Van egy szavazásom: 45 évesen vállalnál gyermeket, ha állapotos lennél? Akik nem vállalnák mi az oka? (beszélgetős fórum)

Azt ,hogy neked teljesen mindegy ki mit mond,te már döntöttél ez ügyben ,ami így helyes.

Másnak ,meg más döntés a helyes az adott életében .

Én nem tartanám meg,ebben majdnem biztos vagyok,sőt mindent megteszek ,hogy még véletlenül se alakulhasson ki ez a helyzet.

Én a szavazásra is igennel voksoltam.Az Én értékrendemmel sem összeegyeztethető az abortusz.

Sok egészséget és kitartást kívánok Nektek a babóca felneveléséhez.

Én a mostani helyzetben a mostani életemben tudok csak választ adni.

Ha 45 évesen nem lenne még gyerekem és terhes lennék véletlenül,akkor megtartanám:)Ez tuti!

Kedves Zebra!

Én ha anyagilag megengedhetnék magamnak még egy babát és az egészségem is rendben lenne akkor nem gondolkodnék a dolgon, megtartanám!!!!

Nagyon jól döntöttél! Gratulálok és nagyon jó egészséget kívánok nektek!

Én még emlékszem a fotodra és nem gondoltam volna, hogy 45 éves vagy! Ehhez is gratulálok, egy tizest letagadhatsz!

Az apukám újranősült, és a felesége 42 évesen (korábban soha nem volt terhes) vállalta az első babát. Van egy 12 éves, az egészségtől kicsattanó húgom! És elképesztő, mennyit fiatalított rajtuk a kislány, meg nem mondanád, hogy 55 évesek ám, többet pörögnek, mint én, még siklóernyőzni is járnak, meg ilyenek.

Ne törődj vele, hogy avval riogatnak, hogy nem fogod megérni az érettségijét, és hasonlók. Az a természet szava, ha úgy érzed, hogy szeretnél még egy gyermeket. Az is, amikor valaki úgy érzi, hogy nem szülne ilyen későn. Csak hallgatni kell rá, ennyi az egész. Mindenki más azt mond, amit akar.

"Ha optimistán fognám fel a dolgokat az életemnek sem lenne semmi értelme."

S ha pesszimistán? :))))))

Nem értem ezt az egész fórum kiírást.

45 éves vagy ,terhes ,döntöttél.

Köszi:) Én itt csak véleményekre voltam kíváncsi. A gyermek vállalásának döntését nem a Hoxai véemények fogják eldönteni. Ezt Én Mi eldöntöttük. Nem vagyok pesszimista dolgokban mit érek meg vele és mit nem. Ha optimistán fognám fel a dolgokat az életemnek sem lenne semmi értelme.

Kíváncsi voltam hogy ki miként vélekedik. És ez nem baj. A szavazásnál tulajdonképp mint látom szinte fele vállalná fele nem.

És azt gondolom hogy én már 45 évesen sok élettapasztalatot szereztem és a gyermeket is már másként nevelném mint az elsőt.

Zebra!

Ne az legyen a kérdés, hogy Te vag az apika mennyi idős! Akarod azt a babát vagy sem?? ja, nem leszel ott az esküvőjén , nem látod a gyermekét.... Tudod, hány fiatalon szűlt nő nem láthatja ezeket? Az élet MOST akar adni neked egy babát! Kérdés TI!! engeditek e neki hogy hozzátok költözzön!!

19 évesen szűltem az elsőt 27 évesen a negyediket, most 33 évesen jó eséllyel pályázok rá, hogy nem leszek ott az esküvőjükön!!!

Akárhogy is döntesz az a Ti életetek! Sok boldogságot mindenképpen!

Mindennel tisztában vagyok, de már itt nem az a kérdés hogy vállaljam a teherbeesést vagy ne. Én sem gondoltam, hogy még terhes lehetek, de megtörtént és ezt már végig viszem, hacsak egy orvosi vizsgálat ki nem mutatja egy alkalommal, hogy meg kell szakítani a terhességet. Megfogant és Ő már egy élőlény, nem volna szívem sem elvetetni, hiszen a párom is már szárnyakat eresztett annyira boldog. Ha tudnánk előre mi történik velünk emberekkel az életben sohasem terveznénk ütemeznénk ki célokat, nem volna értelme az életnek.

Igen tudom itt mindenki a saját véleményét írja meg, mint te is én is és mások is.

Feltettél egy kérdést, válaszoltunk rá.

Azt kérdezted, ki miért nem vállalná.

Én (gondolom mindenki) a saját nevében beszélt.

Senki nem mondta, hogy vetesd el.

Jó egészséget és boldogságot nektek!

"A gyermek egészsége nagyon fontos, de ez egy fiatal anyukánál ugyan úgy bekövetkezhet."

Ez igaz, de 45 éves korban a kockázatok száma megnő több, mint 50%-kal! És manapság sokszor a szűrések alatt sem derül ki a baj.

Persze, hogy valakit 20 évesen is elüthet az autó, de mégis sokkal nagyobb sansza van, hogy lássa, mi történik a csemetével.

Elhiszem, hogy sok fiatalos 40-es meg 50-es van. De itt is ugyanúgy igaz, nem tudod, mit hozhat a holnap... Ráadásul én azt vettem észre, hogy az ember, ahogy idősödik, egyre kevesebb a türelme. Biztos van sok kivétel, de az idősebb szülők hajlamosabbak arra, hogy kihozzák őket a sodromból.

Bizonyos szempontból én is az abortusz ellen vagyok, de van 1-2 eset, amikor igenis nincs jobb megoldás. Ebben az esetben speciel van, nem is erre értettem.

Az, hogy a gyereket ki neveli fel... Oké, valami rokon, vagy családtag. De az akkor sem ugyanaz. Egyrészt hatalmas lelki törés egy gyereknek, ha elveszti valamelyik, esetleg mindkét szülőjét. Ha még kicsi, nem fogja fel, ha már nagy, akkor nagyon fáj, de "túlélhető", viszont ha az úgynevezett "köztes korban" történik, akkor annak nagyon súlyos következményei lehetnek. :-(

A tévében lehet látni több riportot is olyan családokról, ahol a legnagyobb tesó neveli a kisebbeket. És ez csodálatos dolog részükről, szép dolog, de az Ő életük..? Nagyban megnehezíti. Nem tud eljárni ismerkedni, szórakozni (nem feltétlenül a bulizásra gondolok), stb.

Most, hogy leírtam ezeket a sorokat, kicsit mégis elbizonytalanodtam... Én csak azt tudom mondani, hogy ÉN nagyon vigyáznék 45 évesen, hogy már ne legyek terhes. Hiszen én már szerintem 45 évesen kevesebb türelemmel fogok rendelkezni, meg akkor már inkább lassan nagyi korban leszek és inkább a kisunokámat dajkálnám szeretettel és teljes odaadással...

De aki elég merész és úgy érzi, tudná a dolgokat úgy tenni, ahogy azt kell, vágjon bele. Én mindenesetre nem hinném, hogy ilyet fogok tenni. De aki igen, annak hajrá!

Sziasztok:) Végigolvastam az összes hozzászólást.

Nos attól, hogy 45 éves vagyok nem érzem magam ennyinek. Fiatalos filigrán nő vagyok, és közel 6-8 évet letagadhatnék, és a gondolkodásom is ennek megfelelő.

Abortusz ellenes vagyok, és ha már megtörtént a dolog, nem vetetem el, csak azért mert nem láthatnám az unokámat, vagy mert nem tudnám befejezni a felnevelését.

Szülhetünk 20-25 évesen is, és azok az emberek honnat tudják, hogy betudják e fejezni a nevelését? El üthet egy autó, vagy lehet egy olyan betegsége ami miatt nem éri meg a gyermeke felnőtt korát.

A gyermek egészsége nagyon fontos, de ez egy fiatal anyukánál ugyan úgy bekövetkezhet.

A gyermekem jövője minden szempontból biztosított, maximum a bátyja nevelné fel és örömmel.

A családomban nincs olyan betegség visszamenőleg sem ami aggódásra adna okot genetikailag, és ezért megtartom, maximum a természet az ami közbeavatkozhat. Ha el kell hogy menjen elmegy önmagától, de az abortusz szóba sem jöhet.

Ebben (is) tökéletesen igazad van.

Én 37 voltam, amikor a fiam megszületett. Nagyon sok évet vártam rá, eszembe se jutott elvetetni csak azért, mert mi lesz, ha? A tévedések elkerüléséért: nem rohangáltunk orvostól orvosig, nem tettünk meg mindent azért, hogy ő megszülessen. Sőt, akkor jött össze, amikor már beletörődtem, hogy nem lesz babánk. Szívem szerint én már akár 20 évesen szültem volna, nem sikerült. Viszont a mai eszemmel tudom, hogy jobb is ez így. Bármennyire is szerettem a gyerekeket, nem lett volna ennyi türelmem.