Van itt valaki, aki egy hosszú, otthonülős időszak után visszatért az emberek közé? (beszélgetős fórum)

Látom, nem vagyok egyedül. Nekem is államvizsgával kezdődött. Két tantárgyam maradt, amikkel csúsztam és azokra se kellett bejárni, mert megszűnt a szak, csak államvizsgára kellett bemenni nyáron. Ráadásul ez a két tárgy őszi félévben volt, úgyhogy ülhettem otthon nyárig. Ezek után újra jelentkeztem tanulni, de csak levelezőre tudtam, mert túl későn döntöttem el, hogy mit akarok és már csak arra lehetett. Viszont közben találtam munkát, sok alkalmit, de azok is többnyire magányos munkák voltak. Például kertészkedtem, de ott is tök egyedül voltam egész nap a kertben. Így eltelt még egy év. Már munkát se találok. Úgy döntöttem, hogy mégse vagyok túl öreg a nappalihoz és visszamentem:D

Belőlem azt hozta ki ez az egész, hogy begyepesedtem, beszűkültem, sokkal kevésbé vagyok toleráns az emberekkel, mint régen, néha ingerlékeny vagyok, idegbeteg és nagyon zárkózott is. Érdektelen is lettem, alig van valami, ami motivál...úgy érzem, hogy az egész lelki világomból egy sivatag lett. Kiüresedtem. És ezt akkor ismerem fel igazán, amikor találkozok valakivel, akinek van élete. Akkor érzem magamban igazán az érzelmi pangást...nagyon gáz, én nem voltam ilyen:( Na, ez a legrosszabb, amit a magány kihozott belőlem. Vagyis inkább tett velem.

Bánom, hogy nem cselekedtem előbb. De most se késő. Sőt, az is lehet, hogy ez a legjobb időpont erre a változtatásra. Örülök neki, hogy mától vége van ennek az egész rémálomnak.