunk az hozta elő, időről időre, hogy az óvodában és az iskolában nem szeretett menni a wc-re, ( de sajna nem csak ő ) ( nem igazán voltak a wc fülkék zárhatóak, pl az oviban csak függöny volt, és nem hagyták egymást békén )és visszatartotta, itthon meg már nem kellett vagy nem akart menni, minél tovább tartogatta annál jobban félt a szorulástól, és a kemény széklettől.

Mindennel próbálkoztunk.

Úgy tűnik túl vagyunk ezen az időszakon, mert a kórház óta megy mindennap rendesen a wc-re. :(

Szia!

Az én nagyobbik nagylányom 14 éves és kiskorában, 2-3 évesen kezdődött ugyanez a játék nálunk is. Egyértelmű, hogy pszichés okai vannak, sőt valószínű, nem is ti tehettek róla, hogy kialakult. Nálunk az hozta elő, hogy egy nyári napon a barátnőmék udvarán játszottak a gyerekek, a lányom akkor már szobatiszta volt. Hirtelen a homokozóban rájött az inger, azt kiabálta, hogy nem érünk be a vécébe. Ott a homokozóban megkakiltattuk, egy akkora kazlat rakott, mint egy felnőtt dokkmunkás. Szerintem azonnal látta rajtam, hogy attól megijedtem kicsit, meg előtte attól is, hogy sivalkodott...Onnantól kezdve minden szorongása ebben jött elő, illetve nem jött elő:((( Az apjával is már rosszul éltünk, sokat veszekedtünk és minden összeadódott akkor ebben a percben, a gyerekorvos is megerősítette, hogy semmi szervi baja nincs. Innentől mi is felvonultattuk az egész kelléktárat: ajándék, taps, jutalom, kamillás vizes bili fölé ültetés, laevolac, szilva bébiétel, könyörgés, fenyegetés, kúp, beöntés...rettenetes volt évekig figyelni, mikor kakilt és utána elkezdeni valahogy, bármi áron is elővarázsolni...egyszer még a feneke is kifordult egy hatalmas gombóc megszülése miatt, akkor nagyon megijedtem szintén.

Ez a probléma mára sem rendeződött teljesen, a szorongásra szorulással reagál, 14 éves, de mindig megkérdezem, mikor volt vécén, tudja, hogy figyelni kell, és mikor jön bőgve, hogy "anya, régen kakiltam", irány a szilva bébiétel, az használ most is...ettől sajnos az ilyen típusú emberek életük végéig nem szabadulnak :(((

Bowie, köszönöm. Ma 5 nap után(rost, laevolac stb) és ma két kúp, sikerült kakilnia... Nagyon krémes volt, szinte híg, nem is értem hogy tudta magában tartani, mert sajnos ma is rengeteget küzdött ellene...

Megkeresem a mesefilmet a neten, hátha... :)

Hát, akkor ott a bibi..szorong szegény, és épp a kakival mutatja..

Legyél vele sokat nagyon..szegényke.:(

Sziasztok! Köszönöm, hogy sokan írtatok.

Néhány dolgot pontosítok:

Nem kezdtük szobatisztaságra szoktatni, erről szó sincs. Nővére is 2,5 évesen lett egyik napról a másikra szobatiszta, teljesen magától.

Még egy félreértés. A lábacskáját akkor "feszítettük szét" amikor már 5-6 nap után és 2 két kúp után is visszatartotta, azaz összeszorította a lábát. Nyilván nem ezzel kezdtük, de ha nem ment volna így, akkor vihettem volna a kórházba beöntésre - ami még nagyobb szadi (ismervén az ottani (vidéki kórház) nem épp kedves és finom mentalitását).

Először jutalmaztam matricával, már kinder tojással, de ez sem érdekli sajnos...

És igen, van, hogy megy velem Wc-re és a 4 éves nővére is sokat segít, aki még gyakran kakil bilibe, amit a huga végignéz. (Nála nincs gond, van hogy naponta kétszer is kakil, vígan és dalolva.

Megvettem a bilikönyvet, a "kakis vakondos" könyvet - ezeken jókat nevet, de ha "helyzet van", nincs hatásuk.

Még valami... Nagyjából akkor kezdte, amikor először kórházba kerültem. Sajna 3 műtétem volt a nyolc hónap alatt és mindez nagyon megviselte a családot. Már meggyógyultam, de lehet, ezek a dolgok keltettek benne szorongást... Persze, lehet nincs igazam...

Igen, próbáltuk azt is, hogy rá se hederítünk - ez még az elején volt. Sajnos ugyanúgy nem kakilt és 5-6-7 nap után muszáj volt beavatkozni...

Általában 2 éves koruk körül kezdenek a gyerekek szobatisztává válni, Ti sokkal előbb elkezdtétek, amikor még nem volt érett rá szegényke.

Én azt tenném ebben az esetben, hogy vissza adnám neki a pelenkát, és hagynám, hogy a saját egyéni fejlődése szerint végezze a dolgát.

Azt a viselkedést mutatnám felé, hogy nem központi problémának éljük meg, hogy van - e széklete vagy sem, sőt, látszatra tudomást sem vennék róla, hanem amikor éppen van, akkor természetes - nyugodt módon lemosnám, átpelenkáznám, és számára kellemes dologgal folytatnám a napot. (mese, játszás)

A rostos üdítők éhgyomorra nagyon jók, különösen a barack és a paradicsom.

Vagy ami még jó ötlet lehet, hogy nyomd együtt vele. Tehát vedd viccesre.

Amikor látod, hogy kellene neki, akkor menj oda, guggolj le, és vágj vicces fejeket, mintha nyomnál, és mondd is közben, hogy: nyomooom, a kakiit, és nevess.

Nekem ilyesmit a nagyfiammal kellett játszani, mert ő meg addig üldögélt felette, dumálgatva, hogy meg tudtam volna őszülni. így gyorsan "együtt" elintéztük és mehetett tovább a nap.

Én megpróbálnám jutalmakkal...amiket szeret..aztán együtt lehúzni, és utána hatalmas dícséret.

Érzi szerintem azt is, hogy téged ez mennyire frusztrál, és attól ő még inkább befeszül.

A picik mikor szobatisztaságot tanulnak, úgy élik meg a kakilást, hogy elveszítenek valamit, ami az övéké. Veszteségként élik meg. Ráadásul azt még utána el is viszi anya, és eltünteti a wcben...

Ezért van az, hogy sok gyerek jutalmazás meg milliónyi dícséret után lesz csak nagy nehezen szobatiszta. Azáltal, hogy fontosabbá válik a dicsőség, meg a jutalom.

Szerintem ott rontottátok el, amikor először erre vetemedtetek:

"megpróbáltuk elkapni és széttárni a lábát és először ez is működött,"

Legelőször magatokban kellene keresni a hibás hozzáállás miértjét

Nálunk is csinálta ezt a lányom még pedig azért mert volt hogy szorulása volt és akkor az fájt neki.

Nálunk is volt sírás viszont sokat beszéltem neki hogy milyen ügyesen kakil és ez nem baj.

Az sem jó neki ha folyamatosan hashajtós dolgokat kap, bizony attól is fájhat a feneke.

Próbáld bizonyos dolgokkal rábírni a kakilásra. Pl amit szeret állatos matrica vagy valami hasonló dolgot kap. Egy idő után rájön hogy tényleg nem rossz dolog az ha kakil.

Kedves Ági!

Nagyon jól látod.Pcszihés oka van.Minden áron rendbe kell hozni mert egy életre kihat.

Kislányom, alig múlt 2 éves és már legalább 8 hónapja visszatartja a székletét. Először azt gondoltuk szorulásos, ekkor jöttek fokozatosan a különböző székletlazítók - rostdús étren, paradicsomlé, aszaltszilva, laevolac stb. Nem történt változás, sőt, egyre rosszabb lett a helyzet. Eljutottunk oda, hogy csak 4-5 nap után, glicerines kúppal kakilt a gyerek. De hamarosan ez sem segített... Ekkor jöttünk rá, hogy valójában nem szorulásos, hanem egyszerűen nem akar kakilni és mindent megtesz, hogy visszatartsa. Látni lehet, ha elkapja az inger, feláll, összeszorítja a popóját, de az összes izmát is. Amikor ezt felfedeztük, megpróbáltuk elkapni és széttárni a lábát és először ez is működött, volt hogy így kicsusszant a kaki. De már ez sem segít... 6-7 naponta kakil, hiába minden igyekezetünk. Na és az sem megy könnyen, rengeteg tejcukros székletlazító és 3 kúp nameg rengeteg sírás eredménye... Utóbbi a legborzasztóbb, látni mennyire szenved.

Nagyon el vagyok keseredve. Tulajdonképpen egész nap csak arra koncentrálok, mit adjak neki, miLyen ételnek lehetne hashajtó hatása. Szinte minden napos menü nálunk a paradicsomleves, kelkáposzta, paradicsomos káposzta, lecsó, szilvaleves stb... Fehér kenyeret, csokit, sajtot, túrót már sosem kap. Rengeteg folyadékot iszik. Mozgatom, tornáztstom stb. de semmi sem segít, nincs változás. Jövő héten megnézik a kicsi végbelét, de a gyermekorvos szerint valószínűleg pszichés okok állnak a háttérben.

Ha esetleg hasonló helyzetben lévő anyuka vagy, kérlek írd le a tapasztalataidat!