Vajon jóvátehetők egyszer a múltbéli hibák? (beszélgetős fórum)

Köszönöm a segítséget!

Eddig ezekkel az dolgokkal nem is foglalkoztam, éltem a magam kis életét, csak ez a két álom olyan váratlanul ért és annyira élethű volt... eszembe sem jutottak mostaában ezek az emberek, és nem is szokásom álmokra hivatkozni, de ez tényleg nyomot hagyott bennem.

Igen, tanultam a hibáimból... :)

Igen, ez lehetséges... ezzel tisztában vagyok, hogy az idő megszépíti a dolgokat, mégis valahogy hibásnak érzem magam a leírtakban, gyerekesen és ostobán viselkedtem a fiúknál, és ha néha összefutok velük az utcán, szinte szégyellem magam, pedig már nem vagyok ugyanaz a lány. De képzelem, mit gondolhatnak rólam...

Újra nem jönnék össze egyikkel sem, de szeretném, ha jobb véleménnyel lennének rólam és látnák, hogy nem vagyok már ugyanaz a kis ostoba csitri, aki akkor voltam.

A barátnőmmel kapcsolatos dolgot pedig fontolóra veszem. :) De eléggé tartok tőle, mivel ő nem keresett, úgy zárult le a barátságunk, hogy én elhívtam egy buliba ünnepelni, ő pedig igent mondott, de nem jött, inkább elment az új barátaival máshová és azóta nem jelentkezett. Mikor felköszönöttem a születésnapjakor, akkor is csak megköszönte az üzenetet és ennyi, abszolút nem érdeklem szerintem. Kicsit megalázkodásnak érezném ezek után, ha még én keresném.

Nem a múlton kell rágódni,hanem a jövőbe kell nézni.

Ami megtörtént,az már visszafordíthatatlan.És azért valljuk be,egyik-másikban jócskán hibás vagy.

Úgyhogy nem azzal válsz felnőtté,hogy álombéli hülyeségeket akarsz megvalósítani,hanem azzal,hogy tanulsz a hibáidból és tovább lépsz!

A múltbéli hibákat nem szégyellni, és nem is jóvátenni kell - nem is hiszem, hogy lehet - hanem tanulni kell belőlük.

Úgy tűnik, ez sikerült, már belátod, hogy hol hibáztál, és remélhetőleg nem esel bele ugyanezekbe a gödrökbe még egyszer. Ha felvállalod a felelősséget a múlt eseményeiben játszott szerepedért, akkor fejlődtél.

Nem kell szégyellned a hibákat sem mások, sem magad előtt. Akkor azt tetted, amire képes voltál, amire tellett tőled. Most már tudod, hogy mit kellett volna másképp.

Ugyanakkor másoktól is azt várni, hogy ők is vállalják a felelősség rájuk eső részét, egy kicsit naiv dolog... Sokan ugyanis nem hajlandók vállalni, szimplán rátolják a másik félre az egészet, mondván, hogy ők nem hibásak.

Ez a két fiú már nem része, - és valószínűleg nem is lesz - az életednek, úgyhogy te csak magaddal törődj.

Azt nem mondtam, hogy azt írd meg a barátnődnek, hogy újra szeretnél vele barátkozni. Csak az érzéseidet vállalod fel, könyöradomány nem kell.

A mostani barátoddal meg lehet, hogy jobb lenne akkor inkább szakítani, mint hogy évekig egymás idejét "pazaroljátok". A volt pasikat meg lehet, hogy csak az idő szépíti meg. Hidd el, volt olyan, hogy újra összejöttem azzal, akivel korábban jó volt, csak akkor neki felesége volt, és aztán rájöttem, hogy csak a múlt emléke annyira szép, a jelen meg már jelen. Új útra kell térni.

A régi önmagammal nem lettem volna boldog velük. A mostanival talán de ezt már nem fogom megtudni. Sajnos a mostani párommal sem vagyok 100%-ig teljes és boldog. A mostani barátom közel sincs olyan férfias, mint a fent említett két srác. Nincs olyan kiállása, olyan stílusa, olyan ereje, olyan megnyerő személyisége. Én szeretem, ha egy férfi irányítani tud, a mostani barátom pedig nem tud. :( 25 éves, de még sehol sem tart az életben, én 20 éves létemre már többmindent értem el és ez zavaró. De nem is ez a fő téma...

A barátnőmmel kapcsolatban is nagy visszatartó erő a büszkeségem. Ő lecserélt más barátnőkre, elfelejtett... ezek után, ha ráírnék, úgy érezném, futok utána és hülyét csinálok magamból.

A gyerekkori barátnődnek szerintem írhatnál. Lehet, hogy nem is tudja, mit érzel, neki elmondhatnád, hogy fáj neked, hogy már nem férsz bele az idejébe, pedig hiányzik neked.

A volt pasik előtt meg "mutogatni", hogy milyen lettél, teljesen felesleges. Elég, ha te meg a mostani párod tudjátok, mennyivel többet érsz, és milyen sokat vesztettek ők. Egyébként meg ők vesztettek, te meg nyertél, mert velük nem lennél boldog.

Az utóbbi 3-4 napban folyamatosan ezzel kapcsolatban álmodom. Nem sokéves hibákról, kapcsolatokról lenne szó, inkább az 1-2 évvel ezelőttieken van a hangsúly, 18-19 éves koromból (most 20 vagyok).

Kezdődött az első álom a volt legjobb barátnőmmel. 8 évig osztálytársak voltunk, szinte együtt nőttünk fel. Hasonlóan filozofikus, visszahúzódó alkatok vagyunk, akik igyekeztek egy kis színt csempészni az életükbe. Sokat buliztunk együtt, nagyon jó volt vele és a másik barátnőnkkel. Még az egyetem első évében is tartottuk a kapcsolatot a többszáz km ellenére is. Aztán egy év után ő egyetemet váltott, átjött a mi városunkba, ahol új barátokat szerzett. Csak addig kellettem neki, míg segítettem neki eligazodni az egyetemen. Azóta nagy ívben tesz a fejemre, csak velük van, az elején még kerestem, de flegmán viselkedett, ő meg nem keresett, így már lassan fél éve nem beszéltünk. Nos, vele kapcsolatban álmodtam pár napja, azt, hogy végre beszélgethettünk, és én elmondhattam neki, milyen rosszul esett, hogy az új barátnői mellett velem már abszolút nem törődött (nem is értem, miért nem fértem el az újak mellett én is?!), felrúgta a barátságunk és fél éve felém sem nézett (pedig én közben facebookon felköszöntöttem születésnapjakor, azt is csak megköszönte). Ő erre bocsánatot kért, sajnálta és újból barátnők lehettünk. Mikor felébredtem, percekig tartott, míg tudatosult bennem, semmi nem történt meg a békülésből...

A másik álmom egy exbarátommal kapcsolatos volt. 2 éve ismertem meg. Ő kezdeményezett, fogalma sem volt arról, mennyire tetszett hónapok óta. A sors keze... :) 5-6 hónapot voltunk együtt. Azt mondta 1-2 ismerősének, hogy a barátnője vagyok, holott nem is jártunk "hivatalosan". Felnéztem rá, külsőre ő volt a tökéletes, külföldön dolgozott, ahova én is menni akartam és akarok (a közös jövőkép fontos nekem), és isteni volt az ágyban is. Azonban 3 hónap után kikezdett a húgom barátnőjével, egy óvodás szintű és csúnya lánnyal. Mivel én szerettem, és zavarta az egómat is, hogy egy nálam sokkal csúnyább és butább lánnyal csalt meg, így harcoltam... azonban ennek az lett a vége, hogy a srác csak kihasznált, sokszor lefeküdtünk, előadta, hogy szeret, hogy akar engem, másnap meg megírta üzenetben, hogy hagyjuk egymást békén. Aztán következő hétvégén megint ugyanez, együtt töltött éjszaka, majd lerázás... így ment 2-3 hónapig. Én ettől úgy kikészültem lelkileg, hogy folyamatosan hívogattam, sírtam, hogy maradjon velem, mert teljesen tönkremegyek, szinte zsaroltam már, szerintem idegbetegnek nézett.

Aztán feltűnt a színen az egyik haverja, aki bár külsőre nem olyan helyes, viszont mégis hatalmas vonzereje van, igazi férfi. Elkezdtem vele kavargatni, bár a bizonytalanságom miatt hamar kiábrándult. Egy faluban laknak, én pedig csináltam olyat is, hogy elmentem a falujukba, elmentem kocsmázni az ottani barátaimmal, míg mindkét srác kinnvolt a kocsmában, persze mindketten körbeugráltak, italmeghívások stb, de én hidegen visszautasítottam mindkettőt, majd 1-2 óra után leléptem. 10 percen belül jöttek az sms-ek, hívogatások mindkettő részéről, hogy menjek vissza, menjünk el kettesben ide-oda, én pedig átvertem az új srácot és a réginél kötöttem ki, ami persze kiderült. Aztán mikor a régi lerázott megint, mentem az újhoz, hogy sajnálom, látszólag lazán vette... ám pár héttel később egy buliban voltunk mindketten, úgy volt, hogy találkozunk, erre tett rám magasra és kikezdett egy másik lánnyal a szemem előtt, kivitte egy parkba d*gni. Mikor visszajöttek és a srác a másik lányt ölelgette, odamentem hozzájuk, és lekevertem mindenki szeme láttára két pofont a srácnak. Nagyon sajnálom így utólag, szégyellem magam érte. Azóta nem beszéltem egyik sráccal sem, de valahol tönkretettek lelkileg, ez a mostani, lassan másfél éves kapcsolatomban jött ki. Egyszerűen képtelen vagyok az igazi szerelemre és az igazi szeretkezésre. Undorítónak tartom őket, önbecsapásnak.

A fenti srácról (a régebbiről) az elválás után derült ki, hogy nem is tetszettem neki külsőre, csak jól elvolt velem. A végén már nagyon csúnyán bánt velem, elhordott engem mindennek, és hogy szálljak le róla (de másrészt mégis keresett ő is) és hogy milyen vagyok.

Nos, vele kapcsolatban álmodtam ma, hogy elmentem ismét a falujukba, találkoztam a sráccal, és kiderült, hogy az egész esetet félreértettem és ő szeretné ismét megpróbálni velem. Álmomban mindketten bocsánatot kértünk egymástól és ismét olyan boldog voltam, mint egykor a legelején vele.

Én nagyon örülnék, ha mindez bekövetkezne, ha nem is kapcsolatot kezdeni vele, de megbocsátani egymásnak és jóban maradni. Ezenkívül kicsit bennemvan az is, hogy megmutathassam, mennyire kikupálódtam az egyetem alatt, nőiesebb, szebb lettem külsőre és felnőttesebb belsőre. Már nem patáriázok pasikkal, nem pofozkodom és nem alázkodom meg senki előtt sem. Van tartásom, becsületem, büszkeségem, van bennem nőiesség, amiket a mostani párom tisztel is bennem. Ezeket mind meg akarom mutatni az egykori pasijaimnak, hogy lássák, mit veszítettek (persze tipikus női viselkedés :D) és hogy lássák, már nem vagyok olyan, és ha meglátnak az utcán, ne egy hárpiára, egy idióta, gyenge kiscsajra gondoljanak, hogy tudják, már nem vagyok olyan, mint 2 éve.

Szerintetek lehetséges lenne ez valaha?

Valószínűleg 1 éven belül új életet kezdek külföldön, sajnálnám, ha ilyen véleményekkel a hátam mögött kellene kimennem és ha a régi barátaim teljesen elfelejtenének, nagyon felkavartak ezek az álmok. De a büszkeségemből nem tudok aláadni, nem fogok rájukírni csak úgy.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett.