Ti mit csinálnátok ebben a helyzetben? (beszélgetős fórum)

nem értem mi a baj, ha megkér hogy menj el, biztos meg van rá az oka,

nem biztos hogy meg akarja veled ismertetni

neked van bartárod? lehet ez még fordítva is, mert lehet hogy neked se lesz hova menned vele, ha kettesben akartok maradni

21 évesen biztos nem kell az utcán kóborolnod addig, amig anyád is szeretne egy pásztorórát,

ha ilyen nehéz kürölmények között vagytok, akkor ez sajnos kényszerhelyzet

mindenkinek szüksége van egy kis magánéletre

Egyébként nálam sem lenne az a férfi, akiért a gyerekem bármilyen apró dologban is "sérülne".

Tőlem lehetne arany farka, akkor sem. A gyerekem mindenek felett!

Nem tisztem pálcát törni senki feje felett, de nem vagyok benne biztos, hogy normális esetben a válás után a lányom az apjához menne, aki alkesz és kötekedő (majdnem biztos, hogy válás előtt is ilyen volt) Szóval erre próbálok rávilágítani, hogy ezt a kérdést nem biztos, hogy az ideálishoz közeli nézőpontból kellene megközelíteni.

Szóval erről ennyi a véleményem.

Persze tévedhetek is.

Hát, nekem ez annyira nem életszerű, már bocs.

Te dolgozol? Vagy tanulsz? Van önálló kereseted?

Ha nem is csak egy szoba van, és lenne hová menned vagy menniük. Nem tudsz a fűtésbe, rezsibe besegíteni? Egészségesebb lenne neked is a külön szoba. Te is tudnál háborítatlanul vendéget fogadni.

Azt mondod, egy éve elküld. Nyáron is elküldött?

Ezt jobban meg sem lehetett volna fogalmazni..

Csodálkozom, hogy nem ez az álláspont van többségben..

De azt el tudod képzelni, hogy elküldöd a gyerekedet otthonról, mert jön a fickód és kell a szoba?

Szerintem ez egy sima lakótárssal is nehezen lépi meg az ember, mert kényelmetlen azt mondani valakinek, hogy "te figyelj már, útban vagy" tudva azt, hogy ez nem esik jól neki. Így meg, hogy nem is ismeri jégvirág azt aki miatt a küszöbön kívül találja magát amikor az bejelentkezik, pláne, hogy kirekesztve érzi magát.

Nem tudom, hogy én mit tennék, nekem még pocakban van a gyerkőc, de szerintem ha 20 éves lesz, akkor sem fogom az utcára küldeni, mert a csodafickó épp ráér egy kanyarra felugrani…

Bármi is a helyzet: nem zavarom el a gyerekemet, ha kefélni akarok!!!

Már, ha normális vagyok.

Szerintem itt nem az az alaprobléma, hogy "viszonzásul" nem tud kit bemutatni Jégvirág. Így a helyzeten ez nem változtat.

Jégvirág, kérdezted már anyukádat, hogy ha lenne egy pasid és te kérnéd meg őt, hogy arra az időre menjen el, míg a srác ott van, akkor mit szólna hozzá?

Igazából nem tudom elképzelni a szituációt, a hetven közelében járó anyukámnál nem sok esélyt látok, hogy egy titokzatos lovaggal állítson be, főleg, hogy 13 éve özvegy, s nem volt ilyesmire igénye.

A fórumindítónak viszont nem lehet annyira felhőtlen a viszonya az anyukájával, ha eredetileg apunál volt, s most tért onnan vissza. Semmi előzményt nem ismerünk. Ki tudja, miért alakult úgy az életük, hogy eredetileg apuhoz ment, s ez kiben milyen nyomokat hagyott.

Szerintem te valahogy úgy fogod fel a dolgot, mint Jéghegy anyukája.:(

Mi a franctól lenne már faca, kiegyensúlyozott élete, mikor egyik szülőtől el kell mennie, mert iszik, a másiktól pedig azért, mert e. ü. szeretkezés kell neki. 1 szobát nem tudnak fűteni, ennyi idősen 1 szobában van a c. anyjával, és carik mindenre; haverok, buli fanta.

Így kellene megélnie?!

Én nagyon egyszerűen oldanám meg. Amikor nincs otthon a gyerekem mert dolgozik, vagy iskolában van, ugyanis az az ő otthona is. Neked lenne kedved elmenni otthonról amikor édesanyád úgy dönt, hogy idő van?

Ha nem tudja azokban az időszakokban megoldani, akkor vagy megy a titokzatos férfihez vagy ahova akar.. vagy esetleg lemondja.

Az, hogy anyának miért izzik a segge és miért lépett első helyre a lovag és szorította ki a gyerekét azt csak ő tudja.. de komoly sebeket tud egy ilyen szitu okozni egy gyereknek.. és ehhez nem kell hatalmas empátia, hogy átérezze az ember..

Az a baj, hogy húszévesen az ember mindig ilyeneket mond, hogy ha neki gyereke lesz, meg ha majd ő nyugdíjas lesz, akkor majd mindent tökéletesen meg hibátlanul csinál... az élet sajnos nem ennyire fekete-fehér, és te sem voltál még soha negyvenikszéves nő, akinek biztos hatalmas kudarc a válása, plusz az anyagi nehézségek, és most lehet, hogy 20 év után érzi úgy, hogy végre fellélegezhet és kicsit jól érezheti magát valakivel... biztosan lehet valakire köveket hajigálni, hogy ha egyszer gyereket vállalt, akkor annak száz éves koráig köteles glédában meg vigyázzban állni és mindig mindenben a gyerek az első, de ha majd ott tartasz, hogy húsz évet végiggürcöltél és MINDIG a gyerek volt az első, vagy a férjed, és már tudod, hogy nem pasizhatsz sokáig, akkor lehet, hogy másképp fogod gondolni te is.

Ettől függetlenül megértem, hogy rosszul esik. Szerintem finoman próbálj meg anyukádhoz közeledni, kedvesen, beszélgetve (nem kifaggatva), mint egy barátnő. Hogy meséljen a pasiról. Vagy a nyaralásról. Hátha kicsit megnyílik.

Te hogyan oldanád meg?

Esetleg van ötleted, hogy miért viselkedik így az anyuka, vagy csak empátiát gyakorolni és gyakoroltatni jöttél?

A pofám leszakad.. ti ezt tényleg olyan dolognak tartjátok amin poénkodni kell? Természetesen anyának joga van sok mindenhez, de oldja úgy meg, hogy ne sérüljön a gyereke.

Hogy lehet valakit elküldeni otthonról, mert jön a pasi? Az jégvirág94 otthona is. Ő is küldje el a mutert ha jönnek a barátai?

Akkor bezzeg lenne hápogás, hogy pofátlan kölyök…

Sajnálatos, hogy nem érzitek át, hogy a kiszolgáltatottság és az az érzés, hogy útban van a saját anyjának nagyon fájdalmas tud lenni..és ez nem korfüggő...