Titkok a fehér köpeny alatt, avagy a történet, amiért orvos lettem (beszélgetős fórum)

Tényleg ott olvastam, csak elfelejtettem.D

De látod, szinte minden mondat ismerős volt, s mivel viszonylag hosszú, azért gondoltam, hogy cikként olvastam. :))))

Köszönöm!

Talán az adatlapomon...:)

Ha nem, akkor kettő van belőlem, ami több szempontból is aggasztó lenne...egy is sok...! :))

Újnak kell lennie, mivel a cikket én magam írtam. :)

Valóban erős lélek kell hozzá, anélkül belerokkannánk. Sajnos sokan ennél a pontnál véreznek el. Mindig vízválasztó, amikor beledobják az embert a mély vízbe.

"Szeresd a munkád, és többé nem kell dolgoznod." Valahogy így szól az egyik kedvenc idézetem. Ez mindent elárul.

Köszönöm! :)

Köszönjük szépen!

Teljesen igazad van! Reménykedünk benne, hogy talán egyszer valaki a fejéhez kap...ott fent!

Jól! :)

Köszönöm! :)

Sajnálom, hogy nem sikerült Neki, de semmiképpen sem volt hiába az a négy év. Biztosan rengeteget tanult és tapasztalt az évek során. Talán nem ez volt az Ő útja. Hiszek benne, hogy mindenki ott van, ahol lennie kell, s azzá válik, amivé válnia kell. Sok mindenen átsegített már ez a hozzáállás, ez a hit.

Igen, lelkileg nem egyszerű és sajnos azt kell mondjam, erre születni kell. Persze az idő is edzi az embert, de vannak, akiket tönkre tesz ez a sok stressz és lelki megpróbáltatás. Na, akkor kell más pályára lépni! :) Az egészségügynek is rengeteg perifériája van, ami nem ennyire megterhelő lelkileg. Talán egy olyat kellene neki kipróbálni.

Sok sikert kívánok neki!

Én köszönöm, hogy elolvastad! :)

IGEN, az a bizonyos kórházi hangulat...imádom! :)

Akkor küldöm az "enerdzsit", hátha felfedezni véled magadban a természetfeletti képességeket...nagyon várjuk a stadionok árát, nálunk jó helye lenne! :)

Köszönöm a magam és a kollégáim nevében egyaránt, én is gratulálok Neked az eddig elértekhez!

Köszönöm szépen!

Ez egy örök kérdés, még saját magam részéről is.

Nos...nagyon nem szeretném "cserben hagyni" a magyar egészségügyet és a magyar betegeket, még ha sokszor Ők cserben is hagynak minket.

Az anyagiakat tekintve, viccesen azt szoktam mondani, hogy mi nem pénzért dolgozunk, s valóban nem. Nekem az a legértékesebb fizetség, ha egy beteget meggyógyíthatok, de persze azzal nem tudok a boltban fizetni, de valahogy mindig megoldom ezt a részét is. Ráadásul...minek lenne sok a fizetésünk, ha úgyse lenne időnk elkölteni a pénzt?! :P

A másik ok, amiért nem szívesen mennék külföldre, az a családom. Mivel őket nem vihetném magammal, így rettentően hiányoznának...na meg persze a hazám is!

Szóval, amíg lesz a hidegen kívül valami más is a hűtőmben, addig maradok.

Egyébként volt szerencsém a külföldi egészségügybe is betekinteni, az egyetem után egy ciprusi kórházban voltam gyakornok néhány hónapig. Össze sem lehet hasonlítani egy magyar kórházzal, semmilyen szempontból. Nagyon élveztem, de azért vágytam haza!

Győzikét Pécsett operálták a Da Vinci magánklinikán, ha jól tudom, s az újonnan kapott darázsdereka Tizedes doktor keze munkáját dicséri! :D

Minden tiszteletem! Nagyon szep es szamomra meghato cikk.

Ikebana: en is betegebb lennek azt hiszem.

Nekem új volt a cikk.

Egy küzdelmekkel teli életet mutatbe. Én sokszor elmondtam már, hogy nem tudnék orvos lenni. Mélységes empátia él bennem a betegek iránt és pár nap múlva én betegebb lennék a betegektől.

Az pedig, ha egy betegen nem tudnék segíteni, szörnyű tragédia lenne számomra. Pedig akkor is lesznek új betegek és akkor is kell tovább küzdeni, már ő értük. Egy orvosnak ezt is, önmagában kezelni tudnia kell. Igen, lelkileg ez nagyon nehéz lehet.

De ők ezt vállalják.

Valaki azt írta, hogy sok az elfásult orvos. Nemcsak orvosi körökben történik meg a szakmai elfásulás. A szakmai kiégést, mint betegséget nem olyan régen írták le.

Ilyenkor váltani kell. (lehetőség szerint)

Minden elismerésem a cikk írójának! :)

Minden tiszteletem a mai lelkiismeretes orvosoknak, és minden, az egészségügy mellett Mo.-on kitartónak.

Odafönt meg elgondolkodhatnának végre, hogy mire kellene a milliárdokat költeni.

Szégyen, gyalázat, amilyen állapotban a közkórházak vannak.

Jól értem, hogy te még rezidens vagy?

Nagyon regényesen tudsz fogalmazni ;)

Gratulálok!

Lányom barátnője az egyetemen mondta, hogy négy évet járt az orvosi egyetemre. Élete álma volt. A tanulás, a vizsgák jól mentek, nem az volt az oka, hogy otthagyta, (hiszen ez már kiderült volna előbb is, ha nem megy neki).

A kórházi dolgokat nem bírta egyszerűen, lelkileg. Azt a kiégettséget, azt a fásultságot, ahogy az orvosok dolgoznak. Belegondolt, hogy akar-e ő majd 10-20-30 év múlva ÍGY dolgozni. Egy évig őrlődött, aztán meghozta a döntést, hogy nem akar. Az álma volt pedig (nem a szülők álma, mint sok esetben).

Hát, ilyen is van.

Négy évet kidobott inkább, de azt mondja, képtelen volt lelkileg feldolgozni azt a frusztráltságot, amit a kórházban az orvosokon tapasztalt.

Aztán lehet, hogy csak mindig rossz helyre került gyakorlatra, ki tudja...

Most egész más jellegű egyetemre jár, de mindig fájó pont lesz neki az a be nem fejezett.

Ilyen is van, szívből sajnálom a lányt.

Csodálatos!

Köszönöm, hogy megosztottad velünk. Én is dolgoztam anno kórházban, van jó értelemben vett hangulata is! :)

Ilyenkor mindig szeretnék varázsló lenni és az egészségügybe átvarázsolni a felcsuti stadion és vasút árát.

A kitartásért hatalmas elismerésem. Bár nem orvos lettem, de 14 éves korom óta dolgozom, és munka (család) mellett végeztem egyetemet (előtte persze érettségi és főiskola), tehát ismerem a megfeszített tanulást.

Az orvosokra pedig mindig felnéztem.

"Titkok a fehér köpeny alatt"

Amikor itt tartottam még teljesen más jutott az esztembe. :D

Gratulálok a kemény kűzdelemhez, kitartáshoz és a sikerhez! Hát, erre nem sokan lennének képesek!

Azt hiszem, manapság aktuális a kérdés, hogy nem kívánod-e pályafutásod külföldön folytatni. Mert erre még (ki tudja meddig...) van lehetőség és sokszorosád keresnéd az itteninek, hiszen szerintem óriási nagy baj, hogy az orvosok oly gyengén vannak megfizetve. Félreértés ne essék, nem akarlak az országváltásra rábeszélni, csak úgy gondolom, hogy ez a kérdés biztos, hogy felmerül. Megértem és nem hibáztatom az elmenőket, de nagyon tisztelem a maradókat. Mindenesetre, ha semmi másra, az egészségügyre biztosan sokat fordítanék ha rajtam múlna.

Mit tudok még hozzátanni? Nem tudom.

Mellékesen: 128-130 kilós vagyok, senki nem mondaná meg mert nagy a fajsúlyom, tehát elmerülnék vízben. Azért a hasamon van anyag, 130 cm-es derékbőség, volna mit leszedni, mint ahogyan Győzikének is - ha igaz - leoperálták a zsiradékot a hasáról. Meg lehetne egy ilyen műtétet oldani? Kérdésem csak költői, nem kell megijedni! :D