Vélemények a barátságról (beszélgetős fórum)
Úgy látom itt elég nagy félreértések vannak. Egy szóval nem írtam olyat hogy egész nap egymással kellene lenni de véleményem szerint a barátságot ápolni kell de az nem azt jelenti hogy úgy összenőve mint tinikorban, mindennap írni hívni, hogy semmi más nem számít. Úgy látom tényleg kevés az olyan jólelkű csupaszív ember akinek még jelentek valamit a kapcsolatok és ez nagyon szomorú :(
Az sem rossz, bizony.
De nekem az a kategória már haver 🙂
Tehát ketten nem mentünk át nálad? 😁 nem téma.
Nekem meg olyan barátnőm van, akivel megértjük egymást félszavakból és majdhogynem egyek vagyunk. Remélem ezt el tudod fogadni. Ha nem, nem bánom.
Nekem nagyon sok barátom van, és mind mind másmilyen. De az egész nap egymás seggében vagyunk típusúaktól a hideg ráz, mivel nem vagyok pi..csa. Nagyon szívesen fogadom őket, akár több napra is, leginkább ezeket szeretem tartalmasságuk miatt.
Szerintem meg az az (idézőjeles!) "barátság", hogy előírt időnként falkába verődve idétlenkedni kell, hogy listán maradjak.
Én néha hetekre, hónapokra eltűnök a facebookról meg buta telefonnal is képes vagyok élni. A barátaimmal meg elérjük egymást telefonon, és találkozunk. Nem olyan húúúúhaaa, de nagy dolog ez, csak véges az ember ideje, és vannak olyan időszakok, hogy másra összpontosít. Attól még ugyanaz az ember leszek később is. Akivel nem alakult ki olyan viszony, hogy pár hét vagy hónap után, ha megkeresem, még mindig érdekeljem, ez van.
Én így gondolom de nem vagyunk egyformák ami nem is baj, pl. én abba unok bele amit te normálisnak tartasz. Követelőzni nem szoktam, néha rákérdezek, hogy mikor találkozunk és ha már fél év múlva se jön össze akkor szólok, hogy ez már nem esik túl jól. Szerintem ezzel nincs semmi probléma. Mindenkinek arra van ideje amire akarja. Nekem is pár olyan barátom van aki közeli velük szeretnék minél több időt együtt tölteni ami szerintem természetes és normális. A többiekkel meg amikor tudjuk összehozzuk.
Értem akkor velem van a hiba. Megértelek téged is de akiről írtam ő nem ilyen hogy néha néha eltünik hónapokra. Biztos van ilyen "barátság" is de nekem egész mást jelent, én szeretek személyesen is találkozni azokkal akik fontosak, akár többen is nem fontos külön külön. Régebben voltak is ilyen alkalmak és azért is fura ha valaki egy ideig ilyen aztán hirtelen megváltozik aztán megint olyan mint rég. Ez nálam nem igazi bensőséges barátság beleértve azt is hogy rám bármikor számíthatott de én viszont már nem. Kár hogy az emberek már ilyen kevés időt szánnak egymásra, elmegyünk egymás mellett és akkor jövünk rá mi vagy ki volt a fontos amikor már nincs. Épp tegnap halt meg egy szerettem akivel pár órája még nevetgéltünk most meg már nincs többé. Sose lehet tudni kivel mikor találkozunk utoljára addig töltsünk időt a számunkra fontos személyekkel amíg lehet
Én jellemzően az ilyen követelőző embereknek a szokása, hogyha azt mondom, hogy pénteken TALÁN ráérek, tényleg mindent megteszek, hogy belepréseljem az időmbe, de nem tudom, akkor utána jön a nyavalygás, hogy "de megígérted". Így vágják el magukat nálam majdnem végleg az emberek.
[link]
Nem vagyok a rajongójuk, de ez nem rossz.
Közeli barátom csak egy-kettő van, és van hogy előlük eltűnök pár hétre, hónapra, de ők ismernek, és nem nyaggatnak. Akik így viselkednek, mint te, azok az agyamra mennek, és közeli barátság nem lesz belőle. Ha minden emberre csak két hetente szakítanék pár órát, akikkel szívesen lógunk együtt, akkor semmire nem lenne időm.
Amúgy én közelinek tartom azt a barátom is, akit mondjuk évekig nem láttam, mert messze lakunk, de nagyon belső dolgokat tudunk egymásról, és bármennyi idő telik el, ugyanonnan folytatódik a beszélgetés.
Sziasztok köszönöm a véleményeket, jó olvasni hogy sokaknak vannak igazi barátaik akikre számíthatnak. Kicsit megértem Pónit is, azzal sincs baj hogy az ember a családjával érzi csak jól magát. Mondjuk ezt most talán azért is írom így mert picit csalódtam pár "barátomban" és néha elgondolkodom hogy kellenek-e nekem barátok? Pedig mindig nagyon fontos volt számomra a barátság és úgy érzem tettem is érte. De valamiért nem minden ember úgy áll már a barátaihoz ahogy annak lennie kellene. Itt gondolok arra, hogy ha nem is hetente de legalább 2 hetente személyesen is találkozni nem csak közösségi oldalakon írogatni. Nem tudom elhinni hogy valakinek akinek állítólag fontos a barátja ne tudjon időt szánni arra aki fontos. Megértem hogy nem tinikorban már sok más is van de én is mindig úgy alakítom, hogy hetente akár többször is vagy ha nem tudjuk összehozni akkor 2 hetente találkozzunk beszélgessünk hülyüljünk. Szerintem ez fontos egy barátságban hogy ne csak online tartsuk a kapcsolatot de lehet hogy rosszul gondolom :( Ha valaki nem tud pár órát szánni rám már fél éve akkor úgy érzem nem vagyok neki olyan fontos az nekem nem igazi barát. Már kezdek beletörődni meg rájönni hogy nem érdemes olyan szekér után futni ami nem vesz fel. Pedig semmi olyan dolog nem történt ami miatt ennek így kéne működnie, nem volt veszekedés, mindig számíthatott rám, órákig panaszkodott ha olyan napjai voltak (persze online) de találkozni csak nagyon ritkán már lassan fél éve. És sajnos van még 1-2 ember aki ezt csinálja bár azok nem olyan nagyon közeli barátok. Persze olyan is akad aki mindig keres és találkozni akar őket nagyon meg is becsülöm. Pedig ugyanolyan elfoglaltak ők is mint bárki más de ezekből az apróságokból megtudja az ember hogy kikre számíthat. Ha pedig ezeket elmondom az illetőknek is akkor az a reakció hogy eltűnnek napokra majd mikor megkérdem hogy ez miért van akkor az a válasz, hogy sok dolgom van semmire nincs időm és vártam hogy lenyugodj. :)) Kiváncsi lennék a véleményekre ezzel kapcsolatban is.
Igen a férjem is ugyanilyen!
Nem mondhatnám hogy eljárunk bárhova is.Néha ha olyan film van arra elmegyünk,de kb ennyi.
Vacsizni soha!Csemete elalszik,mi pedig tálcával bevonulunk a szobába. :D
És akkor nem is jártok el szórakozni, vacsizni, mozizni bármimástcsinálni kisebb/nagyobb társasággal? Férjed is ilyen? :)
Akik nekem közeli barátaim (voltak), azokkal nagyon sokfélén gondolkodtunk, és ez kifejezetten jó is, mert jó valamit többféle szempontból megvitatni egy értelmes emberrel. Valakivel meg dolgoztam is néha együtt, kifejezetten kreatív munka volt, és pont a másságunk miatt tudtunk jól pörögni együtt.
Biztos velem van a baj,de én valóban nem bírom elviselni az embereket!
Érdekes,mert a gyerekemnek meg annál több kis barátja van.Ha arról van szó akkor át is jöhetnek általában szét szedik a szobát az nem zavar,de a felnőtt barátságtól kiütéseim lesznek.
Lehet. Csak nekem fura, mert nekem már nem is péntek a péntek, ha nem jövünk össze a barátokkal.
Már szinte alig telik el úgy nap, hogy ne beszélnénk messengeren vagy ne küldözgetnénk csoportba valamilyen röhögős, mémes marhaságokat. :)) ami olyan jól fel tudja dobni a munkaidőt. :))
Nincs.Ismerősök vannak akikkel váltok pár szót és ennyi!
De,nem olyan szomorú ám!
Ez szomorúan hangzik. :( Nincs is olyan barátod, akivel hetente összejöttök kibeszélni a világ dolgait?
Már több min 40 éve megvan a legjobb barátnőm.
Szinte mindenről más a véleményünk, az ízlésünk, stb.
Te sem a barátságról írtál....
Hát.... Ez nem tudom micsoda...., de, hogy nem a barátság az tuti.
Amiben mind a ketten jól érzitek magatokat.
Barátság az ami nem nekem való....
Kimondok mindent,nem hat meg hogy bántó és nem remegek az emberek társaságáért.
Hasonló, mint a szerelem, csak más dimenzióban.
Nagyon egyhullámhossz, ugyanazok a gondolatok, vélemények, ötletek, szavak egyszerre.
A kölcsönösség is alap, persze.
Van az az ezeréves barátság, amin nem fog az idő vagy a távolság. Az olyan, hogy mindegy, hogy nem találkoztatok 2 éve, a beszélgetést ott folytatjátok ahol abbahagytátok. :)
És van az a jóbarát, aki mindennap ott van. Akihez nem kell bejelentkezni, akiért nem kell kitakarítani a lakást, mert átjön. Akivel akár pizsibe is lehet dumálni, nem számít. Akit ha áthívsz magadhoz, nem vendégként viselkedik. :)
Csinálós, törődős, meghallgatós; oda-vissza.
Ahol oda vissza működnek a dolgok.
Szerintetek milyen egy igazi és jó barátság?
További ajánlott fórumok: