Természetes szülés kontra császár (beszélgetős fórum)

Neked sikerült, szerencsés vagy, ezért vélekedsz így. De nem mindenkinek sikerül.

Én császárral szültem. Természetesnek indult, aztán miután a kisfiam feje nem illeszkedett be a szülőcsatornába, továbbá az utolsó négy órában szinte semmit nem tágultam, végül császár lett. Kicsit bánom - most már. Akkor nem számított! Örültem, hogy minden rendben, és hogy túl vagyok rajta. Csak kicsit az fáj, hogy annyi szenvedés után végül mégsem sikerült megszülni, tehát olyan céltalannak érzem a fájdalmakat. De nem baj! Ellenben a tejem beindult két napra rá annak ellenére, hogy az első 24 órában nem szoptathattam. És a fiam annyira anyás, hogy csuda!

Egy másik sztori: a húgom is császárral szült nemrég. Indított szülés volt, és 16 óra vajúdás után sürgősségi császármetszést hajtottak végre az orvosok, mert a baba szívhangja 60-ra visszaesett, miközben próbálták kikönyökölni a húgomból. Huginak már jártányi ereje sem volt, nyomni nem tudott. Viszont kiderült, hogy hála istennek, hogy végül császár lett, mert egy ritka genetikai betegség miatt kisebb nyomásra, dörzsölésre hólyagok képződnek a bőrén, és leválik. Képzelheted, mi lett volna, ha a kisfia áthalad a szülőcsatornán, ami állítólag jót tesz a babának... Ezek után a tesóm azt mondta, ha egyáltalán lesz még babája, akkor ő csak császárral hajlandó megszülni, és meg is értem. Ez akkora sokk volt, olyan rossz élmény maradt neki... Tudom, hogy ez elszigetelt eset, de én mégsem foglalnék állást ebben a kérdésben.

Én egyébként nem tudom, te milyen fájdalmat éreztél szülés közben, de én a szinte elviselhetetlen kategóriába sorolnám. De lehet, hogy én vagyok kényes... :S

Azért 32 évvel ezelőtt még nem volt olyan biztonságos a császár, mint ma. Tényleg csak akkor alkalmazták ha már egy hajszálon múlt az anya vagy a baba élete.De a mai világban már nem engedik hogy ennyire szenvedjen valaki, az orvos sem vállalja a kockázatot hogy a műtét elmulasztása miatt baj legyen, aztán mehet a bíróságra.

Azért a császár ma sem teljesen veszélytelen, nem lenne jó ha különösebb indok nélkül bárkin elvégeznék.

Már nem vagyok fiatal, hiszen unokáim vannak. Két gyermeket szültem természetes úton. Az elsőt épp 35 éve, nem voltak a nagykönyvben leírt fájásaim, egyáltalán, tehát nem tudtam a félórás, 10 perces, stb.-t nézni mint ahogy azt mondották nekem, hogy erre készüljek. Simán elkezdtem vérezni és miután nem akart abba maradni,még egy óra múlva se besétáltunk a kórházba át a városon. Az orvos majd el ájult mert kiderült 2 cm re nyitott méhszájjal sétáltam a városban. Ekkor volt este , és a reggeli vizitre megszületett a gyermekem. Fájdalom nélkül! A második szülés 3 év múlva 32 éve mai napig a rém álmaim közé tartozik és ezért nem lett 3. családtag. Szintén semmi nagykönyvi fájás, csak vérezgetés, reggel korán , bementünk a kórházba és vártunk, gyorsító inekció amitől kegyetlen rosszul lettem, ellen inekció, és délutántól olyan folyamatos fájások, hogy a szülésznő kérte engedjem el a kezét mert már kék-zöld. / Abban az időben nem volt apás szülés/ Éjjel 2 kor az orvos feltérdelt és kihúzta nyomta préselte belőlem a gyereket , akinek a szeme az arca bevérzett majd miután a placenta nem akart megszületni kikapart, és számtalan öltéssel összefoltozott.Mikor a kórterembe kerültem és elaludtam az orvos felrázott, hogy mi baj , mert úgy sikongattam álmomban. /szülésközben nem/ Mikor a férjem felhívott az első mondatom az volt: én ide még egyszer még gépfegyverrel a hátam mögött sem jövök.!

A mai eszemmel tudom, hogy engem akkor ott már császározni kellett volna, hiszen nem tágultam.

Azóta én azt mondom igenis választhassa meg a nő, hogy hogyan akar szülni, és ha bármilyen okból a császárt választja, engedtessék meg neki. Nem kell szenvedni ahhoz, hogy jó anya legyél, és nem attól lesz a kapcsolatod jó, vagy rossz a gyermekeddel hogyan jött a világra. Az én unokáim császárral születtek, a lányom eü. problémája miatt, és nagyon csodás anya, és az első baba is 9 hónapig, szopott, a másik aki most 9 hónapos még mindig szopik.

Szia! Én végig császárt szerettem volna a terhesség alatt, mert nagyon féltem a szüléstől, vagy ha simán szülök akkor epidurált. A dokim lebeszélt róla, azt mondta életem legszebb napja lesz, ne rontsam el. És valóban, 2009.01.09-én sima szüléssel, fájdalomcsillapítók nélkül 3 óra alatt megszületett kislányom, Andika!

Csodálatos volt! Remélem nektek is minden rendben lesz˘łívánom, hogy olyan szülésed legyen, amilyet szeretnél!!!

Szia!

Az a kispapa aki azt mondta a császár nem szülés annak azt üzenem vajúdjon 30 órát 2 kisbabáért és akkor beszéljen. De mivel farka van sosem tudja meg így fogja be!

Nektek meg remélem minden simán megy sőt azt mondom mindkettő baba természetesen zsip-zsupp kibújik :)

Kedves babanod, egészen józanul gondolkodsz, hallgass hát az anyai ösztönödre. Meg természetesen a doktorodra is, aki látja, hogy állnak a babáid, mik a kockázatok, stb. ÉS ne hallgass sohasem a szélsőséges véleményekre. AZ első, és számomra egyedüli szemont a szüléskor az volt, hogy a baba és én egészségesek legyünk. Mind a két alkalommal természetes úton szültem, fájdalomcsillapítás nélkül, gyorsan. Könnyen? Azt nem mondhatom. Inkább csak gyorsan. Igazi, mély egzisztenciális élményként maradt meg bennem mind a két szülésem emléke. De lehetett volna másként is. Különösen a második babával, mivel vele elég sok probléma volt. ÉS sohasem töprengtem pro és kontra ügyben. A természetes módra készültem, mint logikus következményre egy normális lefolyású terhességnél - első alkalommal - és így is lett. Másodszor már sok baj volt és nem is gondolkodtam azon, hogyan fogja a baba meglátni a napvilágot. Tudtam, hogy a mód semmiben, hangsúlyozom SEMMIBEN sem fogja meghatározni jövendőbeli viszonyunkat. Vélem én is, hogy az ember lánya a fogantatáskor válik anyává. A jó kapcsolat nem attól függ, hogy természetes úton szültünk-e, fájdalomcsillapítóval-e, vagy császárral.

abban a kórházban, ahol én szültem, egyébként az ikresek mindig és kizárólag csak császárral szülnek.

Biztosan jó anyukája leszel az ikreidnek. Sok türelmet és kitartást, sok mosolyt és humort kívánok a gyerekneveléshez.

Julimami

Szerintem jó ha az ember fejében az is benne van, hogy császár lehet, mert ha meg sem fordul a fejében, sokkal nehezebb feldolgozni.

persze, rendes szülésre kell készülni, de én császáros cikkeket is elolvastam, amikor a fiamat vártam és még szó sem volt róla. Így amikor váratlanul közölték, hogy másnap reggel császár, akkor azért tudtam hogyan mennek azok a dolgok is.

Nem azon múlik a dolog, hogy az ember mire készül, mire hangolódik, mit szeretne, miről álmodik. Ezer váratlan dolog tehet ennek közbe.

Sziasztok,

nekem egy kisfiam van, most varjuk a masodik babat. Az elsö terhessegemnel sokat segitett, hogy az orvosom mindig pozitivan beszelt a szülesröl, es közepidöben kijelentette (amikor kezdtem megijedni a szülestöl), hogy termeszetes szülesem lesz komplikaciok nelkül. Ez ugy "beprogramozott", hogy attol kezdve nem is feltem. Es igaza lett! 1 nappal a kiirt szüles datuma elött megszületett a fiunk, termeszetes uton (14 oras szülessel), mindenfele erzestelenites nelkül, spontan. A legmegdöbbentöbb, hogy a nyugati orszagokban mar szokas a csaszarral szüles, elöre be lehet jelentkezni, meg sem probaljak termeszetes uton megszülni a babat a nök! A felelem nagyobb mint a fajdalom eltürese. Pedig az a fajdalom amit szüleskor erez az ember, nem annyira nagy es elviselhetetlen, ahogy sokszor remisztgetnek vele. Es a csaszar a babanak sem tesz jot, nem is beszelve az utana levö gyengesegröl, a szoptatas nem indul be stb. Mindenki maga dönti el, belül önmagaban, hogyan szeretne szülni, es ha az adott pillanatban blokkolja magat, nem indul be a szüles termeszetes modon, jönnek a komplikaciok. Szerintem a csaszar akkor jo, ha nincs mas mod ra! Hagyni kell a szülesi fajdalmat magunkban atelni, nem felni, akkor minden rendben lesz. Mondhatnam igy is: a szüles az agyban kezdödik, pozitivan kell hozzaalni, es akkor menni fog.

Először is szeretnék gratulálni a csajokhoz! :-) Hogy ez mekkora csoda! :-))))

Az én véleményem erről az, hogy ha egy nő meg tud szülni egy bébit természetes úton, akkor csak merő félelemből ne válassza a császárt! De vannak esetek, amikor igenis életmentő lehet és akkor alkalmazni kell. Való igaz, hogy nem ettől függ, hogy milyen kapcsolat alakul ki a későbbiekben. (szerintem)

Szerintem az a lényeg, hogy a mama és a baba/babák egészségek legyenek.

Nagyon tetszik az első bekezdés, teljesen igazad van! Mintha kívánságra menne a dolog! Nálunk legalábbis nem így van.

Egyébként meg kell mondanom, én felfedezni vélek a lányommal való kapcsolatomban olyan elemeket, amik esetleg arra vezethetők vissza, hogy császáros volt, sőt, az első néhány napban nem is tudtam ellátni (persze azért velem volt). De lehet, hogy csak beképzelem, és egyszerűen ilyen a természete.

Akkor az volt a legfontosabb, hogy mihamarabb kint legyen, biztonságban, és most is örülök, hogy a technika lehetővé tette, hogy épen-egészségesen jöjjön a világra (másként minden bizonnyal pár millióval kevesebb agysejtje lenne a kelleténél, vagy rosszabb is történhetett volna).

Szia!

Én nagyon szerettem volna természetes módon megszülni a kisfiamat. De CSÁSZÁRRAL SZÜLETETT! HÁL'ISTENNEK a szülésznőm sietett telelni a férjével, ezért az amúgy röhögve vajúdásomat császárral fejezte be. Természetesen nem csak az utazása miatt: nem tágultam, fájásgyenge voltam, a kisfiam fejét pedig már lehetett érezni (édes kis csúcsfejjel született a drágám). Örökké hálás vagyok a sok véletlen miatt, amiért mégis császárral született meg, mert amint kiemelte a dokinőm, el is rikkantotta magát: "Hát te az életben nem születtél volna meg! Ezt nézzétek! Rá van tekeredve a köldökzsinór mindenhol! Háromszor...de lehet hogy négyyszer is!!!" Igenis, ha indokolt, kell a császár!!! ÉS TELJESÉRTÉKŰ NŐNEK ÉS ÉDESANYÁNAK ÉRZEM MAGAM ETTŐL FÜGGETLENÜL!!!

Szia!

Senkire nem kell hallgatnod,csak saját magatokra.Minden kismamát elérnek különböző rémtörténetek.Nekem 3 gyerkőcöm van és mind a három alkalommal rettegtem a császártól.A két nagyobb simán született meg,de a legkisebbel gondok voltak az egész terhesség alatt és a 38-dik héten megcsászároztak vele.Akkor eszembe sem jutott,hogy másképp is lehetne,mert az ő egészsége volt akkor a legfontosabb.Butaság az is,hogy más lenne a kapcsolatom vele mint a két nagyobb spontán született gyerekemmel.Szorítok neked,hogy minden rendben legyen és sok örömötök legyen a babákkal.

Sziasztok!

Én is gratulálok a két babához.

Nekem 2005-ben 42.héten császárral született a lányom, mert semmilyen orvosi praktika (oxitocin infúzió, méhszájtágító zselé)hatására nem tágult 1 cm-nél nagyobbra a méhszájam. 15 órát fektettek a szülőszobán, s végül cszászármetszéssel megszületett a lányom magzatszurkos vízből. Szerencsére nem kapott fertőzést. 7,5 hónapos koráig szopott, ma már lassan 3,5 éves és nagyon anyás. Szerintem sem a szülés módjától függ a szülő-gyerek kapcsolat.

A kisfiam a lányom 2.születésnapja után egy nappal szintén császármetszéssel jött világra (40.héten). Vele beindult a szülés itthon, de a 3-4 perces fájások ellenére is zárt volt a méhszájam. A fogadott orvosommal kezdettől fogva cszászármetszésre készültünk, a kis korkülönbség miatt. A 28.heti ultrahangon már kiderült, hogy nagyobb az átlagos babáknál, s ez a 36 hetes ultrahangon még bizonyosabbá vált, akkor már 3750 g-nak saccolta a 4D-s gép.

Végül 4700 g-mal, 55 cm-rel született. Az orvosom utólag megnyugtatott, hogy ekkora babát hüvelyi úton világrahozni nem lett volna könnyű, s az előző császár hege a méhemen szét is repedhetett volna.

Kicsit hosszúra sikeredett a történetünk, de akik kizárólag a hüvelyi szülést fogadják el, azoknak üzenem, hogy az én két gézengúzom zárt méhszájon keresztül soha nem jöhetett volna világra, ezért szerencse, hogy ma már a császármetszés az ő életüket megmenthette.

Üdv:

Móni

Nekem nem ikreim születtek,csak egy kisfiam,de sajnos 36 hétre császárral,terhességi toxémia miatt.Én sem így terveztem,de így alakult.

Azért kíváncsi lennék arra az apukára,akiről a cikkben szó van,hogy ő inkább hagyná a gyerekét és a párját inkább meghalni???Sajnos majdnem késő is volt a császározás,hisz a kisfiam így is újra kellett éleszteni. :-( Szerencsére 7 hónap folyamatos gyógytorna eredményeként,már az én kisfiam is olyan,mint a többi 8 hónapos baba,de senkinek nem kívánom,hogy ezeken keresztül kejen menni.Szopni sem tudott a kicsim,4 hónapig fejtem neki és ennek ellenére rendkívül ragaszkodó kispasi lett belőle.Nem a szülésen múlik egy gyerek és szülei kapcsolata,csak a szereteten és a törődésen.

Szia:)

Én telejsen egyet értek veled. nekem 1 hetem van kb a szülésig. Én szeretném természetes uton világra hozni a Kislányomat...de ha ugy esik vagy alakul h császár akkor sem gondolom, h nem elsz igazi és csodálatos a mi kettőnk kapcsolata...ne ezen múlik én ugy gondolom...hanem azon ami előtte és után történik:)))

Gratulálok és kicsit irigyellek. Mi is szerettünk volna ikreket.

Két lányka van, az első természetes úton 20 óra vajúdással -minden belefért, ami rossz- ,a másik császárral, mert gond volt.

De a másik sokkal ragaszkodóbb, ölelésre vágyó és ölelésre lendülő kiskezű. Ráadásul tejem hamarabb volt császár után, mint első alkalommal. Sokan azt mondják, nem lesz megfelelő a tejelválasztás intenzitása. Ez hülyeség-legalábbis nálam. Ráadásul, ha életmentő akkor mindenképp császár.

Sajna holnap missed ab a 4. terhességem vége, mert meghalt 10 hetesen valamiért. Ha választanom lehetett volna(mivel mindkettő módot kipróbáltam), őt is császárral szerettem volna, de nem így történik. A kispapa meg szerintem ott a váróban foglalkozhatott volna inkább a párjával, meg ne igen ítélkezzen ő a szülésekről, míg át nem éli. Szóval ez a véleményem.