Velem van baj, vagy a világ ilyen? Valami nem stimmel... (beszélgetős fórum)

Abból gondolom, hogy ugyanebbe a világba élek és nem ezt tapasztalom, amit te illetve ti 4-en, akik gondolom ezt erősítitek is egymásban. Könnyű azt szeretni, aki egyetért abban, hogy mi 4-en vagyunk a jók :)

Ha le tudnak húzni téged mások, abban te is hibás vagy. Ezek szerint nem veszed a jeleket. Nem érezted azokon az embereken, hogy nem megbízhatóak? Ha igen, akkor miért mentél mégis bele? Ha nem érezted, akkor fejleszd ezt a képességedet. Sok lehúzós ember van, de ha te rendben vagy, akkor nem téged fognak lehúzni.

Engem nem húznak le és nekem a környezetem is jófej emberekből áll. De nem is nézem le azokat, akik még azt hiszik, hogy a lehúzásnak van értelme, mivel oka van annak, hogy még itt tartanak. Megkapják érte a magukét, nem kell nekem ítéletet mondanom felettük. Szerencsére nem az én dolgom :)

Hasonló fejlettségű emberekkel találkozol, mint amilyen te vagy, csak te másban vagy lemaradva. Te még ítélkezel és feljebb emeled magad, ők meg lehúzósak. Így áll be az egyensúly. Pont egymásra van addig szükségetek, ameddig ezt nem veszed észre. Akkor ki fogsz tudni lépni ebből a játszmából.

nagyon jól megfogalmaztad, na ez nem megy nekem, köszönöm... nekem a halálról is más az elképzelésem,mint az átlagnak, sokan hülyének néznek ezért... pl. Ha valaki meghal saját magunkat sajnáljuk, mert hiányozni fog, nem azt,aki meghal.

Mi van ezekkel az emberekkel? Ez az amit nem érzek, az intelligencia... anapokban találkoztam egy ügyvédnővel, komoly ügyvéd, egy nagyon jó fej és imádnivaló, mindenről beszélgettünk és közölte,hogy milyen szimpatikus vagyok neki, hasonlóan nekem is. Pedig nekem egy érettségim van és gyeden vagyok. Szóval talán ezek a különbségek, ha meg hasonló, akkor félő, hogy átesik a "sznobizmus" oldalára. nem?

Ez nem ilyen egyszerű. Ha valaki egy bizonyos intelligenciával születik, az nem fog beleilleni a társadalomba. Mindig kívülálló marad, és legtöbbször megnemértett. Csak azért mert más érdekli, másban hisz. És ha nem vigyáz magára, könnyen önmaga ellen fordulhat, mert azt hiszi, hogy ő az oka mindennek, holott ez nem is biztos.

Példa erre, hogy a klinikai halálból visszahozott embertől eltávolodnak a barátai. Pedig ő már tud valamit. Csak éppen nem illik a képbe.

Nem osztottam, ez kb 1 hét alatt most alakult így, amikor bajba kerültem, elöszőr. Ahhoz, hogy negatív legyen nálam valaki, nagyon sok kell!!! Tudnék példákat mondani. Tudom, hogy mindenki fejlődik, de mi van, ha nem találkozom hasonló "fejlettségű" emberekkel? Akivel jól érzem magam és tud beszélgetni! Nem egy extra dolog, szerintem... soha nem mondtam, hogy több vagyok,csak azt érzem, hogy más. Én is szeretnék tanulni, nálam jobbtól, engem érdekelne, és megkérdezném... de akik nekem vannak ismerősök, azok nem kérdeznek ilyet, hanem kihasználnak és folyamatosan panaszkodnak sírnak, semmi mást, kommunikáció nem megy velük.

Hogy lehetne hármunkkal baj, ha mi jól érezzük magunkat-ami egyébként 4 -egymással nincs bajunk.

Sok családdal ellentétben, ahol szapulják az anyóst,apóst, szétrohannak a testvérek, ezzel szemben a párom "édesanyjának" tekinti az anyósát, mert a saját anyjától nem kapott ennyit, a bátyámat meg testvérének. Igazi összetartó szerető család. Ezzel mi a baj? Miért hiszed,hogy velünk van a baj?

Hova lett a szeretett? Az idősek tisztelete? nekem volt 4 imádott nagynéném, egyedül én jártam hozzájuk az összes uncsitesó közül, sajnos 3 már nem él. hiányoznak is :( akkor valóban rossz lehetek?

miből gondolod, hogy nem-e a rohanó világ kódolta ezt belénk emberekbe? PÉNZ PÉNZ PÉNZ, stb, nincs időnk a másikra, nem hívjuk vendégségbe, mert pénzbe kerül, de ha hívnak elfogadjuk és megyünk... most akkor mi van?

Erre. Olvasd el légyszi, talán segít:

Amint belül, úgy kívül. Ez azt jelenti, hogy azt látom magam körül, ami bennem van?” – kérdeztem. „Igen. Minden tükröt tart eléd” – válaszolta egy bölcs ember, és emlékszem mennyire nem tudtam elfogadni. Hogy lehet tükör a számomra valami olyasmi, amihez semmi közöm? Hogy láthatom magamat egy olyan ember viselkedésében, aki teljesen más, mint én? Sokszor még azt a kérdést is feltettem magamnak, hogy mit keresek én itt ebben a világban, ahol az emberek képtelenek őszinték lenni egymáshoz, ahol kihasználják és kizsákmányolják egymást, ahol farkastörvények uralkodnak, és úgy tűnik, hogy az egymás önzetlen megsegítése és a feltétel nélküli szeretet csupán illúzió. Hogy kerültem én (a jó ember) ide? Ez biztos valami félreértés lehet csak, talán rossz vonatra szálltam! Telt múlt az idő. Sokat olvastam, főleg az önmegismerés rejtelmeivel kapcsolatos írásokat, elvégeztem különféle tanfolyamokat, és egyre többet tapasztaltam meg önmagamból. Lényem egyre mélyebb rétegei kerültek napvilágra, ugye mondanom sem kell, nem volt minden olyan „jó emberes”. Árnyoldalaimmal is szembesülnöm kellett ahhoz, hogy kerek egészként tudjak önmagamra tekinteni, és ne féloldalasan dülöngéljek ide-oda, mint az, aki az alkohol mámorától nem képes egyenes úton hazajutni, s bár tudja, ha tudja, hogy merre akar menni, borzasztó nagy erőfeszítésébe kerül még az is, hogy talpon maradjon. S ha elfogy az ereje, összeesik. Amikor pedig magához tér, talán kitisztul kissé a feje, mégsem emlékszik arra, hogy miért indult el, hanem mihamarabb vissza akar térni a mámoros állapotba, a „biztonságos” tudattalanságba, ahol nincs felelősség, ahol ő nem tehet semmiről, hiszen mindig a másik a hibás. Körbejár, újra és újra, s ennek se vége hossza. Én szeretek előre haladni. Kíváncsi vagyok, minden új dolog érdekel, ami hasznos lehet a magam és mások számára. Ezért úgy döntöttem, hogy végigjárom az utat, de legalábbis elindulok rajta, aztán majd kiderül, meddig jutok. Menet közben rájöttem arra, hogy bár úgy gondolom, hogy jó ember vagyok, mégis el kell fogadnom, hogy bennem van minden jónak az ellentéte is. Hiszen a dualitás világában élünk, ahol az ellentétpárok mindig együtt járnak: fény – sötétség; fent – lent; jó – rossz; hideg – meleg; férfi – nő; yin – yang; és még sorolhatnám. Általában úgy tekintünk ezekre a párokra, mintha különváltak lennének. Azt mondjuk: itt a fény, ott a sötétség; ott a fent, itt a lent; ez jó, az rossz; ….stb. Igen ám, csakhogy nem szabad elfelejteni, hogy még a mondás is, mely szerint „az éremnek két oldala van”, egy éremről beszél. S, ha ugyanannak az éremnek nézzük a két oldalát, akkor ezek az ellentétpárok bizony nem lehetnek egymástól elkülönülve.

Mit üzenhet ez nekünk? Hogy neked, kedves Olvasó mit üzen, azt nem tudom. Nekem azt üzeni, hogy amennyiben én vagyok az érem, akkor minden bennem van. Bennem van a jó és a rossz, a fent és a lent, és bármilyen furcsa, de még a férfi és a nő is. Azért nem látom ezeket magamban, mert senki nem tanította meg ennek a módját. Gondoljuk csak végig, hogy milyen könnyű másokban észrevenni a rosszat, és milyen nehéz ugyanezt meglátni magunkban. Életünk során úgy növünk fel, hogy szép lassan elhatárolódunk, megteremtjük a saját világunkat a többiek világától teljesen külön, s a szép nagyra kifejlesztett egónk őrzi a kapuját, aki nem tud másként létezni csakis elkülönült formában. Így az ego mindig azt fogja mondani, érezni, látni, hogy pl. én jó vagyok, ő meg rossz. És nem tud arról, hogy mindez csupán viszonyítás kérdése. Amint azonban képessé válunk arra, hogy felülemelkedjünk az egón, és tükörként tekintsünk az egész körülöttünk lévő világra, mindarra és mindenkire, amivel, és akivel életünk során találkozunk, akkor új dimenziók nyílnak meg előttünk, melyek saját lényünk olyan mélységeibe vezetnek, amikről eddig fogalmunk sem volt, hogy léteznek. Érdemes kipróbálni még akkor is, ha eleinte ellenállás van bennünk a gyakorlat iránt. Pálhegyi Ferenc pszichológus és teológus így ír erről: „Az önismeret pszichológiáját dióhéjban így fogalmaznám meg: magadat csak akkor látod, ha a többieket nézed.” Az egész nagyon egyszerű: egy adott szituációban képzeld azt, mintha a fürdőszobában állnál a tükör előtt, de persze most az adott helyzetet, embert, reakciókat, viselkedésmintákat, érzéseket, stb. látod. Figyeld meg, mi történik, és tedd fel magadnak a kérdést: hol van ez bennem? Ha megtaláltad, akkor figyeld meg az ezzel kapcsolatos érzéseidet. El tudod fogadni, vagy ellenállsz, meg akarod magyarázni, vagy képes vagy mindenféle minősítés nélkül rátekinteni önmagad ezen részére? Nagyon hasznos és érdekes információkhoz juthatsz ezáltal, de vigyázz ne ragadj bele semmibe, amivel a gyakorlat során találkozol. Éld tovább az életedet, és légy résen, ha újra ugyanolyan, vagy hasonló szituációba kerülsz, mert ez esetben a tükör még mindig mutatni akar neked valamit, amit eddig nem vettél észre, vagy nem voltál hajlandó tudomást venni róla. Sokszor hiszem én is azt, hogy valamit már megoldottam magamban, és túl vagyok rajta, de ilyenkor az élet mindig próbára tesz, és persze rögtön kiderül, hogy így van-e. S, ha rájövök, hogy csak felszínes változás történt, de a mélyről még előbukkan a régi minta, akkor sincs semmi baj, hiszen ez nem kudarc, ez nem bukás, csupán egy újabb tapasztalat, mely továbbvisz, mely arra sarkall, hogy van még mit tenni, van még mit megismerni önmagamban. Akkor kezd a körülöttünk lévő világ megváltozni, ha bennünk már megtörtént a változás. De amíg ez a változás csak a felszínen zajlik, addig nem várhatunk hosszú távra szóló sikert. Lehet, hogy lesznek apró, tiszavirág életű kis csodák, ám tartós, maradandó változások csakis mélyről törhetnek elő. Ehhez pedig le kell vetnünk régi köntösünket, át kell alakítanunk a régi reakció illetve viselkedésmintáinkat, amihez sok türelemre és önmagunk szeretetére van szükség. S miért kell erről az egészség témakörében beszélnünk? Egyszerűen azért, mert az önismeret és az egészség kézen fogva járnak. Meglepő módon nemcsak a kapcsolataink képesek megváltozni az önmagunkon való munkálkodás során, hanem az egészségi állapotunk is. Ám önmagamat nemcsak a mások által mutatott tükör révén ismerhetem meg, hanem a saját testem üzeneteinek megértése során is. A betegségek többnyire elnyomott érzelmek, lelki problémák vagy régi megrögzött viselkedésminták következményei is lehetnek Ha valakiben például sok az elnyomott agresszió, sokszor ingerült és dühös, és ezt nem ismeri fel magában, illetve nem vezeti le valahogy, akkor elképzelhető, hogy hamarosan ízületi fájdalmai lesznek. A tüneteket persze lehet orvosilag kezelni, de hiába a sok kezelés, ha az adott viselkedésmintán nem tud felülemelkedni, és nem tud újat létrehozni magában az illető. Ehhez azonban először fel kell ismerni, hogy egy adott szituációban mi minden történik, mi minden zajlik le az illető fizikai testében, érzelmeiben és gondolatvilágában. Ha ez nem történik meg, akkor a betegsége fokozódik, és egyre rosszabb állapotba kerül, melynek következtében még ingerültebbé és még dühösebbé válik. Mindezt azért, mert a lélek így üzen: VEDD MÁR ÉSZRE! Ha például egy nő nem tudja elfogadni a nőiségét, elutasítja azt, vagy mindig önmagát hibáztatja, vagyis folyamatos bűntudattal él, könnyen lehet, hogy menstruációs zavarok jelentkeznek nála, melyek együtt járhatnak olyan kellemtelen tünetekkel, mint fejfájás, alhasi görcs, hőhullámok, nyugtalanság stb, melyek hónapról hónapra, újra és újra jeleznek, fel akarják hívni a figyelmet arra, amire az illetőnek oda kellene figyelnie. Testünk minden információt megad nekünk, amire adott esetben szükségünk van. A probléma abból adódik, hogy olyan nyelven szól hozzánk, amit valójában már nem nagyon ismerünk. Pedig ez lenne számunkra az egyik legfontosabb nyelv az anyanyelvünkön kívül. Bár vannak üzenetek, amik egyértelműek, amiket megértünk, mint például az éhség vagy a szomjúság érzése. Ilyenkor többnyire ki is elégítjük testünk kívánságát, de sokszor még ennek a két alapvető érzésnek sem vagyunk a tudatában, csak mechanikusan cselekszünk, netán még azt is elfelejtjük, hogy ebédeltünk-e vagy sem. Pedig a testünk megismerésével egyre jobban és mélyebben meg tudjuk ismerni mindazt, ami bennünk rejlik. Egyre nagyobb betekintést nyerünk saját belső világunkba, s ennek óhatatlan következményeként életünkben minőségi változások történhetnek. Véleményem szerint jobb tudatosan, önmagam megismerése által egyre kiegyensúlyozottabb és egészségesebb életet élni, mint tudattalanul a külső körülményeket és más embereket hibáztatni azért, ami velem történik. Ha elfogadom, hogy mások tükröt tartanak nekem, és az életem során mindaz, amivel találkozom, azt mutatja meg, ami bennem van, akkor más szemszögből tudok másokra és önmagamra is tekinteni. Ekkor valahogy minden új értelmet nyer, és idővel képessé válok arra, hogy azt is elfogadjam, hogy senki más nem felelős a saját életemért, a saját egészségi állapotomért, csakis én magam.

Például ott kellene kezdeni, hogy nem két csoportra osztani az embereket. Negatívak és pozitívak.

Mindenki fejlődésben van. Van, aki még ezt vagy azt csinálja rosszul, mint ahogyan te is és én is. Ha megérted, hogy mások mit miért tesznek és nem egy cimkét dobsz rájuk, mert szerinted te jobb vagy, akkor kevesebb embert fogsz ellenségesnek látni.

Senkinél nem vagy több, csak másképp csinálsz dolgokat. Lehet, hogy sok dolog van, amit már jobban is csinálsz másnál, de nem jó, ha emiatt többre tartod magad, vagy a családodat, mert akkor ezek nem is a jóságról szólnak, hanem arról, hogy jobbnak érezhessétek magatokat.

Örülj, ha valamiben jobb vagy és segíts másnak, hogy ő is lehessen jobb, ha meg ő még nem akar, akkor meg tudd, hogy neki is eljön majd az idő, amikor át fogja látni.

Azt gondolom, hogy igen, mind a hármotokkal baj van, ha egyikőtök sem mondja a másoknak, hogy nem vagyunk többbek és meg kell másokat is érteni és nem kategorizálni és mártírkodni, hogy miért ilyen rossz a világ, és nekünk milyen nehéz, nekünk jóknak.

Ahogy írtam, ez hosszú folyamat, hogy átlásd, hogy kik kódolták a családon belül ezt a gondolkodást. De ha meglesz, akkor békésebben fogsz élni.

Mi van azzal a dologgal, ha teljesen más a rezgésed,mint a másiknak?

Pl: próbálj meg egy alkoholista hajléktalannal " barátkozni" jó, egy kicsit kisarkított, de sehogy nem tudna működni, illetve nagyon minimális az esély. Vagy volt ilyen?

Megpróbálok válaszolni :) szív lélek ember vagyok, szívesen segítek, nem érdekből, egész addig amíg a kihasználást nem érzem, sajnos szinte rendszeresen ez volt. Amikor elzártam a csapot, eltűntek a emberek. Önismerettel nagyon sokat próbálkoztam, de a mai napig nem találtam meg a kulcsát, vagy is egy olyat, hogy anyagilag egy kicsit jobban állunk,mint az átlag. Hozzá teszem, hogy gyerek korom óta van ez így, amikor már "másnak" éreztem belül magam, pedig akkor még nincs az "énkép" kialakulva. Valahogy mindig is úgy éreztem, hogy kilógok a sorból. De ez nem csak velem van így, hanem a bátyámmal, anyummal és a párommal is. akkor mindegyikünkkel baj van?

mi lehet elcsúszva?

Még annyi, hogy most egy hónapon belül kb megismerkedtem 2 hasonló emberrel, aki nagyon szimpatikus, kontra ismeretségi körömbe kb 6 db állt be a negatív csoportba.

Valójában a történetet el sem kell olvasni, mert a kérdésben benne van a válasz. Aki ilyet kérdez, azzal van a baj. Ez mindig így van. Nincs kivétel.

Hogy hogyan tudsz ezen változtatni? Önismerettel. Érdemes lenne elkezdeni. Ezt így írásban, pár sorban valószínűleg nem fogod tudni itt a fórumon kideríteni. A "mindenkinek segítünk" és "miért nem találunk ilyen embereket" már eleve nem túl jó irány. Akkor segíts, ha szívesen teszed és ne azért, hogy hasonló embereket találj, vagy hogy úgy érezhesd, hogy te emiatt különb vagy másnál.

Az önzetlen segítség nem kéri számon a világon, hogy nem kapja vissza azt.

El van csusszanva benned dolgok. De ez nem egy 5 perces valami, hogy ja ez és ez és már helyre is van téve.

Keress önismereti csoportot, ha igazán komolyan változtatni szeretnél.

Szerintem.

Oké, értem a humoros megjegyzéseket, klassz :) címet azért nem írok ki? Jó? A párom használta ezt a logint. Most én vagyok. Nagyhold, onnét ered, hogy imádtuk a teliholdat együtt nézni a budai hegyekben.

További kérdések? Esetleg valami értelmesebb? :) Ami mondjuk hasznos is esetleg...

Amiras, ezt miből szűrted le? mi van ha küzd az árral?