Vámpírok (beszélgetés)
Ha már google-nál tartunk.Ajánlok egy oldal neked.
Ird be :Egy vámpir élete,hasznos
nem tökmindegy, honnan kopizod? :D
[link] hu/main/npnews-6867. html tessék, már nekem is megvan :D
Megsárgult iratok őrizték meg a leghíresebb magyar vámpírper emlékét is, amely a 18. század derekán zajlott le a Szolnok megyei Deés községben. A nem mindennapi ügy részleteit a deési városi tanács 1742. augusztus 2-án hozott határozata ismerteti, amelyben kérvényt nyújtanak be a vármegyéhez egy falubéli asszony holttestének exhumálására. Éjszakánként ugyanis szörnyű jajgatás verte fel a temető csendjét, amelyért egyértelműen a tavasszal elhunyt Pila Bába szellemét tették felelőssé. A vámpírrá változott „asszonyi állat” ráadásul áldozatokat is követelt. A helybéliek közül hárman, akik már hónapok óta súlyos betegségben szenvedtek, eskü alatt vallották, hogy az elhunyt szelleme éjszakánként rendszeresen visszajár hozzájuk, hogy vérükből táplálkozzon, s ez okozza majd vesztüket.
Ezt a vélekedést osztották a tekintetes tanács tagjai is, akik – a vármegye válaszának megérkezése után – augusztus 18-án a következő feltételekkel adtak engedélyt a gyanús holttest kihantolására: „Mivel arculatában pirosságot vagy valami elevenséget s a karónak beléverettetése után valamely vérnek kiütését bizonyosan tapasztalják, elrendeltetik, hogy sírjából kivétessék, a törvényfához vitessék s ott hóhér által megégettessék.” Pila Bába meglehetősen gyanús nőszemély lehetett, mert a tanács megelőlegezte neki a vámpírságot, bizonyosra véve, hogy ezeket a tüneteket látni fogják rajta. Hogy a kiküldött atyafiak mit tapasztaltak az exhumálás alkalmával, arról nem szól a fáma. Annyi azonban bizonyos, hogy a század közepén már Európa közvéleménye sem kételkedett a vámpírok létezésében.
Ki tudja, meddig folytatódtak volna az ijesztő események, ha a véletlen nem játszik a hatóság kezére. Amikor a tanács tudomására jutott, hogy a vámpír szívét teljes egészében megőrizték a testvérei, bölcs határozattal azonnal bekövetelte és elégette a tragikus eseménysorozat okozóját. A veszedelem ezzel egy csapásra megszűnt, és Kaszparek kísértete soha többé nem jelentkezett.
Mivel a lublói szellem garázdálkodása meglehetősen távol áll a vámpíroktól megszokott tevékenységtől, sokan már akkor arra gyanakodtak – bár bizonyítékkal senki nem tudott szolgálni –, hogy csupán egy szélhámos használta ki az elhunyt Kaszparek hírnevét. Feltételezések ide, találgatások oda, annyi bizonyos, hogy a szepességi kísértet egész Európában hatalmas népszerűségre tett szert: akkorára, hogy az izgalmas történet később több író fantáziáját is megmozgatta.
Néhány évvel korábban, 1718. február 20-án a napjainkban már Szlovákiához tartozó Lublón tört ki valóságos vámpírláz, nem sokkal azután, hogy eltemettek egy Kaszparek Mihály nevű polgárt. Híre ment ugyanis, hogy az egykor vagyonos embernek nincs nyugta a sírban, visszajár kísérteni, rettegésben tartja az alvó embereket, de még a járókelőket is megtámadja.
Amikor az effajta hírek megsokasodtak, a városi tanács gyors intézkedést hozott, és kiásatta a holttestet. Testvérei azonban titkon kiemelték és elrejtették szívét, így az égetés semmit nem használt. Kaszparek lelke nyugodtan zaklatta tovább a halálra rémült helybélieket, és újabb gaztettekkel hívta fel magára a figyelmet: gyújtogatni kezdett. Először tulajdon testvérbátyja házát borította lángba, azután nem kevesebb, mint ötven épületre vetett égő csóvát, s mivel a tüzet nem lehetett eloltani, tehetetlenül nézték az emberek a pusztulást.
Ez a jelentés valóban alkalmas lehetett arra, hogy az olvasóközönség hőmérsékletét néhány fokkal emelje. Íme, hivatalos személyiség hivatalos aktáiban igazolja egy valódi, szabályszerű vámpír létezését! De csupán egyetlen, elszigetelt esetről lévén szó, a szenzáció elhalkult, és Plogojovicz Péter dicsőségét eltemette volna a feledés pora, ha hét év múlva, 1732-ben nem csap le a hírbomba: a Tisza mentén huszonkét vámpír, tehát egy egész csorda működik és hörpöli a lakosság vérét! A földrajzi adatok szerint ugyan a déli határvidéken játszódtak az események, a nyugati források mégis következetesen állították, hogy a „boldog Tokaj” festői táját özönlötték el a vérszívó szörnyek.
Történt, hogy egy Arnold Paole nevezetű hajdú halála után három héttel elkezdtek panaszkodni a helybéliek, hogy a másvilágra távozott földijük éjszakánként gyötri őket, s négy ember bele is pusztult az éjjeli vérveszteségbe. Hogy a bajnak véget vessenek, kiásták a hullát, és azt tapasztalták, hogy teste teljesen ép, haja, körme újra kinőtt, orrán-száján friss vér folyt ki, koporsója tele volt vérrel, egyszóval valóságos vámpírnak bizonyult. Amikor pedig szívén nyársot ütöttek keresztül, torkából tisztán hallható hörgés tört elő. Ugyanígy cselekedtek az elégetett vámpír négy áldozatával, hiszen azok is vérszívókká váltak. Ezzel azonban még nem vették elejét a vésznek, mert kiderült, hogy Paole néhány birkának is „megcsapolta” a vérét, s akik – összesen tizenheten – ezek húsából ettek, ugyancsak vámpírok lettek. Így hát újabb kihantolások és hullaégetések következtek, egészen addig, míg meg nem bizonyosodtak róla, hogy a legutolsó vérszipolyozót is sikerült végleg a túlvilágra küldeni.
ez mind baromi érdekes, viszont egy blogot nem neveznék megbizható forrásnak.
Ez elfogadhatóbb:
Szóval annyira ne misztifikáljuk már túl, mert az irodalomban leirt vámpirok azért kicsit mások.
1725-ben a mai Szerbia területén fekvő Kisolova lakosságát tartották rettegésben a vámpírok. A döbbenetes események azután kezdődtek, hogy eltemettek egy Plogojovicz Péter nevű parasztot, akinek halála után tíz héttel kilenc ember betegedett meg a községben, s rövid, alig 24 órás betegség után valamennyi meghalt. Utolsó szavaikkal azt mondták, hogy álmukban meglepte őket az elhunyt Plogojovicz, rájuk feküdt és összevissza harapdálta a torkukat.
Miután a rémült lakosság követelésére a hatóságok felnyitották a sírt, a következő látvány tárult eléjük: „A testnek a legkisebb hullaszaga sem volt, és teljesen épnek találtatott. Haja és szakálla, sőt a körme is újra kinőtt, bőre lehámlott, s kilátszott alóla a friss bőr. Egész teste olyan volt, hogy életében sem lehetett tökéletesebb, míg szájában nagy meglepetésre friss vért észleltünk. Szóval, mindazokat a jeleket felfedeztük, amelyek a vámpírságra utalnak. A tömeg egyre rémültebb és izgatottabb lett, nagy hirtelen meghegyeztek egy nyársat és keresztülütötték a holttest szívén, miközben nemcsak fülén és száján keresztül eredt meg a vére, de egyéb durva jelenségek is mutatkoztak. Végezetül a nép a holttestet itteni szokás szerint porrá égette.”
Feljebb olvashatod a kérdésedre a válaszomat,nincs ebben sajnos rejtély.
Ezek a mai vámpirok amit feljebb olvasol.
Na akkor most pontosan leirom,hogy mi is ez a porfiria.
De a vámpírok létezésének orvosi alapja is van. Mégpedig egy betegség, amely nagyon ritkán fordul elő, több millió ember közül egy szenved ilyen kórban. A neve: porfíria, vagy latinosan: porphyria. A kór annak köszönhető, ha a test túl sok porfirinnek nevezett kémiai anyagot tartalmaz. Ez a betegség nem a lelket, a pszichét támadja meg, hanem a testet. Nem fertőző, genetikusan öröklődő. Az első kettő, vagy három nemzedék életében nem jelent változást, de végül valamelyik késöbbi nemzedék mutathatja a tüneteket. Ennek a betegségnek számos tünete van. A tünetek vámpírszerűek, mármint a vámpírokról felállíott irodalmi tulajdonságok tünetei ennek a kórnak. A vérszívás kivétel, de ennek is lehetnek valóság alapjai, ugyanis a kórban szenvedő ember testében a vas tartalom csökket, így könnyen lehet, hogy a beteg idegen vérben találja meg a szervezetéből hiányzó anyagokat.
A "vámpírkór" tünetei:
fényre való érzékenység
fizikai elváltozások az arcon, a bőr összehúzódik: különösen a szem körül
az íny elsorvad, felhúzódik, igy úgy tűnik mintha vámpír fogsora lenne a betegnek
a sötétebb helyek kedvelése
a bőr és a szem a fénytől el is színeződhet
hasfájdalom
Az orvosi állítás szerint a vápír létezése valós, de kóros állapota az ember nevű lénynek
hát az én barinőm nem fényérzékeny
sőt elég szép barna is
A porfiria/ fényérzékenység/ Ha a vérben és a szövetekben magasabb a porfirin mértéke, akkor jelenik meg a betegség. Egyébként a vérsejtek vörös pigmentjének anyagcseréjében játszik központi szerepet egy kémiai anyag.
Ez a betegség általában középkorban kezdődik, bizonyos kémiai anyagok hatására. Ezek az anyagok fokozzák a májban a porfirin termelését.
Pl. az alkohol, vagy az ösztrogén.
Tünetek: érzékeny bőr, hólyagosodás és apró ciszták a napfénynek kitett helyeken / kézfej, alkar / Esetleg kisebesedik a bőr. Az arcon a szem alatt is megjelenhetnek barna foltok, és erősödhet az arcszőrzet is. Védekezés az éltető Nap sugárzása ellen??
Erre gondoltál?
Vagy arra, ami kora gyermekkorban kezdődik?- égető érzéssel , duzzanatok megjelenésével arcon, orron hegek alakulnak ki. Az ujjpercek megvastagodnak stb?
Mind a két esetben az anyagcserét is érdemes lenne vizsgálni, mint " alapbetegséget " mert a bőrön megjelenő elváltozások következmények.
Természetesen,nem halhatatlanok és nem tudnak "repülni sem",stb...
Mindössze annyiban különböznek és mások,hogy ők tényleg emberi vért isznak,mivel a szervezetük megkivánja(nem bolondéria és elmebetegség sem),persze nem ugy ,hogy kioltanak emberi életeket.Másképp is lehet:-)