Válságban a házasságom! (beszélgetős fórum)
Rá fogok keresni a neten, ígérem! Tényleg érdekel, többen is írjátok, lehet benne valami.
Bár kicsi erősnek tartom már az elnevezést is, nálunk nincs szó durva dolgokról. De el fogom olvasni, amit találok róla.
Mondjuk, én azt vettem észre életem során, hogy rám az féltékenykedett, aki "félrejárt".
A "Ki hogy él, úgy ítél" elv alapján.:(
egy jó kapcsolat nem az amikor egymás szemébe nézzünk hanem az amikor egy irányba.. és ez nem mindegy..
sztem a férjed csak birtokolni akar.. az a fajta aki csak maga és magának.. még akkor is ha ezt most nem látod igazán meg benne..
nem miattad vagy miatta hanem kettötök miatt nem müködik..
várj egy kicsit mig lenyukszik és tedd fel neki ugyan ezt a kérdést.. hogy menthetnénk meg a házzasságot ugy hogy ne "pusztuljon" bele senki..
ha partner erre akkor reménykedhetsz ha nem akkor vagy marad a válás.. vagy a kin/lodás mig a gyerekek 25 évesek nem lesznek..
Te legalább dolgoztál 18 évesen, más meg a húszas évei végén is csak a szülei pénzéből él. Nekem is mondták már, hogy az otthon tanítás-fordítás nem munka, de mondtam, hogy amiért pénzt kapsz, az munka, így ez is az. Nyilván azért becsmérli az eddigi eredményeidet, mert féltékeny mindazért, amit fiatalon elértél, amire ő nem volt képes, vagy ha igen, akkor nem tudja értékelni a saját eredményeit a múltbéli kudarcok miatt és ezért kell valaki, akibe folyamatosan sulykolhatja az elégedetlenséget, hogy ezáltal felsőbbrendűnek érezze magát. Ha nem lenne kit becsmérelnie, összeomlana, vagy találna valaki mást, akivel ugyanezt eljátszhatja. A felszolgálás kemény munka, amit meg kell becsülni, és idővel előre is tudsz lépni, ha más munka az álmod. Amúgy sok híres színész kezdte a pályafutását felszolgálóként, futárként, takarítóként... nincs ebben semmi szégyellnivaló, hiszen ez is munka. Sosem szabad hagyni, hogy egy pasitől függj, akár érzelmileg, akár anyagilag. Szerintem most mutasd meg, mire vagy képes; dolgozz, vedd fel a kapcsolatot a barátaiddal, járj el szórakozni. Ha kiakad, füstölögjön magában; te csak legyél csinos és mosolyogj, és végre a saját boldogságoddal is foglalkozz. Nem hiszem, hogy megváltozna, egy ember amúgy sem változik meg alapvetően, de az ilyen típusú emberek amúgy sem fognak; de a lényeg, hogy boldog legyél, akár úgy is, hogy kilépsz ebből az ördögi körből és végre saját magaddal is foglalkozol.
Nála ez a szerelem abszolút jele. Attól is kiakad, hogy én nem féltékenykedem. Szerinte ez azt jelenti, hogy nem is szeretem igazán.
OLVASS a családon belüli erőszakról! Kérlek!
A hugommal már így se állok szóba. De nem akarok mindent az ő nyakába varrni. Viszont tény, hogy azt se szereti, ha anyummal épp olyan időszakot élünk, amikor többet beszélünk, több mindent osztunk meg egymással.
Remélem, hogy lesznek még igaz barátaim, és azokra a kapcsolatokra szeretnék jobban vigyázni.
A féltékenység önértékelési zavart bizonyít, de semmi esetre sem szeretetet vagy szerelmet.
Jó lenne, ha így alakulna! :)
Mindig ilyen volt, finoman mindig irányított, csak én nem vettem észre. Emellett boldoggá akart tenni a maga módján. Nem úgy ahogy én szeretném.
Ezért is mondja sokszor, hogy nekem a jó se jó. És tényleg nem tudom. Lehet, hogy igaza van.
Szívesen megnézné velem a filmet.
A gond talán inkább akkor lenne, ha lépéseket kell tenni. Mert egyelőre úgy gondolja én vagyok a fő hibás, és tulajdonképpen ő az áldozat, akit én vertem át.
Sajnos már a szüleinek is előadta, hogy el akarok válni tőle, pedig ő csak a jó úton akarja vezetni a családját.
És el is érte, hogy szégyeljem magam, amiért pl. szeretnék dolgozni egy 2 és egy 4,5 éves gyerek mellett.
Sajnos ez a típus mindig talál okot. Fél másodperccel tovább nézel a zöldségesre vagy eszedbe jut egy jó barátod a múltból... nekik mindig kell valami, amire hivatkozva szabályozhatják, mit teszel és kivel... De ez csak róluk szól meg a kisebbségi érzésükről, semmi köze hozzád meg a többi pasihoz, akire úgymond féltékeny. Azt sohasem szabad hagyni, hogy a barátaid elmaradjanak, mert tudod, egy pasi bármikor leléphet, de egy igazi barát soha. Rájuk meg a családodra számíthatsz, ha bármi történik, így becsüld meg őket és ne hagyd, hogy bárki elmarja őket mellőled. Ha mégis megpróbálja, a pasit koptasd le, belőlük van éppen elég, barátokat viszont nem találsz könnyen. Legalábbis olyanokat, akik mindig kitartanak melletted. Egy pasi se éri meg, hogy miatta hanyagold a barátaidat.
Akkor őt is meg lehet érteni. Eddig nem ezt kapta. És bizonyára nem tudja mire vélni lázadásod és megváltozott viselkedésed okát. Semmi baj..Neki lett egy "vadi új" felesége.:) Te pedig erőteljesebben nyomatékosítod szándékaidat a jövővel kapcsolatban. Egy idő után enged ő is az elveiből, és talán ettől még jobb és érdekesebb lesz a házasságotok további szakasza.
Hat év....két gyerek....
Milyen sajnálatos, hogy ezek a dolgok csak most derültek ki róla!:(
Jesszus!
Tényleg mindig ezt mondja! Hogy ő mindent megtesz értünk, kiteszi szívét- lelkét, neki a család a legfontosabb. Persze ő folytatta a sport múltját. Házasságunk alatt számtalan edzésen, meccsen vett részt, minden évben. Gyakorlatilag sosem hiányzott. Számtalan országot bejárt, míg én itthon voltam a gyerekekkel, de erre mindig azt mondta, hogy ő nem szórakozni jár, ez az élete része volt, már akkor is, mikor megismerkedtünk.
De nekem is volt életem előtte.
amugy milyen beállitotságú, negativ vagy pozitiv az életel kapcsolatosan..?!
ezt azért kérdezem mert ha pozitiv a beállitotsága akkor szerintem boldogolni fogsz a dologgal.. ha játékosan megprobálod rávenni arra ami neked a fontos..
.. vagyis.. minden dologról beszélj vele pozitivan és vidd bele, hivd fel a figyelmét, hogy neki is kellemes és hasznos lesz ha megnézi veled ezt a filmet vagy müsort..(a te példádból)
ha nem akkor nem lesz könnyü...
Nem vagy önző, ha ki akarsz lépni egy tarthatatlan helyzetből... és, mint már írtam, a gyerekek megérzik, ha baj van. Ne gondold, hogy ha maradsz a házasságban, jobb lesz; nem lesz az, mert te tudod, hogy nem vagy boldog és ezt a gyerekeid is tudják. Ha elválsz, a férjed valószínűleg sajnáltatja majd magát és kiakad a család/barátok előtt, hogy de ő igazán mindent megtett, hogy megadjon nektek mindent, te mégis elhagyod, satöbbi, csak a szokásos. Akkor lennél önző, ha gyáva lennél szembenézni a helyzettel. Ez most nem jó, így célszerű megnézni, min lehet javítani. 1. Megbeszélitek, elmondod neki, hogy te mit szeretnél és hogy nem szeretnél a továbbiakban szerepet játszani - erre valószínűleg megsértődik és értetlenkedik, mert eddig minden rendben volt... amíg szerepet játszottál vagy 2. elhagyod és megpróbálsz boldog lenni, immár elnyomás és lelki erőszak nélkül. Neked kell eldöntened, melyik a jobb.
Félelmetes, hogy mennyire rátapintottál a dolgokra. Tényleg azt sulykolja belém, hogy mégis mit gondolok, hogyan élnék meg nélküle. Becsmérli az eddig elért dolgaimat. Ő sokkal szerencsésebb családi háttérrel rendelkezik. Én 18 éves korom óta dolgozom, igaz először a vendéglátásban kezdtem, de szerinte az nem munka. Szerinte napi 12- 14 órát talpalni nem munka. És lassan már tényleg kezdem szégyelni, hogy pultos, felszolgáló is voltam. De valahol el kellett kezdenem.
Ha beszabályozza az idődet, megszabja, hogy hová mehetsz és hová nem, mert ő féltékeny, nem "enged" dolgozni vagy ide s oda, mindig neki lehet igaza, nincsenek barátaid, akkor ez sajnos már az...
Csak te vagy neki, aztán már a pénzt is beosztja, majd az önbizalmad is rombolja, esetleg ordít, de persze miattad, mert ilyen helyzetbe hoztad, majd bocsánatot kér, hiszen ez csak azért van, mert "mennyire szeret és ti vagytok az élete és miattatok gürizik, hát látod..."
Tudod, olvass erről, sajnos ez már az. Ezek forgatókönyve MINDIG azonos és a végén lerombolja a lelked, s akár a tested is.
Aggodalomból írom, kérlek, olvass a témáról!
Arra már én is gondoltam, hogy érthetetlen módon (jóképű, sportos, több diplomás), de kicsi az önbizalma. Ide vezettem vissza a féltékenységét, amit végülis sikerül azzal kezelnem, hogy nem adok okot. Pedig sose csaltam meg, nem járok sehova bulizni és mivel már barátaim sincsenek, ezért még szimpla kávézásokra sem.
Ha megcsalás nincs is, lelki erőszak viszont van, amit rajtad folyamatosan elkövet... és még csak ki sem tudod dühöngeni miatta magad, mert szerinte az nem lenne helyes. Tényleg megéri egy házasság, hogy feladd miatta önmagad és hogy boldogtalan legyél? Nem azért élünk, hogy boldogtalanok legyünk. Most tudja, hogy nem hagyod el, mert sikeresen elhitette veled, hogy csak azt teheted, amit ő helyesnek gondol, különben "rossz" vagy... De ha mégis megtennéd, megint próbál majd érzelmileg zsarolni, hogy nélküle nem mész majd semmire. Aztán majd meglátja, mekkorát tévedett, ha úgy döntesz, hogy lépsz.
Egyelőre nem tartunk ott, hogy ő szeretne változni. Most még a sokk hatása alatt van és magát sajnálja, hogy becsaptam. Egyelőre nem sikerült vele megértetnem, hogy miért tarthatatlan számomra a helyzet.
Én is hibás vagyok, mert egész idáig nem vettem észre, hogy mit csinál. Pedig néha még azt is megmondta, hogy melyik műsort nézhetem meg ls melyiket nem. :)
Vicces, de utólag belegondolva nem. Sok olyan apróság van, aminek korábban nem tulajdonítottam jelentőséget, inkább engedtem, mondván nem nagy ügy.
Legalább ennyit megtesz, de ez akkor sem mentség a lelki erőszakra, amit rajtad elkövet. Kb. egy órája sikerült a Dr. Phil című műsorra kapcsolnom és pont ez volt a téma... nagyon rég nem láttam a műsorát, de ez most pont jól jött. A helyzet majdnem ugyanaz, ami nálatok, és Dr. Phil elmondta a házaspárnak, amit én is gondoltam... De én a nő helyében már rég leléptem volna. Lehet, hogy kicsit túl határozott vagyok azt illetően, hogy mit szeretnék, de az biztos, hogy senki sem mondhatja meg, mit tegyek, és főleg, hogy mit szeressek. Ha emiatt a többiek elmaradnak, hát tegyék, akkor nem kár értük. A boldogságomért viszont én vagyok felelős és nem hagyom, hogy bárki rajtam élje ki a kisebbségi érzését. Márpedig a műsorban szereplő férjnek és a te férjednek is pont ez a problémája. Rá kellene őket döbbenteni, hogy ez mennyire nem így van, de attól tartok, mindekettő annyira imádja és tökéletesnek tartja önmagát, hogy ezt nem lesz képes belátni.
Ha elképzelem, hogy nélküle élek, boldognak látom magam, mégis félek, hogy lehetek-e ilyen önző, hogy az én boldogságomért a gyerekeimét követelem.
Ugyanakkor csak 30 éves vagyok, nem hiszem, hogy nem bolondulnék bele pár év múlva, ha továbbra is ugyanígy mennének a dolgok. Amik, mint írtam, egyébként kívülről rendben tűnnek. Senki nem gondolná, hogy elnyomva érzem magam.
szia
szerinted a párod alkalmas a változásra..?! mert ha nem akkor te egyedül kevés leszel, vagy csak ugy ha a régi szinjátékokat tovább játszod..
Szia!
Talán pont ez a baj, hogy nincs konkrét nagy hiba. Senki nem csalt meg senkit, nem iszunk, nem szórjuk a pénzt... Semmi hangzatos hibát nem lehet felróni nekünk, én mégis úgy érzem megfojt. Csendben és kedvesen.
Persze hogy most csodálkozik, ha eddig nem lehettél önmagad... Én biztosan beleőrülnék, ha valaki elvárásainak megfelelően kellene élnem. Többen elmaradtak mellőlem emiatt, mert nem azt teszem, amit szerintük kellene, de értük nem is kár. Lényeg, hogy én szeressem az életem, más meg úgy él, ahogy akar. Ha valaki csak akkor szeret, amikor olyannak mutatod magad, amilyennek ő elvárja, akkor nem is szeret igazán, csak birtokolni akar. Ezek alapján talán az lenne a legjobb, ha új életet kezdenél, vagy legalább kis időre külön élnétek, hogy lásd, milyen lenne, ha végül elválnál. Pár hét-hónap sok kérdésre választ adhat.
Köszönöm, hogy ezt írod! Tényleg el vagyok bizonytalanodva, hogy egyáltalán normálisak-e az igényeim. Régen ő is azt vallotta, hogy nem a nő egyedüli feledata a háztartás, de a gyakorlatban sosem mutatta meg. Végül mindig mindent én csináltam meg, bár a gyerekekkel emellett ő nagyon sokat foglalkozott, foglalkozik.
Boldogtalan szülők mellett sem, akik csak úgy elvannak egymás mellett, miközben esetleg nem is szólnak egymáshoz... Nem könnyű helyzet, de a leírtak alapján szerintem legjobb, ha új életet kezdesz, amibe nem szól bele más. De mondom, ezt neked kell eldönteni.
Próbálunk értelmesen kommunikáli a problémáinkról. De ezzel is van gondom. Ezt a lavinát most én indítottam el, mert én tartottam tarthatatlannak a helyzetet, most mégis ott tartunk, hogy ő van megsértődve, mert hogy becsapva érzi magát. Eddig nem ilyennek mutattam magam és ... Ami igaz is, mert mindig meg akartam felelni az elvárásainak, elhitette velem, hogy az a "normális", ha úgy teszem a dolgokat, ahogy szerinte kell.
További ajánlott fórumok: