Van egy szavazásom: 45 évesen vállalnál gyermeket, ha állapotos lennél? Akik nem vállalnák mi az oka? (beszélgetés)

Tudom:))

Inkább általánosságban írtam .

Ha nem lenne ,akkor sincs senkinek beleszólása ,hogy te hogyan alakítod az életed.

Épp ezért nem értettem már az elején,ha emlékszel,hogy egyáltalán mi értelme ennek a fórumnak.

Nem kell sem megmagyaráznod,sem mentegetőznöd,így látod jónak ,erre vágysz és kész!:)))

De ha már véleményeket kértél ,akkor te is toleráld az ellentábor véleményeit,mert nekik is igazuk van.

Szerintem egy valamiben félreértés történt részedről. Nem baj, csak ha nem tudod akkor leírom még egyszer. Nem az első gyermekemet várom, már van egy 16 éves fiam!

Csupán a jelenlegi férjemtől nincs még közös babánk.

Ebből a szempontból,teljesen megértelek,biztosan én is így tennék.Az én lányom is nehezen "sikerült" (lombik)és örülök hogy van nekem, imádom.

Ne add fel,még nektek is lehet.Sok sikert!

Én most 42 vagyok. 18 éves korom óta másra sem vágyom, csak nagy családra. Már sok mindenen túl vagyok, ezt most nem részletezném. Minden képpen vállalnám, hogy gyerekem lehessen, végre legalább csak 1. Ezt azok soha nem fogják megérteni, akiknek természetes úton és rövid idő alatt sikerült teherbe esniük! A hasonló sorstársak tudják, hogy az ember ilyen esetben milyen lelki fázisokon megy keresztül. Még az életét is odaadná egy gyermekért, pedig akkor semmit sem élvezhetne a pici életéből. Ugyanakkor átél olyan szakaszokat, amikor gyűlöl minden kismamát, mert nekik sikerült és lehet gyerekük. Tudom, hogy nagyon kemény gondolatok ezek, de kár szépíteni, így van. Aztán jön a beletörődés szakasz is. Teljes kínlódás az egész. Én ezen is már mind túl vagyok. A testi megpróbáltatásokról pedig már ne is beszéljünk... Hormonok, inszemi, lombik, állandó várakozások...Esetleges vetélések...

Én megértem azokat, akik 45 évesen is vállanak babát, főleg, ha elsőről van szó. Szorítok nekik!

Akik pedig még fiatalon azt gondolják, hogy egy 40 fölötti nő öreg, nagyon tévednek... Majd ők is meglátják, ha annyi idősek lesznek. Persze vannak dolgok, amit már nem bír úgy az ember, nem vitatom, de nem kell leírni minket. Őket is nagyon érzékenyen fogja érinteni, ha majd az akkori huszonéves korosztály "leöregezi".

A lényeg, hogy igen, én személy szerint vállalnám a babát ennyi idősen is. Bár csak már itt lenne a kezemben!

Eszembe jutott jó pár nő,akik idősebb korban szültek,volt hír róluk bőven.

Természetesen a nők többsége ,ejnye-bejnyézett,meg ilyen olyan indokokat mondogattak meg elítélték ,hsápítozva,hogy hogy szülhet ennyi idősen,mindezt annak tudatában ,hogy ott volt a hölgy mellett egy élő ember palánta ,akinek szinte megkérdőjelezték a "létét",mert hogy az anya milyen öreg!Mert ugye ,szégyen ,hogy egyáltalán megszületett.

Hát nem vicces?:))

Akinek még nincs gyereke,az tapasztalatlan ebben a témában ,hogy mikor ,hogyan ,kivel és hány évesen óhajt szülni,és megszerezni a tapasztalatot ,tök mindegy.

Ha 45 évesen érzi magát először késznek a gyerekvállalásra akkor nosza!:)

A tapasztalat meg majd úgy is kialakul.

Senkinek nincs joga beleszólni ,hogy egy nő mikor ad életet egy gyereknek,egyenlőre ez még a mi szuverén döntésünk ,és ez így van jól.

"Én azt írtam, hogy egy fiatal anyukának akinek 1 gyermeke van tapasztalatlanabb mint mikor egy 45 éves nőnek a második születik!"

Tessék?

Hát ez természetes, de itt nem olyan nőről volt szó akinek még nincs gyereke.

Én azt írtam, hogy egy fiatal anyukának akinek 1 gyermeke van tapasztalatlanabb mint mikor egy 45 éves nőnek a második születik! Erre írtam, hogy tapasztaltabban neveljük!

Csak akkor ha tapasztalunk is:)))

Ha nem akkor csak öregebbek leszünk:DD

Tapasztalatot gyereknevelés közben szerzünk és nem a korunktól nő ránk...:))Akinek 25 évesen van két gyereke sokkal tapasztaltabb,mint az akinek 35 évesen még 1 sincs!!

Az más kérdés,hogy maga a tapasztalatból mit tanul meg...

Hát én feladom, úgy látom csak nem érted, egyet hajtasz, mint a pereces.

És itt be is fejezem.

"Mindenkinek megvan az életben a feladata, csak meg kell találni, és abban jónak lenni:))"

Azt hiszem ez a legszebb vitazáró mondat,szerintem ennél többet nem mondhat senki:))))

(El ne bízd magad ,öregasszony:D)

Hát.. az első projektünk, ugyan szuper intelligenciával született, de mint fiatal szülők hittünk abban, hogy nem kell különösen nevelni, és engedtük szabadon. (most szívunk, néhány dologban, és verjük a fejünk). Akkor 24 éves voltam.:))

Most sokkal megfontoltabbak, és bölcsebbek vagyunk, nem siettetünk semmit, úgyis tudjuk, hogy jön az gyorsabban mint ahogy akarjuk. Értem ez alatt, pl. a szobatisztaság stb.stb.egyszerűen élvezzük, ahogy van:)) Majd lesz amikor sírunk, hogy elmúlt...

Egyébként érdekes, de az olyan ismerőseim akik egyidősek velem, mind örültek, és irigykedtek, hogy vállaljuk,(kísérgettek a dokihoz, mintha ők várnák a gyereket):) és amikor megszületett a legkisebb mind azt mondta, milyen jó nekünk. Ők meg már 41 évesen 1 gyerekkel, aki már csak aludni jár haza, elkezdtek öregedni,és ezt ők maguk sem titkolták. Azt mondták, nekünk még kellett egy gyerek mert látják milyen jó helyük van, ők pedig egyszerűen alkalmatlanok.

Mindenkinek megvan az életben a feladata, csak meg kell találni, és abban jónak lenni:))

ha valaki 45 évesen úgy érzi hogy belefér az életébe az a baba,szűlje meg legyen vele boldog! ennyi erővel 20 évesen se szűljön senki mert mivan ha elüti az autó!

15 éves a fiam és nagyon fiatalnak tartom magam ahoz hogy ennyi idős gyerekem legyen 33 évesen!Viszont ugyanakkor meg nagyon beteg vagyok ahoz, hogy biztos legyek abba, ott leszek az esküvőjén, az érettségién!