Ti mit csinálnátok ebben a helyzetben? (beszélgetés)

Kedves jégvirág, kezdesz már nagylány lenni. Az anyukád lehet, hogy hibás jellem, és egy csomót vét és vétett ellened, és a válásban is nagyon hibás volt, és most úgy érzed, hogy tönkretettek téged a szüleid és a többi. De egyszer meg kell rázzad magad és fel kell álljál... Senkinek nem lett attól remek élete, hogy otthon ült, és azon siránkozott, hogy mennyire el lett b..va az élete. Én még 32 évesen is képestem voltam azon nyűglődni, hogy a szüleim hogy tönkretették az életem a válással meg a húzásaikkal, de ez óriási HIBA, így gondolkodni.

És hidd el, anyámnak volt nem egy, nem két péklapátdíjas húzása élete során (a tied pasizása ahhoz képest semmi, hogy nekünk a torkunk akarták elvágni), de muszáj az embernek megrázni magát, kilépni az önsajnálatból meg a szülői hibakeresésből, mert az egy véget nem érő mókuskerék. Legyél ÖNÁLLÓ és kezdj valamit te a saját életeddel. Különben örökké szomorú és boldogtalan leszel.

Ezt úgy mondod mintha ma itthon olyan k. egyszerű lenne munkát találni.

Én több mint egy évig kerestem és nem azért nem helyezkedtem el mert válogatós vagyok hanem mert 200-an jelentkeznek egy pozícióra… és gondolom 20 évesen sem egyszerűbb a helyzet…

Furcsa, hogy jégvirág kapja a tanácsokat, hogy hogy legyen még kevesebbet otthon… én anyut is megkérdezném, hogy úgy látja-e, hogy mindent faszán csinált az életben ha most nem tud egy teljes lakást kifűteni… ami szintén nem könnyű, de gondolom ő már nem 20...

nincs jelentősége hogy ugyanaz-e a pasi vagy másik,

gondolom nem pénzért teszi,

viszont ez megmagyarázza hogy miért nem mutat be, valószínűleg egyikkel sem tervez komolyan

tényleg nem sértésnek szánom, csak furcsállom az egészet.

nincs miből éljenek, a pasast nem akarja bemutatni neki.

elküldi otthonról, mintha valami nagyon szégyellni való dologra készülne, amiről a lánya nem tudhat..

Vagy már nem ül otthon és várja a csodát és el kell tartani.

És szerintem is, amíg a kezünket, lábunkat mozgatni tudjuk, persze nem ész nélkül és a magunk életét minden tekintetben alárendelve.

Ebben is mint mindenben megtalálva és betartva az egészséges határokat.

akár hogy is forgatjuk a dolgot, egy biztos, 21 évesen egy szobában az anyjával élni semmiképpen nem egészséges dolog,

egyébként azt sem értem, hogy nincsenek barátaid, társaságod,

az annyi idős lányok örülnek ha nem otthon az anyjuk mellett kell ülniük, neked meg az a gondod hogy elküld,

másokat oda se lehet kötözni vizeskötéllel az asztalhoz

Jégvirág, ne vedd sértésnek a kérdésem.

biztos, h ez az ember anyukád párja és nem valami más?

Azért az elgondolkodtató, hogy a pasihoz nem tudnak menni.

Lehet, hogy őt meg ő anyja küldi el, mikor pásztorórát tart...?

Nem tudom, mennyi egy ilyen szobáztatásos ár, de heti több alkalomból biztos el tudnék menni nyaralni, szóval ha nem gazdag, csak épp nem szegény, akkor inkább elmegy egyszer-kétszer nyaralni, s nem panzióra/qrószobára költi az önfenntartáson felül megmaradó pénzét.

s a másik dolog, h lennebb írta, h a pasas nyaralni viszi az anyját.

ebből arra következtetek, h nem csóró, úgyhogy megoldhatnák másképp is.

De nem ilyen van:)

Amúgy ha ilyen lenne, akkor megoldanád a helyzetet. Vagy elmondanád neki, hogy ez mennyire szarul esik, vagy elköltöznél.

legyen magánélete, de ne úgy, h a lányát kipasszolja az utcára, amikor viszket neki.

ha ilyen anyám lenne..

azért ezt nem mondanám,

gondolom nem naponta fordul ez elő

a bio- és ősmamik szerint a sírig és még azon is túl.

természetesen ezek azok, akiknek még nem ül ott a szobában egész nap a 20 éves munkanélküli gyerekük a tévé előtt.

na ez az,

21 évesen azért el kellene szakadni