Tokofóbia-félelem a szüléstől (beszélgetős fórum)
én úgy voltam, ha anyám megcsinálta - akire nem sok mindenben tudok felnézni úgy kimondottan, akkor én is megcsinálom, naná, simán!
aztán csak pozitívan gondoltam rá előre is, hogy szép lesz a gyerekem stb, hogy addig milyen lesz nem foglalkoztam vele, túlélem és pont...
a vége az lett: hogy én is azt hittem rosszabb lesz, jobban fog fájni, és többet, stb, és iszonyat jó érzés volt mikor kibújt és rám tették, valami nem is tudom milyen.. :)
jaj...az nem lehetett valami jó..Amúgy szerintem eljön a szülés közben az az érzés, mikor már mi mint anyák nem számítunk saját magunk számára ...csak a baba...azzal legyen minden rendben...
Szerintem is,bár én egy második babánál lehet kérnék epidurált (elsőnél nem kértem) de semmiképp nem vágatnám fel magam.
Én az első lányomat simán szültem a második szülésem császár volt.össze tudtam hasonlítani nagyon szerettem volna a 3.at simán szülni és mégis a végén a műtőben kötöttünk ki..nincs annál szebb érzés szerintem mikor megszülöd a gyereket :) minden fájdalom ellenére inkább a sima
Szerintem amikor odakerül az ember, semmi nem számít: akár lehetsz egy teli focistadionban a pálya közepén, és mindenki téged néz, túl leszel rajta!
És akárhogy is fáj, megéri!:))))
Ugyan én természetesen szültem,de nem bírom felfogni,ugyan miért jobb egy császár?Oké,nem mondom,nem volt egy könnyű menet a 11 órás szülésem,de amint megszületett,kész,vége,nem fájt semmim,mintha nem is szültem volna,jól voltam.
Ha egy szikével felvágják a hasát a nőnek,az most jobb???Szerintem utána az is fáj legalább annyit mint egy vajúdás...
szerintem is lehet valami hormon ami a végén már nem "enged félni" :)
Szia!
Én is rettegtem a szüléstől, mindigis úgy gondoltam rá, hogy csak éljem túl, mert úgy írta le néhány barátnőm a fájdalmat:( Aztán mikor tehes lettem, ugyan volt bennem félelem,de valahogy már máshogy gondoltam rá, tudatosan nyugtattam magam.
És láss csodát 100-as erősségű fájásoknál kérdeztem a szülésznőt hogy ez az egész??? Ezt nem hiszem el sokkal rettenetesebbre számitottam:S Utána kaptam még egy kis oxitocint, na az nem volt leányálom, de kibírható- főleg a végeredményért. És ezekután még meg is császároztak, úgyhogy én mindenem végigmentem amin lehet, de bármikor bevállalnám újra, de sajnos most nem lehet mert van egy gerincsérvből adódó ideggyulladásom, ami 10szer fájdalmasabb mint a szülés - mostmár tudom! És ennek sajnos nem látom a végét...
Sokat gondolkodok azon, hogy miért tartok ettől. Sok nő írja, hogy tart tőle, úgy érzem, én kicsit jobban a kelleténél. Lehet, minden nő ezt gondolja. Hogy csinálja végig az, akik fél az injekciós tűtől, a vérvételtől? Mert ilyeneket is olvastam...vagy rosszul van a kórházi szagtól, minden ilyesmitől. Mert ilyen tekintetben vannak tőlem rosszabbak is, mégis valahogy kipréselik azt a gyereket...lehet, ezeknek nem marad meg kellemes élményként. Vagy?
ja :D tiszta gyagya vagyok :)
én egyébként nagyon féltem tőle, attól is rettegtem, amikot már nagyobb volt a pocim, hogy jajj, mi lesz, ha este jön rám a fájás, vagy elfolyik a magzatvíz.
Aztán egy szép napon, amikor jöttek a fájások, már nem féltem. Pedig addig még éjszakánként is rettegtem :)
Valami hormon, vagy valami odabent, nem enged már olyankor félni :)
Aztán egyszer egy barátnőm rávilágított, hogy milyen a császár, és utána már nem akartam. Gyereket se, de akkor már "mindegy" volt!:) Természetes úton szültem, kb. 2 és fél óra volt az egész!:)))))
Szerintem minden nő retteg: ki jobban, ki kevésbé.
Én világ életemben féltem, nem akartam szülni - "majd kiveszik" alapon, csak császár.
Én egy hónapja szültem :) én se akartam császárt..de mégis muszály volt mert a baba bele volt tekeredve a köldökzsinórba.Pedig teljessen nyitva voltam már.
Biztosan lesznek olyanok is. Engem szerencsére nem érint.
Engem a császármetszés gondolata sem nyugtat meg, ha már itt tartunk.
Egy közeli ismerősöm szeretne nagyon babát,de rettenetessen fél a szüléstől és kiváncsi voltam van e valakinek ebben tapasztalata.Aki ennyire rettegett.
Szia ...a szülés a legszebb dolog a világon...Fájni ugyan fáj,de mindenkinél más a fájdalom küszöb és a szülés időtartama /vajjúdás/is.....De inkább a természetes úton való szülés ezerszer, mint egy császár...Mikor én szülőszobára kerültem ...mindig csak az járt a fejemben ,hogy mindegy mennyi idő ...csak császárt ne...
Egyébként Nálunk anno volt a szülésfelkészítőn egy olyan alkalom amikor egy pszichológussal beszélgethettünk és Ő tartott ilyen terápiás foglalkozást ami segíthet a szülésben.
Én ezzel tisztában vagyok, csak azt szerettem volna mondani, hogy ezen csak Te(vagy aki ebben szenved) tudsz segíteni magadon azzal, hogy próbálsz agykontrolozni. Persze gondolom vannak súlyos esetek, és akkor valóban a cs.metszés a megoldás.
Szerintem szinte mindenki fél a szüléstől. Én is rettegtem, de komolyan. De sokkal jobban bírtam mint azt gondoltam. Nekem pozitív érzéseim van a szülésemmel kapcsolatosan. Pedig nagyon hosszú vajúdás volt és a fiam is óriási volt.
Nem torokfóbia :D hanem tokofóbia :) rettegés a szüléstől
Van olyan, aki nem fél tőle?
Én sokkal rosszabbra számítottam, nem volt benne semmi megrázó, ha ilyen problémád van, azt ajánlom, csak pozitívan!
Minden rendben lesz!
Mit értesz pontosan torokfóbia alatt? Nekem a terhességem alatt volt gondom a torkommal, de azt gondoltam, hogy az allergia miatt van. :)
Sziasztok
Van valakinek tapasztalata a tokofóbiával kapcsolatban?
További ajánlott fórumok: