Ti hogy kezeltétek, ha ilyen hazugságot terjesztettek rólatok? (beszélgetős fórum)

Igazából már teljesen mindegy mit teszel.

Az elejèn kellett volna lazán kezelni ès már csak emlék lenne.

Ez sajnos munkahelyi közeg, nem tudok más társaságot keresni. Barátaim tudják, hogy ez nem igaz.

Amúgy igazad van. Próbálom elengedni, nem foglalkozni vele, de bánt és rossz belegondolni abba, hogy mikor nem vagyok ott, a hátam mögött k.váznak (sajnos van pár nagyon primitív kolléga, akiket hallottam ilyen stílusban beszélni).

Akkor viszont ne csodálkozz semmin!

Látják hogy cèlt èrtek,ők szórakoznak jól helyetted!

Rajtad áll,hogy mikor lesz vège.

Tekintve, hogy nem tehetsz ellene semmit, a legjobb, ha jól szórakozol rajta.

Ha konkrét személyt is megemlítenek, vigyorogva válaszold azt, hogy megfordult a fejedben, de ha lefeküdnél vele, soha többé nem akarna haza menni. Te meg nem akarod, hogy a nyakadon maradjon.

Gondolom, ez az eset úgy belédvésődött, hogy már esetleg akaratlanul is ezt a megalázottságot sugárzod magadból. És nem biztos, hogy hallotta a pletykát. A saját alacsony önbecsülésed, a önmagadba vetett hited hiánya kisugárzik, és már ez is sokszor elég, hogy valaki tovább lépjen.

Ne foglalkozz agyilag sem!!! ezekkel a károgó emberekkel. Szakíts velük, ne legyél náluk szem előtt, keress magadnak másik baráti társaságot, ahol valós önmagadat mutatod meg.

Valószínű nagyobb jelentőséget tulajdonítasz nekik, mint amit érdemel az egész! És ha igazuk is lenne? A mai világban ez szinte minden napos. A fiatalok gyorsabban élnek, keresik az igazit, és "körbejárják" minden oldalról, mielőtt összekapcsolják az életüket.

Mit beszéljek meg vele? Ahogy Napsugár is írta, az ilyet hagyni kell.

Nem magát a srácot bánom, hanem a helyzetet, ha érted mire gondolok…

Kezdem azt hinni, hogy igazad van….

Végülis már szinte mindegy.

Egyébként 16 éves koromban a szomszédasszony (31 évesen!) megtartotta nekem a szexis felvilágosítást, miszerint:

Jegyezd meg: nem az a qurv@, aki izgat és ad, hanem aki izgat és nem ad. :))

Azóta is eszembe jut ez a tanítás, ha azt hallom, hogy valakiről ilyesmit mondanak.

Ha úgy adódik, nevetve mondd ezt a szemükbe, és figyeld az arcukon a hatást! Hidd el, jó kis móka. És abbahagyják, nem foglalkoznak veled tovább.

Ja, ezt már évek óta pletykálják rólam, eddig nem sikerült nekik megunni.

Csak az “bánt” a dologban, hogy volt egy kollégám legutóbb, akivel úgy tűnt kölcsönös a szimpátia, persze még semmi nem volt köztünk, de már terjesztették, hogy van. Ő pedig valószínűleg a pletykák miatt távolságtartó lett velem, megváltozott hirtelen a viselkedése.

Aki számít az életedben, az tudja, hogy nem igaz! Aki pedig nem jelentős az életedben, ne foglalkozz vele, a véleménye csak felületes ismeretségen, (vagy éppen) mások elmondása alapján született meg.

Nem kell ellene tiltakozni, ne próbáld meg tagadni, mert minél jobban tiltakozol, annál inkább "gyanús" a szemükben.

Minden csoda 3 napig tart, majd találnak maguknak más kiszemeltet, más érdekességet.

Ha azt látják, hogy nem foglalkozol velük, abbahagyják a károgást.

Mert túl komolyan veszed!

Engedd el magad!

Ne lègy karótnyelt!

Adnám alájuk a lovat.

Ha lúd legyen kövèr!

Nagyon jól szórakoznèk!

Ha egy közösségben az terjesztik rólatok, hogy fűvel-fával lefekszetek, de ez nem igaz, azt hogy kezelitek? Egyáltalán miért jó hazugságokat terjeszteni másokról?

Egy másik fórumon olvastam megdöbbenve, hogy rajtam kívül is mennyi nő van ilyen helyzetben (akár iskolában, akár munkahelyen) és hogy mennyire megkeserítheti ez a pletyka az ember életét. Nagyon durva sztorikat olvastam és elgondolkodtam rajta, hogy az embereknek vajon mi a jó abban, hogy ilyeneket találnak ki másokról és főleg, hogy mi közük van mások magánéletéhez.