Tokofóbia-félelem a szüléstől (beszélgetős fórum)
szerintem jó dolog ez ha valaki tényleg annyira fél
Emlékszem, hogy én azt kérdeztem meg a védőnőktől, hogy nem e szülné meg valaki helyettem?
Ők meg nevettek, mert, hogy milyen vicces vagyok, közbe nem is vicceltem:)
De tényleg féltem előtte és amikor oda kerültem akkor olyan erős lettem, hogy azt le sem tudom írni.
Ott volt a férjem és ott volt az orvosom akikben mindennél jobban bíztam. És megfogadtam, hogy soha nem nem hallgatok másra ilyen ügyben. Őszintén szólva engem a sok rémtörténet ilyesztett meg. Sok mondták, hogy olyan a szülés mintha elevenen nyúznának meg ilyenek.
És 18 órát vajúdtam a fiammal, kaptam oxitocint ami borzalmas fájásokat csinált, de azért végig csináltam. És ha kéne akkor már is mennék szülni:)
Én pl. a császártól is tartok. Még nem volt soha műtétem, tartok az altatástól, elvérzéstől, utána a felépüléstől, hogy nem tudom ellátni a babám...
Barátnőm szerint inkább egy szülés, mint egy gyökérkezelés. Valaki azt mondta egyszer itt, hogy a vajúdás olyan, mint egy nagyon intenzív fogfájás, amit nem lehet csillapítani, és majd megőrül tőle az ember. Na, én már sok olyanon túlvagyok, csak ez vigasztal. :D
Sziasztok.
Én most fogok másodjára szülni, első alkalommal életmentő császár volt, koraszüléssel.. Mikor most megtudtam, hogy babát várok, éreztem, hogy minden rendben lesz a terhességgel(eddig úgy is van minden kopp-kopp), és a végén természetes szülésem lesz.
Viszont most így kicsivel később, mint a fele, nagyon örülnék, ha császároznának. Nem a fájdalomtól félek, mert nekem a császár is nagyon fájt, begyulladt a sebem, kaparni kellett belőle a gennyet egy ismételt beavatkozásnál, állni, ülni nem tudtam, nehezen lett tejem stb.. Hanem a természetes szülés komplikációitól félek. A Kisfiammal korai fejlesztésre kell járni(majdnem minden nap megyünk). Ott nagyon sok mindenkit megismertem, császáros anyukaként csak én vagyok, és egy másik ikres anyuka.
Az összes többi gyerek, aki oda jár, mind természetes úton jött, vagy több 10 órás vajúdás utáni sürgős császárral.. Egy tervezett császárnál ilyen komplikációk nagyon ritkák.
Agyvérzés, megreked a szülőcsatornában, meconiumos magzatvizet nyel, vákumozni kell stb. Én ezektől rettegek. Az én gyerekem korrigálhatók a "hibák", de akik ott bennünket körülvesznek, életük végéig ezekkel a komoly dolgokkal kell kínlódjanak.
Tudom, én koncentráltan találkozom ezekkel a problémás szüléstörténetekkel, és súlyosan beteg gyerekekkel, de ebből az élethelyzetből adódóan nem tudom kikapcsolni az agyam, hogy velem majd máshogy lesz...akármenniyre is próbálom, és pár hete, kb azóta, hogy mocorog a babám, elkezdtem rettentő módon félni egy rendes szüléstől, pontosabban annak a komplikációitól..
Én is jártam ilyenre.
Eleinte nagyon nagyon féltem a szüléstől.
Aztán ahogy közeledett az idő egyre erősebb lettem és mindig azt hangsúlyoztam magamban, hogy ha anyáink, nagyanyáink mindenféle fájdalomcsillapító nélkül megszültek minket, akkor én fejlettebb orvosi segítség mellett miért ne tudnám.
A pszichológusnővel légzésgyakorlatokat tanultunk, illetve arra hívta fel a figyelmünket, hogy ha én görcsös vagyok, akkor a babának sokkal nehezebb kibújnia, valamint, hogy ha elkezdek sikoltozni és vergődni, akkor az erőmet vesztem és azzal sokkal nehezebb lesz.
Valamint én megbeszéltem a gyermekeimmel, hogy ügyesek lesznek és könnyen kibújnak. Hiszek az ilyenekben. :)
Te is csak a szépre és jóra gondolj! Hidd el a fájdalmon kívül, ami tény, hogy nagyon fáj egy olyan élményben lesz részed, ami leírhatatlan.
És még egy fontos, szülési történeteket ne hallgass!!!
Nyugalom, könnyebb lesz már, és te is rutinosabb leszel.
A vizelési problémáddal pedig érdemes lenne felkeresni egy urológust.
En is hasonloan ereztem. Nem csak magatol a szulestol feltem, hanem a gatmetszestol borzasztoan (vizualis tpus vagyok, elkepzeltem az egeszet) is illetve a komplikacioktol. Szerintem nem kifejezetten a fajdalomtol fel a baratnod vagy a nok nagy resze.
Nem tudom, van-e kozottunk olyan, aki hasonloan erez, mint en:
Meg mindig valami "tanacsot" varnek, de tudom, nem kapok. Akkor se kaptam.
A gatmetszes volt a legkisebb bajom. :) Amugy minden rendben ment, csak borzaszto sokaig tartott. A nagy erolkodestol azota -hat megosztom veletek intim reszleteim- egy ejszakat nem tudok vegigaludni, annyiszor kell pisilnem Gozom sincs, hogy valaha visszaall-e. Az aranyerrol nem is beszelek, azt kremmel, kuppal lehet kezelni. De azt, hogy gyakorlatilag 1 alkalom helyett tobb kicsit kell pisilnem, nagyon nem jo.
A szuloszoban amugy az is zavart, hogy ugy jartam mint Rachel, a Jobaratokbol. Mindenki kiment mar, de en meg nem..raadasul eleg hangosak voltak, megmagyarazni nem tudom, de borzasztoan hergelt.Ez van :)
Most ott jarok, hogy a masodiktol talan jobban felek, mint az elsotol.
Hát, én egyenlőre nem rettegek tőle,ha a nők többsége túléli, akkor én is.
Nekem teljesen másodlagos, hogy nekem hogy fog fájni, az a lényeg, hogy a baba rendben legyen.
Van aki nagyon jól viseli,de ez szerintem ritka.
Egyébként szerintem sem az a lényeg,csak fura mikor valaki a természetestől fél,a császártól meg nem...nekem fura,mert én meg a szikés megoldástól rettegek.
én császárral szültem. nem önszántamból, de nekem nem fájt, csak 1 napig. lehet erősek az idegeim.
szerintem mindegy hogy szül az ember, nem ez a lényeg. és nem önszántából választja ezt az ember.