Vélemények és érzések a plátói szerelemmel kapcsolatban (beszélgetés)

Ennek örülök! :)

Először a napközis tanárbácsiba voltam, olyan szép volt az arca, meg a bajuszkája....

De már elmúlt, a többivel együtt. :)

Két lélek egyéválása-összeolvadása, egy magasabb dimenzióba.

Az, hogy valami fellángolás, vagy szerelem az mindig kiderül.

Mert a fellángolás csak a két lélek összetalálkozása.

Én is, és talán most megtaláltam a megfelelő férfit :)

De a témához: plátóian szerelmes utoljára kamaszként voltam, akkor jó volt, megéltem az érzést és nem volt kockázat.

Jó hogy!

Amúgy szeretek szerelmes lenni! :)

Blöeee

Én nem nyálasan voltam szerelmes.

Akkor az nem is volt szerelem!??? :)

Hát persze hogy nem....:D

Mi is a szerelem?

Az hogy poénkodunk, nem jelenti azt, hogy nem tudunk komolyak lenni.

Amúgy meg mindenki átesett már ezen az életben, miért ne tudnánk, miről van szó?

A távolság, az elérhetetlenség érzése fájdalmas.

Aztán jön egy hús-vér jelenség, és a plátói érzés a ködbe vész... A jóérzés azonban megmarad.

Sziasztok!

Könnyű azon/azoknak poénkodni a "témában", akik nem érintettek.

Ráadásul (úgy olvastam) itt néhányan nincsenek tisztában magával a kifejezéssel sem. :(

Van a mondás az "el nem csókolt csókokról".

Azok a legédesebbek.

Szerintem is így van...néha!:)

"Ti mernétek-e lépni, mernétek vállalni az érzelmeiteket?"

Igen.

Szerintem a plátói szerelmi történetek némiképpen hazugságok.

Sok-sok elképzelt szituáció...

Hajlamosak vagyunk felruházni vágyunk tárgyát nemlétező tulajdonságokkal.

Végül, ha mégis beteljesedik a szerelem, akkor sokszor óriási csalódás, mivel az álomvilág közel sem azonos a valósággal.