Van-e valami betegséged és tudod-e a lelki okát? (beszélgetős fórum)

Az a baj, hogy ma ez emberek a kézzelfogható dolgokban hisznek. Pl beveszik a gyógyszert, és meggyógyulnak... Ha egy hétköznapi ember elé állsz, és azt mondod neki hogy keresd magadban a hibát, oldd meg az életed gondjait, és meggyógyul a tested, konkrétan hülyének néz, hogy biztos sárgaházból szalajtottak. Ma annyira egoisták és "tökéletesek" az emberek, hogy felháborodnak, ha azt mondod nekik, hogy maguk miatt, a gondolkodásuk miatt, és a hozzáállásuk miatt betegek. Túl önteltek.

És így utólag nagy tisztelet a kivételnek.

Meg aztán senki nem bízik magában annyira, hogy elhiggye, hogy egy mély önismerettel megszüntesse a fizikai tüneteit.

a tudatot átlehett programozni feltettem a videot EFT -nincs kivétel ilyen vagy olyan a betegség a saját tudatnál erösebb gyógyitó erő nincs -kivéve az Élő mátrixban lévő kapcsolatteremtő gyógyitást -

ha valakinek aki tüdő és csontrákos morfin szerek sem értek semmit -majd fél ór EFT után elmosolyodik és fogalma sincs mi történt vele mer a fájdalma elmult akor szerintem jó leirtam az erejét ....de ugyan igy igaz friss halálesetnél is amikor valakinek az elvesztése hihetetlen fájdalommal jár belül és baleseti sérüléseknél is -fóbiák 10perc alatt eltünnek és sorolhatnám - persze vakbélnél a sebész az kell !! de sok sok kitalált betegség van ami nem is az .. és ez öngyogyitásos modszer tehát ha 1x ráérzel akkor nem kell senki sem hozzá ..

Jaja. :o)))

Bölcs gondolat! :oDDD

Hát ez is. Viszont annyi terapeuta sincs, aki mindenkit tudna kezelni és nem is terjedt még el eléggé.

Ezeket nem lehet áthágni. Ezek tények.

Addig is a vakbelemet inkább kiszedetem, ha perforál :)))))

És az infó sincs meg rá, hogy hogyan lehet belőle tudattal kijönni. Ha meglenne, akkor nem is kerülnénk bele, vagy legalábbi nem mélyülne el.

:O)

Én nekem egy doki aki természetgyógyász,az azt mondta,hogy instabil a pajzsmirigy működésem,és hogy örüljek,hogy ott kapták el a vérvételnél,ahol nem mutat semmit,mert lehet a szerekkel összekeverték volna még jobban a működését! Meg azt mondta,hogy a csecsemőmirigyem instabil még..amit nem értek,mert az nem "tűnik" el egy bizonyos kor után?

Persze erre mondta,hogy ezek később rendezésre szorulnak..! Szóval kell még mennem hozzá,majd egy controllra..majd akkor érdeklődöm tőle,mert ezeket nem tudom most hogy így utólag gondolkodom!

Csatlakozom.

Én azt gondolom, hogy minden betegség esetében elengedhetetlen a lélek gyógyítása. Ha még nem olyan súlyos a fizikai szinten a probléma, akkor önmagában elég ez is a gyógyuláshoz. Viszont vannak olyan állapotok, betegségek, amikor az öngyógyító mechanizmusok már egyáltalán nem működnek, vagy egyszerűen nincs idő kivárni, míg a szervezet a lelki síkról kiindulva gyógyulni kezd ..... ilyenkor kénytelenek vagyunk az orvostudomány eszközeit is igénybe venni, egyszerűen azért, hogy időt nyerjünk. Közben persze a lelki síkon folyamatosan mehet a munka, ill. az alternatív terápiák is. Szerintem emberi szinten még nem tartunk ott, hogy az orvosok feleslegesek legyenek. Hisz sokan még azt sem tudják elfogadni, hogy minden fizikai tünet, betegség a lelki ill. gondolati síkról indul.

Őszinte leszek..arra nem volt úgy időm még,de a másodikig eljutottam,és a 23.-at néztem meg..de igen,rájöttem,hogy azért van 23 rész,hogy úgy érdekesebb! :D

De majd megnézem,mert tetszett amit hallottam..! :)

Nem neked írtam.

Én egyetértek azzal, hogy ne csak orvosokban és gyógyszerekben gondolkozzunk, de azzal nem tudok egyetérteni, hogy bennük egyáltalán nem.

Megértem,és megmenteni sem akarom sem tudom az embereket.Ha valaki felismeri,utánanéz,és itt több oldalon értve értem,akkor túlélhet,és még élhet.

Aki elfogad mindent némán beletörődve,alárendelve mindannak,ami ma zajlik körülöttünk,akkor elveszik és elsüllyed...

Ez tök jó. Annyit érdemes megértened, hogy erre nem mindenki tud rájönni és nem mindegy, hogy mi milyen stádiumban van.

Az én tapasztalataim szerint a dolog nem fekte, vagy fehér. Itt egyelőre mindenképpen a két oldal "keveréke" működik.

Ha nem lennének gyógyszerek és orvosok, akkor mostanában az eddigi további lehetőségekkel és tudással sok ember meghalna.

Még nem tartunk ott, hogy mindenki képes legyen a lelki okokat megoldani minden segítség nélkül és ezek a segítségek még nincsenek minden utcasarkon.

A pajzsmirigy túlműködést a stressz is kihozhatja,és ha kezeletlen marad komoly szövődményeket okozhat.

De,van amikor az ember rosszabb idegesebb korszakát éli,és ekkor is túlműködhet a pm.Ez nem azt jelenti hogy örökre beteg marad,mivel a túlműködés kinőhető,gyógyítható kinek mi tetszik.....

Azért ez egy példa,

erre nem lehet alapozni és adni sem!Elolvasni azt igen,és leszűrni a következtetést:igen,előfordul ilyen is.

amiket leirtál és amiket irnak annak nem sok köze van a pajzsmirigy betegséghez ami nem is betegség de azzá tudják tenni -idemásolok egy tudatos lány visszajelzését aki még időben kapcsolt -mielött a gépezetbe került volna :

Nincs orvosi végzetségem, sőt jártasságom sem ezen a területen. Nekem az endokrinológia volt az első KÓRházi élményem. Hirtelen fogyással, szapora szívveréssel, éjszakai izzadással a háziorvos utalt be. Addig is, míg nem kaptam időpontot enyhe nyugtatót írt fel, amiből egy szemet sikerült is beszednem (mert nem akartam teljesen letompulni). A szakrendelésen végzett vizsgálatok során pajzsmirigy túlműködést állapítottak meg. A tünetek okát persze nem tudták megmondani, de gyógyszer rögtön volt a bajra. Hormontablettával (a túlműködésre) és szívgyógyszerrel (a szapora szívverésre) a kezemben tértem haza, és teljesen „belebetegedtem” a gondolatba, hogy „gyógyíthatatlan beteg” lettem. Másfél év alatt kezdetben havonta, majd három havonta jártam kontrollra, és még csak közelébe sem kerültünk a megoldásnak. A várótermi beszélgetésekből úgy láttam, innen nincs menekvés. A kezelések során a túlműködésből végleges alulműködés lesz, aztán jöhet az életfogytig gyógyszerezés…

Ezt semmiképpen sem szerettem volna, ezért a saját kezembe vettem a gyógyulásomat. Mivel az egyik kontrollvizsgálat során az értékek "érdekes módon" a „normális” sávban voltak, a hormontabletta és a szívgyógyszer adagját szépen lassan lecsökkentettem. Saját felelősségre. A kontrollra mindig elmentem, még akkor is, mikor már nem szedtem a gyógyszereket. Az értékek alapján ekkorra már elvileg jól voltam, úgy is éreztem magam.

Ekkor jött a meglepetés (szerencsére nem volt DHS), az orvos az egyik kontroll alkalmával izojód kezelésre jegyzett elő, amire két nap múlva került volna sor. Utánajártam, mit is jelentene ez számomra, és nem vállaltam a kezelést, egyszerűen telefonon jeleztem, hogy kész, nem megyek, nem fogok radioaktív sugárzó anyagot bevenni gyógykezelés címen.

Az alábbi "kedves" szófordulatokkal illetett az orvos (amelyek egyenként is DHS-ek lehettek volna, ha nem vagyok lelkileg felkészülve a „fogadásukra”): „minek jött maga ide, ha nem fogadja el a kezelést?!? Jobb, ha tudja, hogy ez nagyon költséges eljárás, úgyhogy ne szórakozzon a TB pénztárcájával…, Maga nem tudja, hogy a kezelés nélkül mi vár magára, és ha egy életre meg akar nyomorodni, csinálja csak...”, mikor azt mondtam, hogy azért sem vállalkoztam a kezelésre, mert még szeretnék babát, és úgy tudom, a kezelést követő 5 éven belül nem ajánlatos, azt mondta, hogy „így sem lehet gyereke, ha mégis megfoganna, el fog vetélni, ha mégse vetél el, akkor a gyermeke is beteg lesz, ezt akarja?!?”. A mai napig fülembe csengenek ezek az embertelen, kegyetlen, így utólag nagyon átlátszó, szinte lelkiismeretileg zsaroló beszólások. (Mellesleg megjegyzem, hogy azóta egy gyönyörű szép makkegészséges kislány édesanyja vagyok.)

Igyekeztem elfelejteni ezt az egészet, de egy évvel később ismét előjöttek a tünetek, és az értékek ismét túlműködésre utaltak. Magánrendelést kerestem, majd még egyet…nem akartam elfogadni, hogy a hormontablettán, izojód-kapszulán vagy a műtéten kívül nincs más megoldás. Mindenhol ugyanezt mondták, szinte szó szerint. Rájöttem, hogy akadémikus szempontból ezeken kívül nincs is más, csak a "mérgezés-égetés-csonkítás" és a riogatás, a durva félelemkeltés, ami újabb konfliktusokhoz vezethet.

Két nap múlva előadáson voltam (szerencsémre), aztán a következő hétvégén alaptanfolyamon. Megértettem mi történt velem! Megértettem, mi váltotta ki a tüneteimet, és hogy azok miért változtak úgy, ahogy. Nagyon sokat dolgoztam, de úgy éreztem, hogy hiába hajtok, alig haladok, egyszerűen nem vagyok elég gyors, másrészt tehetetlennek éreztem magam, az elvégzendő munkával kapcsolatban gyakran meg volt kötve a kezem. Így három év távlatából már nem tudnám megmondani, melyik érzés volt az erősebb, ahogy azt sem, hogy a pajzsmirigy mirigyes állományának daganata, vagy a pajzsmirigy vezeték fekélyesedése jelentkezett nálam először. Ez sajnos a leleteimből sem derül ki egyértelműen.

Egy éve otthagytam a munkahelyemet. Nem voltam orvosnál, így nem tudom, hogy jelenleg milyen értékeket produkálok, de elmúlt minden tünetem, jól érzem magam. Nem szedek, iszok vagy teszek semmi különöset, tudom, hogy gyors vagyok és én irányítom az életemet, nem vagyok tehetetlen.