Van olyan akinek tökéletes a házassága/párkapcsolata? (beszélgetés)

Azt hiszem én is azt írtam, hogy attól még, hogy valaki összekap ezen-azon a párjával, még nem feltétlenül kell elválni, szakítani, mást keresni!

Tehát, attól még nem tökéletlen egy kapcsolat, ha vannak benne konfliktusok, sőt inkább már az a gyanús, ha túl nagy a csend :)

Ahhoz hogy egy kapcsolat tökéletes legyen, két tökéletes ember kellene. Na olyan szerintem nincs, bár én is törekszem tökéletessé válni :)

Szóval törekedni, törekedni, törekedni :)

Én amúgy inkább a harmonikus kapcsolatot tudom elképzelni.

Azt sosem merném kijelenteni hogy engem sosem csaltak meg...ezt csak a férfi meg a Jóisten tudja :)

Remélem, akivel most vagyok, vele együtt gyúrunk egy tökéletes kapcsolatra. És együtt vonulunk majd öregek otthonába is :)

Mások legbensőbb magánügyeivel kapcsolatosan elméletek gyártani, ítélkezni, enyhén szólva nem komilfó.

S hogy ki, hová temetteti az társát, ahhoz egy idegennek főleg nincs az égvilágon semmi köze. Megáll az eszem.

A tökéletes házasság kizárja azt,hogy a feleség halála után fél évvel mással andalogjon?

Én csak gyerekoromban gondoltam ezt,mikora mamám halála után bő fél évvel a papám társkereső hirdetést adott fel..50év szeretetteli házasság után,70 éven felül.Aztán megértettem,hogy ő nem bír egyedül lenni,mert akkor mindig azon jár az esze,h menyire kiányzik a mama,aki 50évig volt mellette.Így meg még volt kb 1 vidámabb éve,utána ő is elment.

Lehet,hogy ez a férfi is így érez.Másrészt meg van az életösztön.Ha meghal a szerettünk,vagy vele halunk(lélekben),vagy az erősebbek felállnak egyedül,és van,akinek ehhez más ember kell.

Elég álszent dolognak tartom ezt az "x évig senkije se legyen" nézetet. Mindenki másképp dolgozza fel a gyászt. Nem lehet ráhúzni senkire, hogy "nem szeretted, mert már új társad van".

másrészről meg látni valaki "lángoló szerelmesen" az utcán... én nem mernék még ettől saját kútfőből mesegyártásba fogni...

Gondolom az, hogy csak látszólag voltak boldogok, de ahogy meghalt a feleség rögtön talált magának valakit?

Szerintem ebből a történetből messzemenő következtetéseket kár levonni.

A pasi sem lehetett túl öreg és ettől függetlenül sem szükséges egyedül élni, és játszani a szomorú magányos özvegyet. Ha én meghalnék nem várnám el a férjemtől, hogy egyedül maradjon.

Ismertem egy házaspárt, ahol a látszatra, külsőre tökéletes házasság volt. Egyetlen hangos szó el nem hangzott egymás között. Munka, lakás, gyermekek, azok nevelése, taníttatása, gazdálkodás, stb.

Két évvel ezelőtt látom, hogy a kórház folyosóján a férj kerekesszékben tolja a feleségét. Valami rossz érzés fogott el... A következő év tavaszán a feleség meghalt alig 55 évesen agydaganattal. Öt gyermek maradt utána, ebből 4 már felnőtt, a legkisebb akkor még nem járta ki az általános iskolát. Fél évvel később a bús özvegy férj kézenfogva tomboló szerelmesen andalgott a város főterén... mellesleg a hölgy hasonlít a volt feleségre, akit a birtokon temetett el, így a család, az ismerősök sem róhatják le kegyeletüket egy szál gyertyával vagy virággal.

Lehet velem van a gond.

Én sosem éreztem, hogy hú de szerelmes vagyok, nem volt rózsaszín köd, nem lettem az érzéseimtől kómás, vak, süket, de az évek múlásával sem csökkent az az érzés, amit én szerelemnek nevezek. Én még mindig úgy tekintek a férjemre, ahogy az első napokban. Én ugyan azt a jóképű, jó felépítésű pasit látom, ugyan olyannak látom a mozdulatait, ugyan úgy jól érzem vele magam, és ő is hasonlóan gondol rám, hiszen a mai napig ugyan úgy néz rám, ugyan úgy beszélget velem. Tehát az érzés nem alakult át sem szeretetté, sem megszokássá, sőt...

Szerintem, ha a "szerelem" átalakul, akkor az a kapcsolat már nem az igazi, akkor már a társ nem úgy fontos nekünk, ahogy az elején, akkor már nem érezzük igazán jól ebben a kapcsolatban...

Léteznek konfliktusmentes kapcsolatok. Ezek általában azok a házasságok, ahol a felek nagyon egymásra találnak célok és egyéniség tekintetében.

Az ilyen kapcsolatokban maximum megbeszélik, hogy ki mit vacsorázna inkább, mert kb. ilyen horderejű nézeteltérések vannak.

A tökéletes mindenkinek más.

Mi 24 éve vagyunk együtt és lassan a házasságunk is ennyi idős.

Igen, vannak problémák, betegség, pénztelenség, munkanélküliség, stb. de egyedül nem lehetnek ilyen problémák? És ezek nem is problémák, ezek az élethez hozzátartozó események. Ezek a próbák. Együtt maradunk annak ellenére, hogy akár évekig munkanélküli az egyik? Együtt maradunk annak ellenére, hogy lebetegszik valaki? Ha igen, akkor ez a kapcsolat igenis majdnem tökéletesnek mondható, hiszen amikor egymás mellett döntöttük, akkor azt mondtuk, hogy jóban-rosszban, egészségben-betegségben, szegénységben-gazdagságban kitartunk egymás mellett...

Egy kapcsolatban nagyfokú toleranciára van szükség ahhoz, hogy ezekben a nehéz helyzetekben is kitartsunk egymás mellett. A problémáknak nem szét kell zúzniuk egy kapcsolatot, hanem meg kell erősíteni.

3. fél? Azt gondolom, hogy csak ott jelenhet meg, ahol nem igazi érzelmek fűztek össze két embert...

Szia!

Ahogy sokan írták, a tökéletes kapcsolatba mindenkinek más fér bele.

Mi például több, mint 8 éve vagyunk együtt és 3 éve vagyunk házasok. Együtt dolgozunk és ez egyáltalán nem hátrány nekünk.

Sokan mondják, hogy több év után is szerelmes a párjába, de szerintem az inkább már egy nagy fokú szeretet és tisztelet keveréke, mert a szerelem csak a kapcsolat kialakulásához "kell", aztán vagy átalakul vagy megszűnik, de örök szerelem szerintünk nincs.

Fontos, hogy ne csak társak, hanem barátok is legyenek egymással, mert mi mindent meg tudunk beszéln, nincs tabu é cikis téma. Például olvastam nemrég, hogy terhesen, ha az ember már nem nagyon szereti az együttlétet, üljön le és beszélje meg a párjával...nekünk ilyen leülős beszélgetés nem szükséges, mert az már olyan, mint egy kisebb konferencia, mi egy az egyben egymás szemébe mondjuk, ha valami nem oké és mégsincs sértődés.

Az idők múlásával a változásokat is el kell fogadni, ha a pasi kicsit már pocakosodik vagy a csajszinak narancsbőrösebb a combja, na bumm...Jobbra mindig lehetne cserélni, de nem biztos, hogy megéri!!!!

Mi elfogadjuk egymást és eszünk ágában sincs új "élmények" után nézni, ha valami nem stimmel! Nálunk is vannak viták, de hol nincsenek? Az már nem tökéletes, ha valaki azt mondja, hogy náluk minden "gömbölyű", ott valami nem kóser, csak ők nem akarják észrevenni, ha valami nem okés.

Mit értünk tökéletes kapcsolaton? Ha azt, hogy két összeillő ember kerül össze, akik minden lényegi kérdésben megegyeznek, tisztelik és szeretik egymást és egy irányba néznek, közösek a céljaik, akkor igen, van ilyen házasság. Ezt hívják harmóniának.

Sőt, azzal sem értek egyet, hogy "sokat kell csiszolódni meg kompromisszumokat kötni". Ha összeillő emberek kerülnek egymás mellé, akkor erre semmi szükség.

Közel 20 éves kapcsolat, ebből lassan 15 év házasság mondatja ezt velem.

A tökéletes szerintem mindenkinek más. És nem mindig a tökéletes, baj és gond, vita és gond nélküli házasság a tökéletes.

Én is tökéletesnek érzem a házasságomat, és a férjem is. 10 éves szerelem, 2 éves a házasság, és engem, ahogy belép az ajtón......még mindig elalélok tőle. Fontos az őszinteség, és az önzetlen szerelem.Mindenkinek ilyet kívánok!

Tökéletes szerintem nincs, ugyanis rengeteg, tőlünk független, kívülről érkező tényező is nehezíti. És nem csak 3. félre kell ilyenkor gondolni, hanem sok másra, pl. pénztelenség, betegség, rossz munkakörülmények, vagy éppen munkátlanság... De ezer más is lehet, és persze 3. fél is, igen.

Én azt szoktam mondani, a miénk példaértékű, de persze nem tökéletes.

Most voltunk 10 éves házasok. Kb. 7 évig éreztem úgy, hogy ez aztán tényleg a valaha volt legtökéletesebb házasság a Föld kerekén. Aztán sorra jöttek a nehézségek, hirtelen változott meg minden, de a házasságunk példaértékű maradt. Mert szeretjük egymást, mert bármi van, továbbmegyünk, kitartunk, tiszteljük és segítjük a másikat. Eldöntöttük, hogy együtt maradunk, és ez nem kényszer, vagy megalkuvás, hanem így látjuk jónak, így van értelme. A kísértés időközönként mindig felbukkan, akár egy hízelgő 3., vagy szerencsejáték, stb. formájában, de mi ellenállunk, és végül örülünk, hogy így tettünk.

Azt szokta mondani a férjem, ő tudja, hogy örökké velem marad, és sosem fog megcsalni. Hiszen gondoljak bele, ha nekem valaki azt mondaná, hogy x év múlva dohányozni fogok... én is tudnám, hogy nem, dehogyis, hiszen soha életemben nem vettem cigarettát a számba. ELDÖNTÖTTEM, hogy nem teszem.

Valahogy így van a házasságokkal is. El kell dönteni, mit akarunk, és e mellett kitartani minden körülmények között.

(Kivéve persze, ha valóban, igazán megromlik egy házasság, azt nincs értelme fenntartani.)

Az alapkérdésre:nekem olyan a kapcsolatom,hogy nemigen tudom elképzelni,hogy ennél jobb lehetne,mert az már valószerűtlen nekem.

A párom is ilyesmit mond,

....de ez most van.

Ettől még el tudom képzelni,hogy valamelyikünkben hirtelen megváltozik valami,...vagy valamit,ami ugyanolyan,elkezdünk másképp érzékelni,és ezért megbomlik ez a boldogság.

Ezt kéne tudomásul venni,hogy a VÁLTOZÁS létezik.

8. éve működik a kapcsolatunk. Amolyan tűzön-vízen át kapcsolat. :) Kéz a kézben, egymásra nézve látni a tűzet a másik szemében, amit egymás iránti szenvedély gyújtott 8 évvel ezelőtt, és ami azóta is töretlen intenzitással lobog... :)

Mi az oka? Tiszteletben tartjuk egymást, és egymás érzéseit... Tudunk egymással kommunikálni, és a gondok esetében nem egymás nyakának ugrunk, hanem közösen keresünk megoldást, és ami közhely, de igaz: együtt vagyunk jóban-rosszban.