Unom az elméletet, miszerint a betegségek a lelki fejlődés útjai (beszélgetős fórum)

Teljesen mindegy, hogy unod vagy sem, igaz vagy sem. Betegseg, fajdalom volt, van, lesz.

Masodlagos, hogy mivel magyarazzak az okokat.

Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve a betegség c. könyvében azt mondja:

hogy amikor a lélek hiába küld üzeneteket érzelmek, gondolatok, kívánságok stb. formájában, a napi rohanásban még ha érezzük is, hogy oda kellene figyelnünk saját magunkra is, de nem tesszük, akkor produkál egy betegséget. Ezzel eléri, hogy mégiscsak figyeljünk oda saját magunkra is, és egy kicsit (=a felgyógyulás idejéig) szakadjunk már ki a napi taposó-malomból.

Annyiból tudok veled egyetérteni, ha valaki ezt felismeri, és legalább a betegágyán elgondolkodik azon, mit és hogyan kellene a továbbiakban csinálni ahhoz, hogy ugyanez az állapot ne ismétlődjék meg: akkor valóban tanult a betegségből.

Valahol máshol olvastam, hogy a betegség fajtája megmutatja, hogy az életünknek mely területén vannak megoldandó feladatink.

Pl.

- akinek a jobb lába fáj, az valami miatt fél egy bizonyos dologban dönteni, és képtelen azt elhagyni, feldolgozni, továbblépni = előre lépni.

- akinek a bal lába fáj, az képtelen lelke mélyén elengedni egy korábbi fájdalmat, egy bántást, stb. stb. és még mindig "húzza maga után"!

- aki évek óta rágódik egy bánaton, egy bántáson, egy veszteségen, de nem szól, nem mondja ki, csak "belülről rágja magát" = leginkább őnáluk jelentkezik a rák.

Szóval nem tudom, de inkább tartom a megjelenő betegséget figyelem-felhívónak, mint valami ajándéknak!

Óh.

Süssék meg az elméletüket.

Ajándéknak én sem nevezném a betegségeket, de abban hiszek, hogy ez egy fajta üzenet a szervezet részéről. Leginkább arra figyelmeztet, hogy törődj magaddal, tegyél jót magaddal, érezd jól magadat.

Valahogy úgy gondolom, hogy ha te olyan életet élsz, ami neked nem jó, azaz szándékosan bántod magad, akkor a szervezeted is önmaga ellen fordul illetve nem védekezik a támadások ellen.

Bizonyos betegségek persze nehezítik, akár ellehetetlenítik, hogy az ember jól érezze magát, de odáig el is kell jutni. Rendszerint az ilyen állapotok előtt már rengeteg apróbb jelzést ad a szervezet.

"Nem ajándék a betegség,FELADAT. Megoldani való ."

Amikor meg nem tudjuk megoldani mégsem, meg erőt sem kapunk hozzá eleget (pedig állítólag jár hozzá egyes elméletek szerint) , akkor meg jön az az a ezomaszlag hogy a szüleinket, hozzátartozóinkat leckézteti az élet a mi betegségünkkel. De persze kizárólag az univerzum igazságosságának jegyében vagyunk mi betegek mások okítására.

A betegseg - betegseg.

A hozzaallas viszont sokat segithet, de nem mindenhato.

Igen. :)

De tőlem a kineziológia is elég távol áll.

Viszont az embert igen-igen elgondolkodtatja...

Segit maskepp latni a vilagot;

megtanul ertekelni dolgokat, amiket addig nem.