Válságban a házasságom! (beszélgetős fórum)

Szia!

Ő egyáltalán nem erőszakos tettekben. Tényleg kedves és egyébként figyelmes is. Csak nem arra figyel, hogy én mit szeretnék, hanem arra, hogy szerinte mit kellene szeretnem.

Kapcsolatunk elején borzasztó féltékeny volt, ezért még a korábban évek óta űzött sportedzésemre sem járhattam, mert kitalálta, hogy biztos valaki miatt megyek.

Kérte, hogy csak ide és ide menjek sportolni. Akkor nem tűnt nagy áldozatnak a béke kedvéért, csak idővel mindennel így lettem. Még a távoli ismerősöknek sem válaszoltam a megkeresésekre, ezért érhető, hogy ennyi idő alatt teljesen elmaradtak mellettem. Egyre jobban belesodródtam, hogy csak ő van nekem.

Szia!

A gyerekek miatt lenne érdemes megmenteni, mert nekik egyikünk sem akar rosszat, márpedig elvált szülök mellett nem a legboldogabb a gyerekkor.

Szia!

Bocsánat! Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan reagál bárki is. De nagyon köszönöm!

Szia!

Igen, olvastam róla egy szaklapon, de még nem sikerült megszereznem, hogy meg tudjuk nézni.

Köszi a tippet!

Bár a baj talán inkább az, hogy nem tudom, meg akarom-e egyáltalán menteni a házasságunkat.

Vagyis tudom, hogy igen! De azt is tudom, hogy pillanatnyilag csak a gyerekek miatt! Ha ők nem lennének, biztos vagyok benne, hogy nem vacilálnék, hanem lépnék.

Szia!

6 éve vagyunk együtt, és minden tökéletesen indult. Batáti, ismerősi körünkben messze mi vagyunk az álompár...

Az utóbbi időben jöttem rá, hogy mindezt fennt lehet tartani, ha továbbra is mindenben fejet hajtok a férjem előtt. Van két csodás kisfiunk. Ő egyébként kedves, művelt és főleg gondos, nagyon jó apa. A baj ott van, hogy van egyfajta világnézete, ami szerinte a "normális", és ami attól eltér, az nálunk a vita tárgya, amiben eddig mindig alul maradtam, mert addig addig sulykolta, hogy az ő véleménye szerint kell élnünk, mert az a normális, hogy mindig szégyenkezve jártam az általa kijelölt úton.

Nehéz így tömören megfogalmazni. Megpróbálom egy konkrét példával leírni. Mielőtt összeházasodtunk én egy nagyszerű állásban voltam, igazi kihívás volt, amit nagyon élveztem. Ügyvezetőként sikeresnek mondhattam magam. A gyerekek születése után nem "engedte", hogy oda visszamenjek dolgozni és most is azon borult a bili, hogy egy jó pozícióban tudnék elhelyezkedni, ami viszont nyilván hátrányosan érintené a gyerekeket, mert kevesebbet tudnék velük lenni. Lehet, hogy le fogtok szólni, hogy miért nem vagyok jó anya, de én sajnos az a típus vagyok, akit nem elégít kii pusztán a háztartás vezetése.

Én mindig támogattam az ő karrierjét. És büszke is vagyok rá. Viszont úgy érzem, ő a családra hivatkozva, nem akarja elfogadni, hogy engem boldoggá tesz ha dolgozhatok.

Másik, hogy az eddig eltöltött idő alatt tejesen elmarta mellőlem a barátaimat, ezért vagyok most ilyen elkeseredett, hogy nem tudom kivel megbeszélni a gondjaim.

Szerintem könnyű döntés. Eldöntöm azt kész. Ha már másra nincs remény. A tortúra, a hit, és elvesztése nem a két ember kapcsolatáról szól.

Ha ő nem szeretne az már igen, de akkor meg nem a gyerektelenség a fő ok, hanem az eltérő gondolkodás.

Halihó, Körtefa !

Még szerencse, hogy jött "Augusztus76", így elbabrálunk az ő problémájával, mert te nem vagy sehol !!!

Szia!

Fogalmam sincs rendbe lehet-e tenni a házasságod, az sem mindegy mitől ment tönkre, ki hibázott, vagy ki hibázott nagyobbat.

Annyira egyénfüggő ez.Lehet most megmentitek, de a sértett félben végig, ott marad a tüske, a bizonytalanság, és úgy gondolom, ezért nem biztos, hogy jó harcolni, egy megromlott kapcsolat miatt.

Ha tényleg a gyermektelenségtől ment tönkre, akkor szerintem nem is biztos, hogy kellene. Szerintem.

Hacsak közös döntéssel nem mondotok le a gyerekvállalásról. Más célokkal megmenthető lehet.

Aztán még agyerek is összejöhet.